A játék alapvetése roppant egyszerű: egy virtuális füzetlapon kell eljuttatnunk egy karikát egy csillagig, méghozzá úgy, hogy különböző obejktumokat rajzolunk, amelyek terelgetik vagy megállítják az elszabadult kis karikát. A rajzainkra hat a gravitáció, és a papírra kerül ábrák szintén befolyásolják egymást: a felülre rajzolt dolgok lefelé esnek, hacsak nem állítja meg őket valami, egymással kölcsönhatásba lépnek, meglökik, feldöntik firkatestvéreiket. A program engem első pillantásra a The incredible machine című játékra emlékeztetett, bár felépítését tekintve jóval egyszerűbb annál.
Noha a Crayon Physics ránézésre nem sokban különbözik egy kiscsoportos óvodás firkálmányaitól, a játékmenet könnyen magával ragadja az embert, és - botkéz ide vagy oda - addig szenved, míg a csillaghoz nem tereli azt a nyomorult karikát. A pályák mindegyike többféleképp is megoldható, és az is nagyszerű szórakozás, ha valaki csak figyel egy másik játékost, hogy ő vajon milyen csavaros gondolatmenet mentén próbálkozik meg a feladattal.



A program legnagyobb hibája, hogy borzasztóan rövid, a hét elérhető pálya teljesítése után az ember úgy érzi, hogy csak elhúzták az orra előtt a mézesmadzagot, holott ő igenis akar még játszani, igenis szeretné még bonyolultabb irkafirkák között megmutatni, hogy ki a zsírkréta a gáton. Nekik lehet örömhír, hogy már készül a játék Deluxe verziója, ami reményeim szerint sokkal hosszabb lesz az elődjénél. És bízzunk benne, hogy ez is ingyen lesz.