- 2019 legjobbjai – Böjti szerint
- 2020 legjobbjai – Böjti szerint
- 2021 legjobbjai – Böjti szerint
- 2022 legjobbjai – Böjti szerint
- Az évtized legjobbjai – Böjti szerint
Érdekes év volt a 2023-as, amely rengeteg meglepetést okozott, a videójáték-ipar pedig látszólag mintha erősödött volna, ám a felszín alatt szerintem inkább csak ráerősített egy tendenciára, ami hosszabb távon nem kifizetődő a játékosok számára. Az idei Gamescom után írt cikkemet sokan félreértették, illetve kizárólag azt vették figyelembe, hogy idén mennyi játék érkezik, azt már nem, hogy ebből mennyi tartalmaz új ötletet, mennyi az egyedi alkotás, valamint azt sem, hogy a jövőben mire számíthatunk. És valóban, ha kizárólag a 2023-ban megjelent videójátékokat nézzük, számos nagyszerű programmal játszhattunk, emiatt pedig nekem sem volt nehéz összeállítanom egy személyes listát.
3. RoboCop: Rogue City
- Teyon/Nacon
- Teszt
Rögtön a harmadik helyre egy olyan játékot tettem, amit nem biztos, hogy sokan fognak az év kedvencei közé sorolni, de számomra ez egy ajándék volt, semmi más. A nyolcvanas években nőttem fel, VHS-en néztem a filmeket, C64-en és a játéktermekben ismerkedtem a videójátékokkal, a Robotzsaru pedig akkoriban éppen olyan legendás volt, mint a Halálosztó, avagy a Terminator. És bizony a Teyon játéka abszolút hozza ezt az érát, az eredeti film stílusát és hangulatát, miközben általánosságban a látványra sem lehet panaszunk. Nem mondom, hogy a RoboCop: Rogue City hibátlan, mert abszolút nem, sőt itt-ott elavult mechanikák és megoldások rejlenek a csillogó fém páncél alatt, de az összkép számomra több, mint egy egyszerű FPS: elképesztő élmény, ami egyszerre végtelenül nosztalgikus, mellette pedig mégis modern. Köszönöm ezt a fantasztikus lehetőséget, Detroit utcái még soha nem voltak ennyire valódiak.
2. Diablo 4
- Blizzard Entertainment
- Teszt
A játék, ami akár első is lehetne, vagy fel sem kerülne a listára, attól függően, hogy mennyire vagyok fanatikus, mennyire figyelem az endgame tartalmakat, és azok mennyire fontosak számomra. Nos, mivel sokkal kevesebb időm marad játékra, mint régen, már annak is örülök, ha valaminek a végére érek, így az már kevésbé számít, hogy mi van utána. Igen, tudom, a Diablo "akkor nyílik ki igazán", "ott kezdődik a játék" stb., de egyfelől a grind sem az én világom, másfelől a kampány éppen elég tartalmas és izgalmas volt ahhoz, hogy már azzal is elégedett legyek, amit a sztoritól kaptam. A látványvilág, a hangulat és a kasztok képességeivel elérhető harcstílusok annyi élményt és izgalmas pillanatot kínáltak, hogy nem is nagyon tartottam szünetet, a végjáték előtti brutális átvezetőtől pedig leesett az állam. Kivételesen még azután is kalandoztam, fejlesztettem, hogy a főszál végére értem, de számomra akkor is a kampány az első, az pedig nagyszerű volt, nagyon élveztem.
1. Super Mario Bros. Wonder
- Nintendo
- Teszt
Valamikor a nyolcvanas években láttam meg először a Super Mario-t is, mielőtt a NES váltotta a C64-et, így kicsit talán elfogult vagyok a bajszos vízvezeték-szerelővel, aki idén ismét 2D-ben tért vissza, hogy egészen borult, jópofa ötletekkel dobja fel a már unalomig ismert receptet. Igen, a Wonder egy újabb klasszikus jellegű Mario-játék, ezért a tesztnél nem tudtam annyira magas százalékkal értékelni, amennyire szerettem volna, hiszen az alapok több évtizedes múltra tekintenek vissza, és már a NES és SNES idejében is léteztek. De ezzel együtt is egy remekmű született, ezt nem vitathatom. Néha olyan a Wonder, mintha a fejlesztők végigpróbálták volna a drog-palettát, amit elérnek, így egyszer így, máskor úgy változik a gameplay, a látvány, a színvilág… vagy bármi más, és ez a tarka-barka, mindenféle hatással megváltoztatott játékmenet iszonyatosan jól áll a klasszikus koncepciónak. Emiatt a Super Mario Bros. Wonder számomra az év legegyedibb és legnagyobb élménye, ami kicsit a gyermekkoromat is visszahozta, de a bevált kliséket új mázban fürdetve mutatta be, ezzel komoly élményeket biztosítva.
Futottak még
És hogy egyébként 2023 nem volt rossz év, azt az is bizonyítja, hogy ezen három játékon felül is bőven volt még, amit élveztem, vagy ami nagyon tetszett. Az más kérdés, hogy a legtöbb folytatás és remake, részben ezért is voltam a Gamescom után haragos a játékiparra, de ez most talán nem számít. Sőt, bár a legújabb Modern Warfare-t alaposan elhordtam, illetve továbbra is botrányosnak tartom azt a mentalitást, mely mentén készült, a nosztalgia miatt nagyszerűen elvagyok a multijával – de ez abszolút azért van, mert nagyon szerettem ezeket a pályákat, illetve nem kellett 20+ ezer forintot kiadnom érte. És ez azért elég nyomós érv. Az Alan Wake 2 is bitang lett, viszont nekem az első sok szempontból jobban tetszett, nem erre vártam annyi évet. A Baldur’s Gate 3 elképesztő minőség, már most látom, viszont nem tudtam beleölni annyi időt, amennyi kellene ahhoz, hogy őszintén véleményezhessem. A Dead Space csak egy remake volt. Az új Spider-Manbe bele sem tudtam nézni. És a többi… szóval sok mindenre nem volt időm, sok mindent nem tudok belőni a személyes listámra, de azt azért nem mondanám, hogy nem volt mivel játszani.
És remélem, hogy ezt következő év végén is elmondhatom majd, bárhol is leszek. Mert a videójáték-ipar szerintem ellustult, túlságosan üzletté vált, és ezt láttam az idei rendezvények során is. Alig van új ötlet, 2024-re sincs annyi új játék bejelentve, mint várnánk, mindez persze valahol az elmúlt évek nehézségeinek is köszönhető, de azért arra sem lehet mindent ráfogni. Az biztos, hogy manapság sem rossz gamernek lenni, de én hiszem, hogy lesz még jobb időszakunk, több különleges játékkal, amik nem kizárólag a bevált és üzletileg sikeres franchise-ok újabb epizódjai vagy másolatai, hanem iránymutató és úttörő, egyedi próbálkozások, amik aztán pár évre ismét meghatározzák az ipart. No, és neked mi volt idén a kedvenc játékod?
