Sokan úgy vélik, hogy a legjobb történeteket a való élet írja – nem véletlen, hogy évről-évre egyre több mozi elején villan fel az „igaz történet alapján” figyelmeztetés. A történelmi merítésű vagy életrajzi alkotások mellett ugyanakkor a mai napig ritkának számítanak a sportfilmek, aminek persze megvannak a maga okai. Egyrészt ott van maga a téma, ami alapból megtizedelheti a potenciális nézőközönséget, mondván „mit érdekel engem XY sportág, azt sem tudom, mik a szabályok”. Másrészt pedig nehéz olyan sztorit találni, amely mind a pályán, mind pedig azon kívül tartogat kellő mennyiségű drámát. Az alkotói szabadság persze mindig ad lehetőséget arra, hogy kicsit átírjuk a történelmet, és ne legyenek illúzióitok, ilyen tekintetben Az aszfalt királyai sem lett száz százalékig hiteles. Ez azonban ne tántorítson el senkit, a legutóbb a Logan – Farkassal jelentkező James Mangold legújabb filmje ugyanis a legjobb dolog, ami az autóversenyes műfajban született a zseniális Rush – Hajsza a győzelemért óta.
Az aszfalt királyai cselekménye a ’60-as évek közepén játszódik, amikor is a Ford Motor Company komoly nehézségekkel kénytelen szembenézni, a nagy múltú autógyártónak pedig egy igazán nagy dobásra lenne szüksége ahhoz, hogy újból csábítóvá tegye a Ford nevet. Ekkor érkezik a nagy ötlet: szálljanak be az autóversenyzésbe. Mármint ne csak úgy ímmel-ámmal, hanem a legmagasabb szinten, a világ legnagyobb presztízsű megmérettetésén, a Le Mans-i 24 órás versenyen. A feladat azonban a lehető legmesszebb van az egyszerűtől, hiszen nem elég, hogy a Fordnak ilyen téren szinte semmilyen tapasztalata nincs, de riválisként ott van az a Ferrari is, amely autóival dominálta ezt az érát. Miután a naiv felvásárlási kísérlet hamar besül, a céget vezető II. Henry Ford úgy dönt, nem adja fel, és a versenypályára viszi nagyapja örökségét.
A film két mozgatórugója a visszavonult Le Mans-i győztes, és ekkor már autótervezőként tevékenykedő Carroll Shelby (Matt Damon), illetve az ő pilótája, az öntörvényű zseni Ben Miles (Christian Bale), akik papíron a tökéletes emberek az egyébként majdhogynem lehetetlen melóra, a gyakorlatban azonban rengeteg surlódással kénytelenek szembenézni. Főként Miles személye miatt, akit a Ford marketingcentrikus szemlélete nem igazán képes befogadni, így a film nagy részében a dráma is ekörül forog, méghozzá több mint működőképesen. Ez persze nagyban köszönhető a method acting egyik nagymesterének, Bale-nek, aki már sokadjára mutatja meg, hogy képes kívül-belül átalakulni egy szerep kedvéért, és Az aszfalt királyai esetében is csak azért nem állítjuk, hogy ellopja a show-t, mert Damon is kiemelkedőt tesz a vászonra a több szinten is vívódó Shelby-ként. Ráadásul a mellékszereplőkre sem lehet panasz, a Henry Fordot alakító Tracy Letts például igazán telitalálatnak bizonyult erre a szerepre.
A bő 150 perces játékidő szerencsére bőven ad időt a film számára, hogy mindent precízen kibontson és megalapozzon, így a személyes dráma remekül összeáll, és még azoknál a jeleneteknél is végig ott van a feszültség, melyeknél azért sejtjük (jobb esetben tudjuk), nagyjából hol kell kilyukadnunk. A csúcspont persze a címadó (legalábbis a világ egyes tájain) 1966-os Le Mans-i 24 órás verseny, ahol hőseink végre megkapják a lehetőséget arra, hogy halhatatlanná tegyék a legendás Ford GT40-est. A legtöbb akciót nem meglepő mód itt kapjuk, ezekre pedig – ahogy a film korábbi szakaszaiban felbukkanó versenyjelenetekre – nem lehet panasz, a látvány a helyén van, az alkotók pedig egészen jól meg tudták ragadni a hosszútávú autóversenyzés esszenciáját. A fordulatszámmérő és a sebváltókar ugyan néha kicsit már megmosolyogtató mértékben komoly szerepet kap, de ennyi azért még belefér – főleg úgy, hogy a narratíva is megfelelően megágyaz az egésznek.
Mindezek után, a lezárást követően tényleg úgy érezhetjük, hogy egy szép, kerek és hiteles sztorit kaptunk, amit még a dramatizálás (és főleg: a Ford és a Ferrari közötti rivalizálás) kedvéért átszabott részletekkel együtt is megért elmesélni. Ha más nem, hát azért, hogy ismét láthassunk egy jókora szeletet Christian Bale hihetetlen géniuszából. Aki esetleg attól tartott, hogy kizárólag autóverseny-megszállottként és „műértőként” lesz emészthető Az aszfalt királyai, az megnyugodhat, James Mangold alkotása ugyanis mezei (karakter)drámaként is tökéletesen működik. És bár nálam még mindig a Rush ül az autóversenyes sportfilmek képzeletbeli trónján, nem vitás, hogy – ahogy anno a Ferrari – most egy igazán méltó kihívót kapott, amely sokak szemében akár még magasabbra is kerülhet, mint Hunt és Lauda rivalizálása.
Az aszfalt királyai (Le Mans ’66 / Ford v Ferrari)
Rendező: James Mangold
Játékidő: 152 perc
Hazai bemutató dátuma: 2019. november 14.
Forgalmazó: Fórum Hungary
