War(e)s

Egyfelől biztosan az. Hiszen gondoljunk bele a klisébe, ami már annyiszor elhangzott: amivel valaki megszenvedett, és valkinek kínálja, azért valami jár. Ez az "árucsere", már ősidők óta ez megy. A vaskorban prémet adtak kaszáért mondjuk, utána meg elég volt már csak az értéket jelképező érméket lecsengetni. Szerintem világos, hogy, ha én egy dologgal megszenvedtem, s azt egy másik valakinek odaadom, azért később várok valamit. Ez így van a barátságban is, hiába, hogy az nem üzlet. De azért mindenki vár valamit ellenszolgáltatásként. Nem örül neki senki sem, ha a barátja csak kihasználja, s mindig ő áldoz fel, a barát szart se tesz. Nagyban ugyanez megy, az üzletben: ha valaki előállít valamit, és fölajánlja azt valakinek, azért ellenszolgáltatást vár. Főleg, hogy az üzletben nincsen barátság, s mivel nem biztos, hogy én majd visszamegyek a boltba máskor, majd viszonozni tudom a coca cólát, amit elvettem a polcról. Tehát kell valami letét, amivel biztosítom, hogy a jövőben viszonozva legyen ez a szolgáltatás.


A játék, a zene, a film a digitális kultúrában, ami manapság van, nem kézzelfogható már egyértelműen. Az ok, hogy ott van a boltban hagyományosan a polcon a Doom 3, vagy a Die Hard 4, vagy a Mélytorok akció, vagy Fásy mulatós, de ezek eredendően digitálisak, és digitális formában élvezzük ma már őket. De sok a "virtuális bolt", az interneten, ahol ezek már csak digitális formában léteznek. S míg egy Gyűrűk Ura könyvet mondjuk megveszek, és hetente leporolom, annyira féltem, óvom, addig egy digitális tartalomnál ilyen miatt nem kell aggódni. Ok, a forrás, a DVD, amiről feltelepítem/nézem/hallgatom/emésztem a terméket, fontos, hogy ép maradjon, de a "lényegi" tartalom, ami a lemezen van, kézzel nem megfogható. Ugye? Nem foghatom meg a Prince vízkardját a PoP-ban, nem rohanhatok William Wallace-szal a Braveheart-ban, nem csöcsörészhetem meg Sharon Stone-t az elemi ösztönben. Igaz, játékoknál az interakció azért ott van, de nem kezemmel fogom. Kezemmel a WASD-t nyomogatom, egy műanyag, szutykos-szaros billentyűzetet, egy élletelen, elektromos jelekkel kommunikáló eszközt. Az csak "illúzió", hogy én kardot fogok az Oblivion-ban.
A lényeg: ezek "szellemi termékek". Kevésbé kell velük szöszmötölni, a telepítést leszámítva, s bár a forrásra tényleg vigyázni kell, de nem kell görcsösen vigyázni arra, hogy ne játszunk vele sokat, ne nézzük sokat - míg egy könyvet, ha megfogok palacsintás kézzel, koszolódik. Rábasztam, ha ráömlött a csokoládés-pástétom-leve, mert vehetem meg megint, ha esetleg annyira elázott. Volt Tolkien, nincs Tolkien, ha elcseszem a lépést.

Ezzel arra akarok rávilágítani, hogy egy bútort, egy könyvet, egy festményt, de akár egy monitort, hardvert is jobban megbecsülünk, mert kézzel foghatóak. Játékoknál is nem hiába terjedt el szerintem a CE kiadás, mert ezekben kapunk a szellemi termék mellé térképet, gumicsizmát, sztalkeros gatyát, half-life-os kotont stb., melyek a játékokhoz kötődnek, és megbecsüljük őket. Főleg, hogy általában jóval többe kerülnek, mint az alapjáték. Ennek oka, mondom, az lehet, hogy a szellemi terméket sokkal kevésbé becsüljük meg. Aki ember, az sokkal jobban megbecsüli mondjuk a parkokban a szobrokat, mert látszik rajta a vésés nyoma, a csiszolás, és tudjuk, hogy ezt egy másik, művelt, művész-ember csinálta; mint egy olyan valamit, amit nem tud megtapintani, megérinteni.

