A Ghost in the Shell egyike azoknak a legendás alkotásoknak, melyek a cyberpunk aranykorában születtek, és a mai napig nem vesztettek sokat a relevanciájukból. Siró Maszamune mangája és feldolgozásai a műfaj megkerülhetetlen alapkövének számítanak, így érthető, hogy sokan felkapták a fejüket, mikor bejelentették, hogy 2020-ban érkezik a Ghost in the Shell: Stand Alone Complex folytatása, a SAC_2045, méghozzá a Netflix kínálatában.
Maga a Stand Alone Complex (avagy innentől csak SAC) a Ghost in the Shell egy alternatív történetszálon futó animéje volt még a 2000-es évek elején, mely összesen két évadot és egy animációs filmet foglalt magába, és annak idején egy igen méretes rajongótábort alakított ki maga köré, nem is alaptalanul. Magasan volt hát a léc, amit a SAC_2045-nek meg kellett volna ugrania, de vajon sikerült neki? Röviden és tömören: nem.
Üdv a jövő jövőjében!
A SAC_2045, ahogy a címe is mutatja, 2045-ben játszódik, 11 évvel a Solid State Society cselekménye után, a világ pedig, ha lehet, megosztottabb, mint valaha. Az elmúlt évtizedek politikai forrongásait átvészelő szuperhatalmak folyamatos „fenntartható háborúban” állnak egymással, hogy így stimulálják a gazdaságukat, azonban ezzel sem tudják teljesen meggátolni a lassú, de elkerülhetetlen szétesésüket. Polgárháborúk, kisebb lázadások borzolják mindenhol a kedélyeket, és Japán kivételével kevés már az olyan terület, ami nem tekinthető valamilyen szinten háborús zónának.
Ebben a jövőképben pedig a Ghost in the Shell jól ismert főszereplőinek sem megy már olyan jól a sora. A rejtélyes Section 9-et, melyet egészen eddig szolgáltak, feloszlatták, így most egymagukban kell boldogulniuk egy egyre veszélyesebb világban. Motoko Kusanagi őrnagy, Batou és az egykori Section 9 többi kiborgja végül Amerikában köt ki, ahol a fenntartható háború miatt mindig szükség van magasan képzett zsoldosokra, míg a nagyjából még ember Togusából a válása után egy átlagos japán öltönyke lesz, aki gyakorlatilag csak a munkájának él.
Minden megváltozik azonban, mikor felbukkan egy teljesen új, az egész emberiséget fenyegető veszélyforrás, a poszthumán néven emlegetett, emberfeletti képességekkel bíró emberek. A Section 9 újra összeáll és munkához lát, hogy kiderítse, mégis kik ezek a poszthumánok, hogyan jöttek létre és mit akarnak, a munkájuk azonban egyáltalán nem ígérkezik egyszerűnek. Egyrészt emberfeletti képességeiknek hála a poszthumánokat elképesztően nehéz kiszúrni és elkapni, másrészt pedig Amerika is érdeklődik utánuk, néha nem épp a legbékésebb módszerekkel…
A szellem, ami kiszökött a palackból
Első pillantásra a SAC_2045 alaptörténete igen érdekes, és el kell ismerni, hogy van is benne potenciál, ezt azonban sajnos nagyon nem tudták kihasználni az alkotók, méghozzá azért, mert a sztori ütemezése valami félelmetesen elcsúszik. Az évad tizenkét részéből az első öt például egyetlen elnyújtott felvezetés, amit simán le lehetett volna zavarni egy vagy két epizódban, és bizony később is akad néhány filler, így az elvileg hatalmas fenyegetést jelentő poszthumánokra alig marad valamennyi idő, és mikor igazán beindulnának a dolgok, már véget is értek.
Ez pedig már csak azért is fájó, mert amúgy a sztoriban magában bőven van potenciál, amit néha sikeresen meg is villantanak a készítők. Erre talán a hatodik rész a legjobb példa, ami valami elképesztően feszültre és izgalmasra sikeredett, tele rejtéllyel és csavarokkal. Ekkor ismerkedünk meg részletesebben is a poszthumánokkal, és ez az az epizód, ahol a legjobban érződik, milyen hatalmas és ijesztően embertelen fenyegetéssel kell szembenéznie a Section 9-nak. Az egyetlen gond ezzel, hogy az embernek át kell rágnia magát öt, ennél jóval unalmasabb részen, hogy eljusson idáig.
