Jó vígjátékot készíteni nem egyszerű feladat, főleg akkor, ha nem „csak” egy filmről, hanem rögtön egy egész sorozatról van szó. A poénok ütemezése és a minőségük szinten tartása elég szép kihívást rejt magában, egyáltalán nem véletlen, hogy a legtöbb ilyen témájú széria pár évad után egyszerűen elkezd kifutni a gőzből, gondoljunk csak a CBS két nagynevű sitcomjára, az Agymenőkre és a Két pasi meg egy kicsire!
A kihívás mértéke azonban nem szegte Vicky Jones színésznő kedvét, aki az HBO csapatával összefogva megalkotta a Futás című, elég érdekes alapkoncepcióval megáldott, alighanem gyorsnak és könnyednek szánt sorozatot, ami azzal foglalkozik, hogy vajon elfuthatunk-e az életünk elől. És hogy mit sikerült kihozni az izgalmas alapszituációból? Sajnos elég keveset…
Kifuthatsz az életedből?
A Futás főszereplője Ruby (Merritt Wever), aki egy teljesen átlagos családanya, gyerekkel és a létező legunalmasabb férjjel, egy nap azonban fenekestül felfordul az élete, mikor volt egyetemi szeretője, Billy (Domhnall Gleeson) elküld neki egyetlen szót üzenetben: Futás. Ők ketten ugyanis 17 évvel korábban megállapodtak, hogy ha egyikük megadja ezt a titkos jelszót a másiknak, az pedig visszaír, akkor találkoznak New Yorkban, és innen kiindulva pár nap alatt bejárják az egész USA-t. Ruby némi gondolkodás után válaszol is Billynek, ezzel pedig elindul az egész évadon átívelő nagy kaland.
A történet innentől kezdve pedig két szálon halad tovább. Egyrészt végignézhetjük, ahogy Ruby és Billy beutazza Amerikát (ez javarészt annyit jelent, hogy a főszereplők egy vonaton ülnek), közben együtt próbálnak rájönni, vajon a 17 évvel ezelőtti kapcsolatuk ma is működik-e, másrészt pedig annak is tanúi lehetünk, ahogy egykori életük próbálja utolérni őket. Ruby ugye családanya volt, így őt férje hívogatja, Billy pedig egy jól fogyó önsegítő könyv szerzője, és az ő munkatársai is kíváncsiak, miért lépett le egyik napról a másikra.
Nem igazán akarok spoilerezni, mert azért akad néhány ötletes csavar is a Futásban, így maradjunk annyiban, hogy a forgatókönyvíróknak sikerült pár egészen meglepő ötlettel előállniuk, és az is nagyon tetszetős, hogy ezeket szépen, apránként leplezik le, nem pedig egyszerre zúdítják a nyakunkba.
Ebből nem lesz világrekord százon
A remek alapötletet és a néhány meglepő csavart tartogató történetet azonban sajnos alaposan hazavágja a kivitelezés. Címéhez, témájához és az első pár percben mutatott hangulatához képest ugyanis a Futás valami eszméletlen lassúnak és vontatottnak érződik. Maguk az epizódok átlagosan olyan 25-27 perc körül alakulnak, de még így is jó 10 perccel hosszabbnak érződnek a kelleténél, és az igazat megvallva én arról sem vagyok meggyőződve, hogy az első két résznek pár jelenetet leszámítva volt-e bármi létjogosultsága.
A Futás tempóján pedig valószínűleg az sem segít, hogy a poénok jó része egyszerűen nem működik. A legtöbb vicc kimerül annyiban, hogy a főszereplők szerencsétlenkednek egymással, vagy össze-vissza üvöltöznek és hadarnak. Ezt a kettőst néha feldobja egy-egy tényleg jól sikerült poén vagy jelenet, de összességben a Futás így is inkább fárasztónak, semmint viccesnek érződik. Persze a humor elég szubjektív műfaj, így ha valakinek bejön a fent vázolt fajtája, akkor tegyen nyugodtan egy próbát a Futással is, jó eséllyel sokkal jobb véleménnyel lesz róla, mint én.
Futótársak
Ami a szereplőket illeti, itt komoly szó nem érheti a ház elejét. Merritt Wever remekül hozza az egykor vicces és belevaló, mostanra viszont az életbe beleszürkült családanya szerepét, aki kétségbeesetten próbál visszatalálni régi énjéhez, és Domhnall Gleesonra sem lehet semmi panasz az elsőre nyílt és barátságos, de valójában egyáltalán nem olyan ártatlan Billy szerepében. Kettőjük között a kémia is egész jól működik, például az a jelenet, amikor egy hálókocsiban próbálnak egymásnak esni, de menet közben szétverik a fél berendezést, talán az évad legjobbja.
Szintén jól sikerült a film technikai oldala. Bár egy vígjátéknál azért nem ez az elsődleges szempont, de muszáj kiemelni, hogy a Futás igen szép tájakon játszódik. Természetesen New York és Chicago városa is nagyon jól néz ki, de a sorozatban helyet kapott az amerikai vidék is, és azok a felvételek, amikor a végeláthatatlan pusztába vagy az erődségben robog előre Rubyék vonata, valami félelmetesen szépek lettek.
Ezt az utazást jobb lemondani
Mindent összevetve a Futásban megvolt a lehetőség, hogy egy izgalmas, pörgős kis vígjáték lehessen, azonban ezt a részét az alkotók nem tudták kibontani, így végül egy sokszor vontatott, lapos és unalmas produkciót kapunk, néhány olyan jelenettel és szereplővel, amik megcsillantják a kétes végeredmény mögött rejlő nagy potenciált. Épp ezért nyugodt szívvel sem lehet ajánlani, maximum azoknak, akiknek bejön a folyamatos hadarásra és szerencsétlenkedésre építő humor, vagy egyszerűen csak szeretnének néhány szép felvételt látni az USA vidéki tájairól.
