Marco Polo, Kolumbusz Kristóf, James Cook, Magellán, Roald Amundsen. Öt felfedező, akik a maguk korában megváltoztatták az emberiség világról alkotott képét. Őrültek, zsenik, látnokok, hiszen kell némi őrültség ahhoz, hogy valaki elinduljon az ismeretlenbe, anélkül, hogy tudná, mi lesz az útja vége. Egy életrajzi film elkészítése mindig hálás téma, hiszen nincs benne nagy kockázat, különösen rövid időtávlatból. Népszerű az "igaz történeten alapul" kitétel, a norvég Espen Andberg pedig az elmúlt évtizedben két filmet is készített a norvég hősökről. A Max Manus és a Kon-Tiki begyűjtött jó néhány jelölést, a rendező azonban nem állt meg, és elkészítette norvég-trilógiájának befejező darabját Roald Amundsenről, akit országa hősként ünnepelt és akinek személyiségében jóval több volt, mint amit a film bemutat…
Az Amundsen ugyanis nagy lépésekben mondja fel a kötelező tudnivalókat a Déli-sark felfedezőjéről, gyerekkorától kezdve egészen eltűnéséig. Az egészet testvére, Leon Amundsen és egykori szeretője, Bess Magids foglalják keretbe, akik bemutatják a főszereplő életét, annak legfontosabb állomásait: azt, hogy Amundsen Grönland átszelőjét, Fridtjof Nansent látva döntött úgy, hogy felfedező lesz, az északnyugati átjárón tett átkelésből levont tanulságokat, az antarktiszi versenyt, majd az ötéves jég fogságában tett kirándulást, végül az Umberto Nobiléval kapcsolatos eseményeket. Az egész olyan, mint egy életrajzi lexikon szócikkének kivonatos szemlézése, miközben a rendező még csak nem is tesz kísérletet arra, hogy egy picit szimpatikussá tegye Amundsen karakterét. Hiszen mindenki tudja, hogy Amundsent hazájában nemzeti hősnek tartották és tartják, de olybá tűnik a film alapján, hogy Amundsen csak a saját dicsőségét kereste, nem törődve a negatív tettekkel, amiket elkövetett. Mert ilyen epizódok is bőven vannak az életében, elég csak a Déli-sarki expedícióból kizárt, majd öngyilkosságot elkövetett Hjalmar Johansenre gondolni. És valóban: saját korában is érte kritika emiatt Amundsent, hogy nem a tudomány bővítése volt az elsődleges célja.
A fentiek miatt a film iszonyatosan zsúfolt lett: mindenbe belekap, de semmit sem mond el. Ami nagy kár, hiszen maga a tálalás elsőrangú: az antarktiszi és az északi-sarki képek nagyon jól festenek, de a trailer megtévesztő: a mozi szemernyi akciót sem tartalmaz, sőt, a megszokottnál is lassabb mederben folyik. A kétórás játékidő rettentő hosszúnak érződik, amin nem segített, hogy a sajtóvetítés egy olyan moziban volt megrendezve, aminek a vászna alig pár méteres átmérővel rendelkezik. A színészek egyébként megfelelőek, Pal Sverre Hagen, Trond Espein Seim, David Bark Scott és a többiek is megmutatják azt, hogy milyen az igazi férfi, de mélységét már egyik sem képes belevinni karakterébe. A hősiesség, hőssé válás, hódítás minden férfi álma, de vajon Amundsen tényleg hős volt? Espen Andberg nem mond saját véleményt, hagyja, hogy a néző maga döntsön erről, de a végeredményt látva a nézők többsége nem hősként fogja elkönyvelni Amundsent, annak ellenére, hogy valóban páratlan cselekedetet hajtott végre antarktiszi expedíciójával. Nem, nekik Amundsen megmarad egy kalandvágyó, szeretőket kergető, a dicsőségben sütkérezni szerető embernek, bizonyos szempontból rombolva Amundsen nimbuszát. Valószínűleg nem ez lesz az a film, amit újra Oscar-díjra jelölnek, és a külföldi kritikákat látva talán Andberg is elgondolkodik egy-két dolgon. Mert Amundsen ennél többet érdemelt volna, nem csak egy kivonatos életrajzi lexikon cikk filmet.
Amundsen
Rendező: Espen Sandberg
Játékidő: 125 perc
Hazai bemutató dátuma: 2019. november 14.
Forgalmazó: Vertigo Média Kft.