De tovább megyek: általános társadalmi norma, hogy, ha bemegyek egy boltba, nem lopom le a polcról a chips-et (főleg, hogy az hízlal - inkább Norbis kajákat lopjatok, azok nem hízlalnak), hanem beteszem a kosárba ("Kosár?" "Kosár." "Akkor vegyél, bazmeg" - Úristen@menny.hu ), és kifizetem. A normális, szocializált embernek eszébe nem jutna ellopni egy megfogható dolgot, mely ráadásul egy másik ember szeme előtt van. Aki lop, abban is van feszültség, mindegy, hogy dilinyós-e, vagy csak sportból, kényszerből teszi, hogy lop. Azonban mi a helyzet akkor, ha a dolog nem kézzelfogható? Szerintem el kell különíteni a régi, videókazetta-másolást, és a mai, internetes letöltögetéseket.
Régebben a józsefvárosi piacra jártunk hétvégenként, s pult alól szereztem be a játékokat. Age of Empires 2-vel, Carmageddon 2-vel, Mortal Kombat 4-gyel így ismerkedtem meg. Egy piacot kell elképzelni, jó lepukkant, kínai-cigány cuccokkal tele. A látszat azonba csalt: illegális cigiket, játékokat, filmeket, s főleg zenéket lehetett szerezni. Oh, mennyi CD-nk íródott így tele! Nem merült fel bennünk, hogy lopunk, mikor ezeket megvesszük. Mert igen: megvettük, 1500 Ft/db- volt a tarifa (igaz, a zenét csak "kölcsönöztük", a pénzt visszakaptuk, ha visszavittük a CD-t). Fizettünk érte, tehát mi nem voltunk tolvajok. Az volt az, aki másolta és lehozta őket. Mégis ott volt a fosás a vámkommandótól, állandóan. Tehát ez a dolog még simán úgy ment, mintha mondjuk lopott chips-szel, lopott gázolajjal üzleteltünk volna. Csak itt a lopott termék már el volt hozva. Mi csak vevők voltunk, nem mi loptunk közvetlenül.
Azonban az internet korában telejsen más a helyzet. A CD-videó-dílerségtől egy lépésre van a fizetős warez- és torrentoldal, ahol jelképes összegért (1 SMS ára) vehetünk magunknak letöltési jogot. De itt már nem kell fosni senkitől: egyszerűen csak fizetünk, aztán annyi. Ebből sem a termék előállítójának van haszna, hanem a dílernek, a cracker-nek, de még itt pénzért megy a játék.
A mai, szerintem végső dolog az, hogy tök ingyér tölthetünk le terrabájtnyi anyagokat. Mininova.org, nCore, monova.org, thepiratebay.org stb. stb. stb. Regisztrálni kell némelyiknél, és nézi a feltöltési/letöltési arányt, de pl. a mininova-n, ha regisztrálsz, ha nem, tök korlátlanul tölthetsz bármit, bármikor. Gyakorlatilag így minden beszerezhető, s a kiadók/fejlesztők/forgalmazók így sakk-matt-ot kaptak a kalózoktól. Reményük nem sok maradt; az "ingyennel" nem lehet versenyezni.


