A legújabb magyarul megjelent Batman képregény, a Terror sztorija szintén egy ősi emberi ösztönre épít, mégpedig a félelemre, ami azért is érdekes, mert Batman karaktere is ebből született. Ahogy azt többek között a Batman Kezdődik című filből, vagy akár a magyarul szintén megjelent Hush! képregényekből tudhatjuk, a fiatal Bruce Wayne beleesett egy kútba a birtokon, ahol denevérek armadája tört rá, és végül úgy győzte le a félelmét, hogy azonosult velük, egy lett a sötétség misztikus lényei közül.



A Terror - habár önálló alkotásként is megállja a helyét - a Batman - Préda folytatásaképp is felfogható. Hugo Strange, a zseniális, de őrült pszichiáter visszatér halottaiból, és ismét megpróbál felülkerekedni Batmanen. Úgy gyilkol, hogy Batmanra terelje a gyanút, kihasználva, hogy a Denevér törvényen kívül áll, a hatóságok szemében ő is ugyanolyan bűnöző, mint azok, akik ellen Gotham sötétjében harcol. Strange ráadásul nem egyedül akarja felvenni a kesztyűt, maga mellé veszi Jonathan Crane-t, a Madárijesztőt, akinek találmánya, egy speciális vegyület mindenkiből kihozza a legelememibb félelmeit. A doktor számításaiba aztán hiba csúszik, és Crane bábuból bábmesterré válik, a saját kezébe veszi az irányítást. Hogy a dolgok még bonyolultabbak legyenek, feltűnik a színen a Macskanő is, aki egy újabb színnel árnyalja a történetet, a szerelemmel.
A Terror sztorija nem nevezhető egyszerűnek, habár korántsem olyan szövevényes, mint a Hush! volt. Ez az egyszerűség azonban inkább a javára válik, ahelyett, hogy Leslie L. Lawrence típusú bonyodalmak szálait kellene bogozgatni, marad idő a karakterekre: múltjukra, motivációikra, jelenükre, és Macskanő és Batman esetében a lehetséges jövőre is; és ez az, ami a Terror igazi ízét adja. A szereplők nem papírmasé-figurák, hanem élő emberek, akik céljaikért küzdenek. Érdemes azt is megfigyelni, hogy mennyi párhuzam van a hős és az antihős között, mindkettejüket a bosszú motiválja, és a félelem a fegyverük.
Ami a kötet kidolgozottságát illeti, arra nem lehet panasz. A rajzok aprólékosak, a színek kellőképpen borongósak, talán az arcok elnagyoltak itt-ott (határozottan nem tetszik Bruce ábrázolása), másutt azonban ezek is zseniálisak: Crane minden egyes fintoráról süt az őrület. Ami nem tetszett még, az a Batman-narrációnál használt betűtípus, szerintem néhol elég olvashatatlan, ráadásul nem is annyira hangulatos, hogy érdemes lenne emiatt megküzdeni vele.
Mindent összevetve csak ajánlani tudom a Batman - Terrort. Rajongóknak egyenesen kötelező, de azok számára is jó választás lehet, akik csak most szeretnének megismerkedni a Denevérrel (habár némi előképzettség nem árt hozzá, ha más nem, a filmek ismerete).