[Képregénybörze] EXTRA – SPAWN

Jelenleg több mint 270 számmal rendelkezik, egy rakás mellékággal és minisorozattal büszkélkedhet, „édesapja” nagyjából hasonló rajongás központi szereplője, mint a horror műfajában Clive Barker, és ahogyan a számára otthonul szolgáló képregényben, úgy nálunk is a Pokolból tért vissza, hogy ismét örülhessünk előkerülésének. Bizony, arról a Pokolivadékról van szó, amely eredetileg 1992 májusa óta létezik (a legendák ugye májusban születnek), és amely bár a Semic jóvoltából 18 füzetet (igazából 36-ot) élt meg nálunk, végül szomorú búcsút kellett tőle vennünk. Egészen a tavalyi újjáéledésig, mikor is a széria egyik nagy rajongója, név szerint Breitenbaumer László úgy nem gondolta, hogy itt az ideje az ismétlésnek és a folytatásnak. Egyszerre bizony, elvégre nemcsak a hazánkban még soha nem olvasott történetek látnak kéthavonta napvilágot, de adott időközönként egy-egy keményfedeles, gyűjteményes kiadás is piacra kerül, hogy korlátozott számban tegye boldoggá a rajongókat és gyűjtőket. Örüljünk hát az Ivadék visszatérésének, és nézzük, mit kell tudni róla, és a vele készült kötetekről, füzetekről.

KEZDETEK

Al Simmonst talán senkinek sem kell bemutatni, de gyorsan fussunk végig az eredettörténeten. Az afroamerikai férfi ügynökként dolgozott, ám főnöke és társa elárulta, halála után pedig a Pokolba került, ahol az összes bugyor urával, Malebolgiával kötött egyezséget, hogy visszatérhessen szerelméhez. Ám a szerződés tartalmazott apró betűs részt is, amit Al nem vett figyelembe – konkrétan a Pokol hadseregének egyik jövőbeli reménységévé, Pokolivadékká vált, és a nagy Háború előtt úgy kerül vissza a Földre, hogy memóriáját részben elveszti, így kezdve a betanuló időszakot, aminek során kiismerheti képességeit, így válva a Menny hatalmas erejű ellenfelévé. Persze mindenhol démonok kísérik útját, angyalok vadásznak rá, de még így, emlékezetét csak részben és lassan visszanyerve is folyamatosan ott dübörög benne a szerelem, ami miatt sorsa szenvedés és halál. Már csak azért is, mert rajongásának főszereplője időközben férjhez ment, méghozzá Al legjobb barátjához, családdal rendelkezik, emiatt (és mert a hullákat is megszégyenítő kinézetű Spawn csak egy fehér férfi alakját tudja felvenni) hősünk nem tehet mást, elnyeli fájdalmát, és bár sorsát nem fogadja el, az éjszaka szülöttjévé válik, meghúzva magát a sötét sikátorokban élő hajléktalanok között, felvéve a harcot a gonosszal, ami a világot sújtja.

Az időközben elfogyott első kötet (újranyomása lehetséges, de erről majd később) Kezdetek címen részben pont ezt a felvezetést mutatja be, méghozzá az első hat füzet egybefűzött változataként. Bár a képregények nálunk is kaphatóak voltak, már csak a sokkal inkább minőségi forma miatt is érdemes beruházni rá, elvégre mind a borítás, mind pedig a jobb minőségű lapok tesznek róla, hogy a Kezdtetek a hazai rajongók első számú kedvencévé váljon. A 160 oldalnyi sztorit elolvasva megismerhetjük a közkedvelt Violátort, beleláthatunk Spawn fejébe és lelkébe, ahogy eszébe jut a számára rengeteg fájdalmat okozó múlt. Végignézhetjük, ahogy a nyomában járó pokoli teremtmény véres leszámolást indít a maffia ellen, amit a média egy-egy szereplője nagy örömmel fogad, sőt még a rendőrség álláspontjával is tisztába kerülünk. Sőt egy olyan karakter is feltűnik a porondon, aki minden rosszat egyszerre képvisel – az eredetileg még az emberi gonoszság mintapéldája (később a Pokolban is visszatér), a fagylaltosként gyerekeket magához csalogató Billy Kincaid is a történetek egyik fontos szereplője, elmebaja pedig gyorsan átjön a horrort elemi szinten megtestesítő képekről. A gyerekgyilkos persze megkapja méltó jutalmát, de tettei után mindez talán kevés az igazi elégtételhez.

