Ahogy a videójátékok történelmét szeműgyre vesszük, olyan címekkel is találkozhatunk, melyek forradalmasították a különböző műfajokat, vagy éppen új irányvonalat teremtettek. Az egyik ilyen meghatározó játék a Tom Clancy's Rainbow Six volt, mely 1998-ban jelent meg, és hatalmas, a mai napig érezhető hatást gyakorolt a taktikai lövöldözős játékok műfajára. Mielőtt azonban komolyabban is megnéznénk, miért vált olyan különlegessé a Szivárvány 6, először menjünk még egy kicsit vissza az időben, egészen 1996-ig, mikor megjelent Tom Clancy első, saját regénye alapján készült videójátéka, a Tom Clancy's SSN.
Elvesztegetett idő
Ez a tengeralattjáró-szimulátor azért fontos, mert Clancy összesen hat évig dolgozott rajta a Virtus Corporation és a Clancy Interactive kooperációjában, ami után érthető módon elege lett, és a várva várt megjelenést követően egyből megalapította a Red Storm Entertainmentet (a szerző Red Storm Rising regénye alapján). Az új stúdióba a Virtus is beleolvadt, így nem kellett nulláról kezdeni a folyamatokat, miközben a vállalat elnöke és vezérigazgatója Doug Littlejohns lett, a Királyi Haditengerészet nyugalmazott parancsnoka, korábban a Tom Clancy’s SSN technikai tanácsadója. És bár a csapatnak már az indulást követően is lett néhány jó fejlesztése (Tom Clancy's Politika, Dominant Species, Tom Clancy's ruthless.com), a kirobbanó sikert végül a Rainbow Six hozta el, 1998-ban, és ez vezetett el odáig, hogy a Ubisoft felvásárolja a kiadót, majd még Tom Clancy 2013-as halála után is csontig nyúzza annak IP-it.
You’re in the army now!
A játék fejlesztése során a csapat ragaszkodott a valós időben zajló taktikai akcióhoz és a reális lőfegyverekhez. A játék stílusa emellett szembe ment a kor tipikus lövöldözős irányzatával, ahol a gyors reflex és a puszta lőfegyver-használat dominál. A Rainbow Six a stratégiai gondolkodást helyezte előtérbe, és a játékosokat arra ösztönözte, hogy tervezzenek, szervezzenek és koordináljanak csapatukkal. De a játékfejlesztési körülmények nem mindig voltak zökkenőmentesek. Az első rész elkészítésekor a technológia még korlátozott volt, és a fejlesztőknek meg kellett találniuk az egyensúlyt a grafika és a játékmenet között. Azonban ez a korlátokat feszegető munka hozta létre a játék jellegzetes vizuális stílusát, amely máig emlékezetes.
Az alkotók ráadásul nem csak a játék technikai oldalára összpontosítottak. A karaktereket és a küldetéseket is alaposan kidolgozták. A játékosoknak nemcsak a céljukat kellett megtervezniük, hanem azt is, hogy milyen eszközöket használnak, milyen útvonalat választanak és hogyan kommunikálnak a csapattagokkal. A Rainbow Six fejlesztése közben ugyanis a készítők arra törekedtek, hogy a játékosok ne egyszerűen berohanjanak egy terembe és lövöldözzenek minden irányba, hanem hogy taktikusan, csapatmunkában gondolkodjanak. Valódi katonai taktikákat kellett alkalmazni. A tervezés, a csapategységek irányítása, a pontos lövöldözés és a megfelelő időzítés mind kiemelkedő szerepet játszottak. A hibák súlyos következményekkel jártak, és egy rossz döntés az egész misszió kudarcához vezethetett. A játékmenet mélysége és a valósághű megközelítés olyan érzést keltett, mintha valóban a részévé válnánk egy antiterrorista egységnek.