Amire pedig emellett még érdemes felkészülni lelkiekben, az az, hogy a sorozat tempója és stílusa is nagyon megváltozott a korábbi részekhez képest, amit már az intró is elég jól jelez a maga pörgős zenéjével. A SAC_2045-ből ugyanis eltűntek a lassabb, esetenként melankolikusabb vagy elgondolkodtatóbb részek, a helyüket pedig gyors tempójú akciójelenetek vették át. És bár ezek a jelenetek a maguk módján egész látványosak és kellemesek tudnak lenni, arra azért érdemes felkészülni, hogy a SAC_2045 sokkal gyorsabb és akciódúsabb, mint az elődei voltak anno.
Azonban a tempó és a sztori adagolása csak a kisebbik baj a SAC_2045 esetében. Ezeket igazából még el lehet viselni, hiszen az unalmasabb részek akár át is ugorhatóak, az akciójelenetek meg bár szokatlanok, de azért néha egész pofásak. Aminek a hiánya viszont már megbocsáthatatlan az pont az eredeti két évad legerősebb pontja: a stílus és a hangulat.
Csak a cyber és a punk maradt ki
A Ghost in the Shell anno többek között gyönyörű és stílusos látványvilágával lopta be magát sokak szívébe. Ha például megnézzük az 1995-ös animációs filmet, annak minden egyes képkockájából árad a valódi és hamisítatlan cyberpunk életérzés, ami többek között a Mátrixot jegyző Wachowski-fivéreket is inspirálta, mikor elkészítették a legendás alkotásukat. A SAC_2045-re azonban mindez elkopott, eltűnt, és nem maradt a helyén más, mint egy rengetegszer látott tucat sci-fi háttérvilág.
A SAC_2045 cselekménye két főbb helyszínen játszódik, a folyamatos polgárháború miatt lerongyolódott Kaliforniában, és a viszonylag békés, viszonylag jólétű Japánban, azonban egyik környezetben sem tudja hozni azt a tömény cyberpunk hangulatot, ami az elődeit jellemezte. Kalifornia a maga szétbombázott házaival és sivatagos tájaival inkább tartozik a Mad Max-féle posztapokaliptikus világokhoz, míg Japán egyszerűen túlságosan is sterilnek és kihaltnak hat, hiába járunk egy óriásváros kellős közepén.
Nem teljesen katasztrofális persze a helyzet, hiszen például az AR technológia integrálása a hétköznapokban teljesen jól mutat, ahogy az is üdvözölendő, hogy Japánon kívül a világ más pontjaival is megismerkedhetünk egy kicsit. Mégis, ha fogjuk a SAC_2045-öt és összehasonlítjuk az első két évaddal, egyből látni fogjuk, hogy a folytatásból sajnos elveszett az az egyedi látványvilág, az a hamisítatlan cyberpunk életérzés, ami az elődeit naggyá tette. Emiatt pedig hiába kapta meg a SAC_2045 is a legendás Ghost in the Shell címet, a valóságban csak egy tucat akció sci-fi lett belőle.
Én alapvetően mindig azt vallottam, hogy nem gáz, ha egy cyberpunk film vagy regény nem hasonlít a ’80-as és ’90-es években született nagy elődökre, hiszen gyakorlatilag folyamatosan változik a jövőképünk, és így teljesen természetes, ha az erre reflektáló alkotások sem statikusak. Mégis, ebben az esetben az alkotók (és a nézők is) sokkal jobban jártak volna, ha maradnak a 2000-es évek elején lefektetett alapoknál, és meg se próbálják modernizálni azokat.
Maradjunk az eredetinél
Mindent összevetve a SAC_2045 sajnos semmilyen téren nem tud felnőni a sorozat előző két évadához és a Solid State Societyhez. Igaz, az alaptörténete egész jópofának mondható, és néhol még a benne rejlő potenciál is megcsillan egy-egy epizód vagy jelenet erejéig, de az összképet nagyon elrontja az elképesztően rosszul ütemezett sztori és a cyberpunk hangulat teljes és totális hiánya. Valljuk be, ez utóbbi egy legendás cyberpunk sorozat folytatásánál több mint aggályos.
Épp ezért a SAC_2045 maximum azoknak ajánlható nyugodt szívvel, akik nem a Stand Alone Complex szellemi örökösét vagy folytatását keresik, csak egy kellemesen pörgős, néha egész látványos, sci-fi akcióanimét. De valószínűleg még ők is jobban járnak, ha a SAC_2045 helyett az első két évadot nézik meg, vagy előveszik a mangából készült animációs filmek valamelyikét.