Persze a harc megy, alakulnak érdekvédelmi szervezetek, vadászok (BSA pl.), másolásvédelmeket próbálnak kifejleszteni (Starforce pl. ), s mára egyre gecibb lépéseket tesznek a fejlesztők is annak érdekében, hogy ne lehessen terméküket lemásolni. A probléma az, hogy míg megszüntetnek egy csapatot, alakul helyette másik kettő legalább. Míg kidolgoznak egy védelmet, a cracker-ek már rég kifejlesztették rá a megoldást, feltörték. Nincs olyan játék, film, zene-CD, amit ne lehetne feltörni.
Ráadásul ott vannak a lépések, melyekkel szerintem sokunkat inkább elriasztanak egy-egy játék megvételétől. Kezdődött ez a Starforce védelemmel, ami sokszor az eredeti CD-t nem ismerte fel (haverom Prince of Persia: Two Thrones-szával volt ilyen - nála azt írta ki, hogy nem eredeti a lemez, mikor ellenőrizte, s csak új DVD meghajtó vásárlással volt képes elindulásra bírni...). De említhetem a tavalyi Bioshock-botrányt, mikor kiderült, hogy a játékot csak limitáltan lehet telepíteni. Vagy most a Spore-botrány, és a Far Cry 2 és a Crysis: Warhead esetei. A Warhead már rég fenn volt mininova-n, s nem volt telepítési limitje, illetve én a Spore-t szereztem meg törten, természetesen azzal sem kellett kúrakodni túl sokat.
Illetve, ha ez benne is marad ezekben a játékokban, valószínűleg a törteseknek fel sem tűnik, mert legfeljebb letöltik még egyszer. S igazából a vásárlónak sem kellene, hogy ez probléma legyen, mert egy átlagfelhasználó szerintem kizárt, hogy 2-3 éven belül új rendszert rakjon fel - optimális körülmények között. Csak ugye beüthet egy vírus, elszállhat a videokártya, s ilyenkor reinstall, alkatrészcsere, s máris -1 telepítés. Persze a 3 az azért sok, meg az 5 is, igazán az 1 limitinél kellene csak felháborodni. De azért az eszme az, ami sokakat zavar: mi az, hogy én kiadok rá pénzt, és nekem megmondják, hogy hányszor, hogyan, merre. Mint valami diktatúrában. A felháborodás tehát jogos, nem biztos, hogy a vásárlókat kellene szivatni - mert aki letölti, aki feltöri, annak ebből semmi kára nincs. Nem vetik a szemére, hogy miért van rajta telepítési limit, sőt, még meg is köszönik, hogy nem kell regisztrálni az idióta "Windows Live" módszerekkel, meg hasonlókkal a játékot, hanem régi mód szerint lehet vele játszani.
Ez nem a legjobb hozzáállás tehát.


De menjünk tovább! Ott van a filmek esete. A film, mint médium már több, mint 110 éves, de még nagyon "light" megközelítéssel is 1910 óta vannak olyan filmek, melyek narratívával rendelkeznek, s a kánon részei lettek. Filmes oktatás meg szintén jó régóta van, Magyarországon lassan 20 éve. Azonban sok kanonizált alkotás, mely tananyag is, egyszerűen elérhetetlen. Itt nemcsak azokról van szó, melyeket levetítenek nekünk, hanem azokról, amiket egy valamirevaló filmes embernek ismernie kell. Nos, ezek többsége nyilván boltban nem kapható. Próbáljon meg valaki megszerezni 1909-es amerikai némafilmeket, vagy magyar némafilmeket, pénzért. Itthon persze esély sincs némafilmek beszerzésére, külföldön meg szintén ritka a némafilm-forgalmazás. Menjünk archívumba? Berlinbe, Rómába, Moszkvába, Hollywood-ba utazzon a magyar diák, hogy láthasson egy tananyaghoz kötelező filmet? Sajnos az egyetemnek sem áll mindig rendelkezésére minden, kópiákat nehéz szerezni, digitalizált formában meg szintén. Körülményes külföldi rendelések lehetségesek. Az interneten azonban minden meg van. Tavaly némafilmes órám volt, a filmek 90%-át letöltöttem. Legálisan? Kurvára nem... Megsértettem minden szerzői jogot, ami csak létezik.
Én hibám? Részben, azt kell, hogy mondjam. Részben, mert nagyrészt azon csökönyös barmok hibája, akik a művészek szerzői jogait birtokolják, és csak ülnek rajta, mint kotlóstyúk a tojásain. Ahelyett, hogy oktatási célre elérhetővé tennék egy közös adatbázison. Nem ingyen, természetesen, de legalább elérhetőek lennének! S akkor lehet, hogy nem lenne több százezer diák a világon, akinek ezt látnia kell. De elég csak az, hogy mondjuk én speciel némafilm-rajongó vagyok, és szeretnék minél több ilyen unikumot látni. Nem fogok azért Párizsba utazni, hogy lássam René Clair alkotásait, hanem inkább letöltöm. Fizetnék értük, hangsúlyozom, mert mélységesen tisztelem Fritz Lang-ot, Korda Sándort és a többi nagy művészt, de ha egyszer jogutódai szarnak az egészre nagy ívben, és ilyen körülményesen beszerezhetők legálisan, akkor kénytelen vagyok bizonyos dolgokra.

