A Locke & Key című sorozat Joe Hill, azaz Stephen King fiának képregényeit dolgozza fel. A cselekmény a Locke gyerekek történetét meséli el, akik apjuk halála után visszaköltöznek a családi birtokra. Rövidesen fény derül rá, hogy a ház tele van varázserővel bíró kulcsokkal, amelyek könnyen kerülhetnek illetéktelen kezekbe, ha Tyler (Connor Jessup), Kinsey (Emilia Jones) és Bode (Jackson Robert Scott) óvatlanul bánnak velük. A következő epizódokból persze megtudjuk, hogy apjuk meggyilkolásának is köze van a kulcsok rejtélyéhez, így felkerekednek, hogy utána járjanak a sötét titoknak, ami körülveszi otthonukat.
A Netflix produkciója az utóbbi napokban az egyik legnépszerűbb tartalom a streaming platform műsorkínálatában. Nem nehéz kitalálni, hogy sikere annak köszönhető, hogy minden korosztály számára tartalmaz izgalmas pillanatokat. A sorozat alapjául szolgáló képregények a műfaj legeredetibb darabjai az utóbbi időben. A történet fordulatokban gazdag és tele van olyan misztikus elemekkel, amelyek a legjobb fantasyk sajátjai. A tévés feldolgozás azonban minőségben elmarad az eredeti műtől, ennek hátterében legfőképpen az áll, hogy az alkotók megpróbáltak minden igényt kielégíteni, hogy minél szélesebb közönséghez jussanak el.
Az első rész izgalmasan indul, olyan talányokkal szembesítik a nézőt, amelyek mindenkinek megmozgatják a fantáziáját és arra sarkallnak, hogy tovább nézzük az évadot. A cselekmény azonban egy idő után egyre kiszámíthatóbbá válik. Egy bonyolult probléma sokszor gyerekesen egyszerű, mindenki számára egyértelmű forgatókönyvi megoldást kínál. Mintha nem tudták volna eldönteni, hogy a sorozatot a komoly képregény- és fantasy rajongóknak szánják, vagy esetleg korai középiskolai éveiket taposó fiataloknak. A történetben rejlő potenciál egy ponton elfárad és nem szolgál semmilyen újdonsággal.
A Locke & Key egyik legnagyobb gyengesége azonban mégsem ez, hanem a szereplők egysíkúsága az, ami miatt az évad második felére teljesen ellaposodik a széria. A casting sem sikerült különösebben jól, a színészi játék bőven hagy kívánni valót maga után, de a probléma abban gyökerezik, hogy a karakterek gondolatai, cselekedetei elképesztően banálisak. Minden főbb szereplő a legegyszerűbb prototípusok mentén van felépítve és szinte egyiküknél sem láthatunk jellemfejlődést. A misztikum elvész, hiszen teljesen hétköznapi szituációkba, iskolai konfliktusokba keverik bele a kulcsok körüli rejtélyt, ezzel teljesen elbagatellizálva a helyzetet. Innentől sokkal nehezebb komolyan venni a gyerekeiért élet-halál harcot vívó anyát (Darby Stanchfield), vagy a három testvér küzdelmét a kísértő múlttal.
Persze mindezek mellett tartalmaz izgalmas pillanatokat a Netflix sorozata, hiszen Joe Hill eredeti alkotása is ügyesen van felépítve. A múltból kísértő volt barátok vagy az apuka hátrahagyott emlékei szimbolikus és érdekfeszítő pillanatokkal gazdagítják a történetet. A végén pedig minden fontos kérdésre választ kapunk, így kerek egésszé áll össze a cselekmény, még úgy is, hogy az alkotók természetesen meghagyták maguknak a lehetőséget a lezárásban az esetleges folytatáshoz.
A projekt nagy költségvetéséhez méltóan látványvilágában nem okoz csalódást, bár olykor lehetne igényesebb. Természetesen a műfajból adódóan nem a forradalmi képi fogalmazásmód dominál, azonban a trükkök és digitális megoldások sokszor nem a legmagasabb minőséget képviselik, amit számon lehet kérni a sorozaton.
A Locke & Key tehát könnyen fogyasztható, mindennapi szórakozást kínál a fantasy-műfaj rajongói számára, azonban aki maradandó élményre vágyik a közeljövőben, annak kevésbé ajánljuk a meglehetősen jó alapötleten nyugvó, de kissé elhamarkodottan összetákolt szériát.
