Számos unboxing videónkban meséltünk már a hazai Fumax kiadóról, elvégre nem csak könyves, de minőségi képregényes megjelenések is a cég számlájára írhatók, amik közül több kiemelkedőt is fel lehetne sorolni, azonban számomra a Locke & Key a legbecsesebb. Hogy miért? Részben a tartalom, maga a történet és a rajzstílus, részben pedig a kiadvány miatt, ami a Luxuskiadás képében valami olyat képvisel, amihez a hazai képregényrajongó nem kimondottan szokhatott hozzá – nemcsak az utóbbi évtizedben, de úgy en bloc sem.
Kulcs a zárját
A sztori (spoilerek elkerülése végett csak nagyon vázlatosan fogok fogalmazni) indítása sem átlagos a terrorizált családdal, de ahogy haladunk előre, úgy kezd egyre baljósabbá és rendhagyóbbá válni, ezzel is megerősítve azt, mikor a rossznyelvek úgy definiálják Joe Hillt, mint az a King, aki érti is a horrorhoz és az íráshoz. Bár jómagam is Stephen Kingen nőttem fel, meg kell hagyni, hogy a Locke & Key egészen más, mint bármi, amit az édesapától olvastam – természetesen más a forma is, de úgy nagy összességében a hangulatra és a csavarokra gondolok. Vannak hasonló elemek és formai ötletek, de nagy általánosságban ég és föld a két szerző munkastílusa.
Szóval a címszereplő családra (Locke-ékra) lecsap két pszichopata, az apát megölik, majd az egyik gyereknek hála a többiek mind megússzák. Mármint életben maradnak, mert a külső sérüléseknél sokkal súlyosabbak azok a sebek, amiket aztán a lelkükön cipelnek tovább, egészen a Kulcsházig, ahova költöznek. A hely már a kezdetektől fura, de a gyerekek hamarosan rájönnek, hogy a mindenfelé elrejtett kulcsok nemcsak formájukban különböznek az átlagosoktól, hanem egészen elképesztő dolgokra is képesek.
Az egyiknek hála a tulajdonosa bárhova eljuthat, bármilyen ajtó mögé, amit lelki szemeivel lát maga előtt; a másikkal nemet lehet váltani; egy újabb pedig az elménk legmélyére enged betekintést. Mindez azonban semmi, mert bár a kulcsok is rejtélyesek, a kútház alján valami sokkal veszélyesebb és borzalmasabb lapul, mint azt bárki elképzelné… egy ősi gonosz éled fel a család közelségére, és amellett, hogy a társaságában senki sincs biztonságban, még egy fondorlatos tervvel is rendelkezik. A három kötet természetesen arról szól, hogy milyen módon kívánja ezt elvégezni, illetve arról, hogyan harcol ellene a család, és mennyi minden szörnyűség történt már a múltban. Már az alap is izgalmas, de mindez semmi a végeredményhez képest.
Könyvben pereg a film
Merthogy Gabriel Rodríguez rajzaival szó szerint életre kel Joe Hill őrületes lázálma, amiben nincsenek tabuk és senki sincs biztonságban. Ráadásul a képek időnként a történethez alkalmazkodva változnak, hol gyerekmesés külsőt, hol akcióképregényt utánozva, érzelmeket és érzéseket felhozva, valóban bemutatva az egyébként személyiséggel is rendelkező karaktereket. Igen, Joe Hillnek hála egyéniségekkel találkozhatunk a három kötetben, és bár vannak töltelékszereplők, akikről a Locke & Key szól, azok már-már hús-vér emberek, rengeteg problémával és frusztrációval.
Erre kiválóan alapoz a mű, miközben több izgalmas csavart is tartogat az olvasónak, ráadásul a horrorrajongók különösen élvezhetik a számtalan kikacsintást, ami felfedezhető a többszáz oldal során. Itt egy párbeszédben Freddy Krueger személyét emlegetik, amott a Voorhees gimi növendékei kerülnek szóba, ezek pedig csak a leginkább egyértelmű utalások. De a Locke & Key természetesen nem kizárólag emiatt jó. A Netflix-es adaptációval ellentétben lelke van, ráadásul valóban különleges darab, amit a Fumax igazán méltó formában jelentetett meg. Gyönyörű és súlyos, nagyobb méretű külsőbe csomagolva olvasható a rendhagyó történet, emiatt aztán érdemes beszerezni mindhárom kötetet, elolvasni a vaskos képregényt, majd csak utána nekiállni a szériának – mindenki észre fogja venni a különbséget.