Az első kötet a kiborg Overt-Kill társaságában ér véget, majd a második vele kezdődik – ám ezúttal már összesen nyolc füzet egybegyűjtött változatával, méghozzá úgy, hogy a sokáig jogi problémákkal küszködő 10. képregény is a repertoár részét képzi, ezáltal először elérhetővé válva Magyarországon. Bizony, az ebben olvasható történet a régi, semices kiadásokban még nem volt megvásárolható. A 208 oldalnyi gyűjteményben egyébiránt a 14. füzet az utolsó, a történetek során pedig Overt-Kill társaságában folytatott nagy csetepatén túl ellátogathat az olvasó a Pokolba (itt Kincaid újra feltűnik), valamint összeismerkedhet Angelával, a százévente megszülető Pokolivadékok vadászával, akinek feladata, hogy a még tapasztalatlan és megzavarodott hadurakat idő előtt kivonja a forgalomból. Sőt maga a „Gróf” is bekerül a történetfolyamba – vele a későbbi sztorik során is sokszor össze lehet futni, elvégre Nicholas Cogliostro az ivadékok segítője, aki a mondák szerint egykoron maga is a Pokol bérenceként került vissza világunkba, ám Alhez hasonlóan fellázadt lángnyelvekben élvezkedő ura ellen.

A kötetek, mint azt írtam, rendkívül igényesek, ráadásul az áruk sem vészes, hiszen míg egy átlagos, újságosoknál kapható képregény 690-990 forint, addig a hat-nyolc részt egybefoglaló kiadások 3290 és 4000 forintért rakhatóak kosárba. Viszont a Kezdetek minden esetben csak a kiadótól rendelhető, ezért figyelni kell a honlapot és a facebookos oldalt – az első kötet például már teljesen elfogyott, ellenben ha lesz elég érdeklődő (nagyjából 400-500 potenciális vásárló, aki erről értesíti is a kiadót), várható az újranyomás. A könyvszerű formátum mindenképpen ajánlott a rajongóknak, Spawn kedvelőinek, az igényes kialakításhoz az is hozzátartozik, hogy a füzetek között idézeteket olvashatunk az alkotótól, az utolsó oldalakon lévő Rajzfüzetben pedig tusrajzokat is megtekinthetünk. Nem utolsó sorban az első füzeteknél még kizárólag Todd McFarlane volt az alkotó (szöveg, rajz és tus), majd egyre inkább a háttérbe szorult, miközben a minőséget ugyan követői is tartották, nem lehet vitatni egyedi stílusát, amihez DC-s korszakából, Batmantől is hozott egy keveset, és ami miatt a mai napig hihetetlenül népszerű ez az antihős, aki a szerelme miatt tért vissza a Pokolból. Annyira, hogy ahogyan azt már írtam, az eredeti sorozat a tengerentúlon már 270 füzetet is megért, mi azonban a nyolcvanhatodikig utazunk vissza az időben, ha az újból elindult füzetes, hazai sorozatot nézzük.  

DÉMONOK ÉS SZEKTÁSOK

Vélhetőleg azért is esett a választás az újrainduló sorozatnál a 86-os számra, mert itt történik egy éles váltás, mikor Spawn egykori énjével küzd meg, hogy végül a Pokolivadék győzedelmeskedjen a harcban, ezzel végleg elvágva minden szálat, ami még eredeti életéhez fűzte. Persze ettől még nagyjából ugyanaz a karakter marad, de enyhe kis finomodás érezhető az eredettörténet és a későbbi füzetek során megismert személyiséghez képest. Az időközben esett változások egyébként egy korrekt összefoglaló képében, a második számban olvashatók, sőt itt még egy karaktertábla is található, ahol a legfontosabb szereplőket ismerhetik meg a frissen érkezők. Egyébiránt a második füzetben (88-89) egy agresszív, nevelt lányát folyton terrorizáló férfi kerül terítékre, akit az Ivadék természetesen alaposan móresre tanít, de hősünk itt még nem áll meg, hiszen pár oldallal később a Pokolnak is hadat üzen, hogy mindenki tisztában legyen vele: ő nem eladó, senkinek sem a szolgája, a maga útját járja, és mindenki óvakodjon attól, hogy azt keresztezze.

A harmadik szám (90-91) néhány tinédzserrel indít, akikre Spawn egy elhagyatott házban, egy lány holteste felett talál rá, majd alaposan megleckézteti a fiatalokat, miután mindegyikükkel elmondatta az illető saját verzióját. Ám úgy tűnik, hogy a fiatalokkal eleve csak a gond van, hiszen a soron következő történet főszereplői sem sokkal idősebbek, mégis, egyikük alaposan kihívja maga ellen a sorsot, mikor megpróbálja foglyul ejteni az Ivadékot, hogy utána a helyébe léphessen. Arra azonban nem számít, hogy a negyedik füzetben (92-93) található első történetében a saját poklával ismerkedhet össze, méghozzá igen alaposan, hogy utána örökké ott szenvedjen, amit tulajdonképpen csak magának köszönhet. A második történet már egy arisztokratából álló társaságot, vagyis inkább szektát mutat be – a saját tagjaikkal embervadászatot folytató, majd áldozatot bemutató sátánisták Urizent akarják felébreszteni, és csak Spawnon múlik, hogy sikerrel járnak-e. Éppen úgy, mint azok a rosszfiúk, akik az ötödik füzet (94-95) második történetében (az első Al egykori szerelmének családjával kapcsolatos) mutatkoznak be, hogy utána a győzedelmeskedjenek tervükkel, ami még a hatodik füzetben (96-97) is csak felvezetés egy nagyobb jelentőségű csata előtt. Urizen ugyanis olyan hatalommal bír (miközben a lelkeket nem elrabolja, hanem megsemmisíti), aminek hála mind a Menny, mind pedig a Pokol erejére szükség van ahhoz, hogy ismét rabságba kerülhessen.