És mindez nem csak papírforma és üres halandzsa volt, nem az eltelt idő szépíti meg az emlékeket, hiszen emlékszem jól, mennyire más volt a Tom Clancy’s Rainbow Six, mikor unokatestvéremmel együtt először (majd másodszor, sokadik alkalommal) leültünk elé. Már a kooperatív mód is különlegességnek számított, hiszen csak néhány évvel később érkeztek olyanok, mint a Sniper Elite és az Armorines: Project S.W.A.R.M. De a hatosokban a legnagyobb vonzerőt a taktikázás és a már-már soulslike-okat idéző tanulás-gyakorlás-sikerélmény folyamat jelentette. Ha csak berohantál, kampec volt a túsznak vagy az emberednek, kezdhettél mindent elölről. Emlékszem, volt, hogy meggondolatlanul befordultam egy sarkon, és fordultam is tovább, méghozzá fel, fejlövéssel, mert az arcomba bámult egy fegyveres, akit nem annyira lepett meg a felbukkanásom. Igazán intenzív, adrenalinnal teli élményt jelentett a játék, ami társaságban különösen élvezetessé vált. Szóval az alkotók mindent valóra váltottak, amit szerettek volna, még ha a technológia nem is volt kellően fejlett. Mit meg nem adnék ma egy ugyanolyan játékmenetű taktikai akcióért. De ma már tele lenne könnyítéssel és olyan elemekkel, amik pont stílusidegenek. Láttuk ezt később bőven, mikor már a Ubisoft dirigált.
A játék megjelenésekor mindenesetre a kritikusok és a játékosok egyaránt el lettek ragadtatva. A játékmenet mélysége és valósághűsége olyan élményt nyújtott, amilyet korábban nem tapasztalhattunk meg. A Rainbow Six előre mutató lett abban, hogy a lövöldözős játékok nemcsak az akcióról szólnak, hanem a taktikai gondolkodásról és a csapatmunkáról is. Az első rész sikere pedig elindította a Rainbow Six-sorozatot, amely gyorsan továbbfejlődött és kibővült. A szériában olyan címek születtek, mint a Tom Clancy's Rainbow Six: Vegas, amely jóval modernebb grafikával és továbbfejlesztett játékmenettel finomította az eredeti játék alapelveit. Az igazán nagy változást azonban a Rainbow Six Siege hozta el, amely egy multiplayer taktikai játékban teremtette meg az újgenerációs taktikai lövöldözés élményét.
Mert a Rainbow Six-et nem érte akkora változtatás, mint ami az 1998-as klasszikust követő Ghost Recon-sorozatnál érhető tetten. A Rainbow Six után ugyanis Clancy és csapata nem pihent, a hidegháborút követő globális terrorizmust pedig még nagyobb, még izgalmasabb játszótérre vitte. A 2001-ben megjelent Tom Clancy’s Ghost Recon nyílt terepre vezette át a terrorista elhárítás gyönyörű és hálás feladatát, méghozzá egy fiktív, amerikai csapat szerepeltetésével, amely szokás szerint az oroszokkal akasztja össze a bajszát, miközben az ellenfelek eltérő szintű testpáncéljára is oda kell figyelni. Mire azonban a GR megjelent, a Ubisoft már felvásárolta a céget, azt pedig jól tudjuk, hogy később mi történt. Míg a R6 nagyjából megőrizte identitását, addig a Ghost Recon átment szinte már sima akcióba, majd tipikus, nyílt világú multiplayer játékba, ami szöges ellentéte annak, amit anno Tom Clancy megálmodott. Kíváncsi vagyok, mit szólna a hagyatékához, ha látná, mi lett belőle, de talán szerencse, hogy ezzel már nem kell szembesülnie.
A Tom Clancy's Rainbow Six sikereit viszont még megtapasztalhatta, és esélyesen örült is annak, hiszen az első résszel nemcsak egy játékot hozott létre, hanem egy egész műfajt alapozott meg. A valósághű taktikai játékmenet, a csapatmunka és a stratégiai gondolkodás elterjedtté vált a játékiparban. A Rainbow Six-sorozat ma is él, és továbbra is inspirálja a fejlesztőket és a játékosokat. Az első rész méltán tartozik a játéktörténelem meghatározó alkotásai közé, amelyek forradalmat hoztak a saját műfajukban. A valósághű taktika és a csapatmunka szemlélete új utakat nyitott meg, és a mai napig emlékeztet minket arra, hogy akár egy FPS is több lehet egyszerű lövöldözésnél. A Tom Clancy's Rainbow Six első része ma már kultikusnak számít, és mérföldkőnek tekinthető a taktikai lövöldözős játékok műfajában. Az eredeti játékkal valódinak tűnő katonai műveleteket élhetünk át, és a taktikai gondolkodás fontosságát tapasztalhatjuk meg a virtuális csatatereken. És bár a forma megváltozott, az eredeti recept sokaknak hiányzik, a koncepció részben még ma is ugyanúgy működik, mikor a világ minden táján egymásnak feszülnek a csapatok.