Itt járunk most, egy epikus küzdelem elején ért véget a februárban megjelent füzet. Természetesen április végén (20-án) jön a folytatás, mint mindig, minden második hónapban, hogy a júniusban esedékes nyolcadik számot követően elérjünk a júliusra mondott harmadik kötetig, amit már most mindenki tűkön ülve vár, aki figyelemmel kíséri a kiadó tevékenységét.  

RAJONGÓTÓL A RAJONGÓKNAK

Már csak azért is, mert egyértelműen látszódik a hazai megjelenéseken a sorozat szeretete, ami amúgy Laci megnyilvánulásaiból is lejön, legyen szó a szociális média különböző oldalairól, vagy éppen a füzetekben lévő levelezésekről (Üzenetek a pokolból). A kezdeti gyermekbetegségek után a sima képregények is hihetetlenül igényesek, és közük sincs a régi verzióhoz, pedig a maga idejében az is a legjobbak közé számított, ráadásul az átlagoshoz képest még a mérete is nagyobb. De ez még mindig nem a legfőbb indok arra, hogy bárkit is vásárlásra buzdítsak. Az ugyanis maga a képregény. Mert bár az interneten lehet olvasni elfogultabb kritikákat arról, mennyire nevetséges a Spawn sztorija, milyen butácskák a párbeszédei, de ez egyáltalán nincs így. Természetesen az alapsztori eléggé szimpla a maga módján, ha azt vesszük, hiszen ez egy szerelmi történet, sőt az Overt-Kill elleni harcból kiragadott adok-kapok tényleg primitívnek hat – ám ezeken túl, belemélyedve a sorozatba a Spawn több egy egyszerű feltámadásnál. Míg a bosszú, a szerelem kiváló mozgatórugó, egy hatalmas háború képe bontakozik ki az olvasó előtt, igazi (emberi) szörnyetegegeket lehet megismerni a pokolbéli démonokon túl, és mindig van valami újdonság, valami meglepetés, ami további izgalmakat szül. Nem véletlen, hogy a három évados tévésorozaton túl egy közepesen rossz (na jó, maradjunk annyiban, hogy nekem nem tetszett anno, a képregények után rendkívül csalódottan álltam fel a moziban) filmet is szült a franchise, miközben a zseniális Iced Earth (persze csak és kizárólag Matthew Barlow társaságában) egyik legjobb albuma is kifejezetten Spawnnak lett dedikálva (The Dark Saga – 1996). A nótákat szinte hallottam is, ahogy most újraolvastam a képregényt, ami hatalmas élmény volt.

Nem utolsó sorban ott van a látvány, ami szintén önmagáért beszél. A gyönyörű beállítások, a színvilág, a karakterrajzok, valamint a gótikus, templomtornyokkal, keresztekkel, láncokkal és koponyákkal díszített háttér miatt a Spawn olyan stílust képvisel, amit látva mind a mai napig elámulok. És ezt a minőséget, összképet az sem tépázta meg, hogy Todd McFarlane-től többen is átvették a stafétát, mind a szövegek, mind a látvány terén – sőt utóbbi még részletesebbé vált a váltásoknak hála, ami külön üdvözölendő. Tehát ha valakit kicsit is vonz a stílus, vagy szimplán szereti az Ivadékot, mint karaktert, az újabb hazai kiadásokat vétek kihagyni. A hat füzet még rendelhető, ahogy a második kötet is (és ugye az első is újra lesz nyomva, ha van rá igény – ahogy korábban már írtam), innentől pedig én is rendszeresen visszatérek majd a sztorival, amihez a kötetek nyújtanak majd aktuális apropót. Csak ajánlani tudom a sorozatot, jó olvasgatást és nézelődést!

A Spawn füzetei minden páros hónap végén jelennek meg, a következő kötet pedig júliusban esedékes. Sőt már azt is tudni, hogy ha a Kezdetek végére ér a kiadó, más mellékágak, minisorozatok várhatóak keményfedeles verzióban, illetve a honlapon (ivadek.hu) már ott az információ, hogy 2017-ben érkezik a The Creech is. A szeretetcsomagot köszönjük a kiadónak, Lacinak!