Az meg nem érv, hogy "nincs kereslet rá, akkor nem adjuk ki". Jobb, ha ellopják? Akkor bezzeg nagyon nyavalyog, meg háborog mindenki, ha letöltjük a dolgokat, de arra meg nem képesek figyelni, hogy esetleg lenne rá mégis kereslet, de nincs kínálat belőle.


Számomra az illegális tartalmak letöltése kényszermegoldás lett mára. Régebben nem értékeltem én sem a szellemi tartalmat, de mára azért megváltozott az álláspontom jelentősen. Ennek sok oka van. Egyik és legfőbb, hogy elfogadtam, hogy ez szórakozás, amit meg kell fizetni. Legyen az film, játék. Elhanyagolható ok, hogy manapság a játékok annyira hatalmas méretűek, hogy egyszerűen sajnálom arra a DVD-t, hogy ilyenek kiírására pazaroljam. A Winchesteren a hely meg véges. Emellett pedig ott van az is, hogy beláttam: a PC hanyatlásában nagy szerepe van a letöltögetésnek.

Mert lássuk be: mi is részesei vagyunk annak, hogy PC-re nem akarnak fejleszteni már. Ez egy összetett dolog, persze. Ott van a fejlesztők pénzéhsége is, ami érthető: én is meg akarnám szedni magam, ha belenyúlnék a punciba, vagy mi is volt a metafora (maci a mézesbe? vagy a tutiba?). Medencét, lányokat, pezsgőt, házat, földi, buta, emberi-primitív, evilági javakat - mert ez jó, ez boldogít látszólag (persze nem, ezt már 2000 éve tudjuk). Ott van a tény, hogy megy az üzleti spekuláció: Microfos érdeke, hogy "vegyélikszbokszot", s tudatosan ostorozza a PC-t, hű marketingesük is, Molyneux. De ezek előzményei és párhuzamai között ott van az, hogy valaki úgy gondolta: fizessenek a gyengék! Nem tudom, hogyan indult az illegális másolás, kivel kezdődött. Lehet a videókazettára fogni, de lehet akár a XV. századba is menni, a festmények virágkorába, mikor a meghamisítás is igen kedvelt volt. Nincs pénz játékra - de akarok - ebből indult ki az egész. Az meg, hogy van egy ember, aki ért a feltöréshez és ebből profitálni akar, megint egy másik téma. Az tényleg aljasság. De a PC hanyatlásában nekünk is szerepünk van, ez a lényeg. Ha nem "engedelmeskedünk" a crackereknek, és nem csábulunk el, hanem mindent eredetiben veszünk meg, akkor lehet, hogy más a helyzet. Lehet, hogy akkor nem mondja azt olyan sok fejlesztő, hogy nem éri meg. De ez tényleg egy összetett téma, ki tudja, mi lett volna, ha mindenki mindent megvesz.
Egy biztos: tévhit, hogy Robin Hood-ok a warezolók. Robin Hood legendája azon alapszik, hogy:

voltak a szegények, akiket a zsarnoki János herceg sarcoltatott. Azt vette el tőlük, amiért megdolgoztak. Robin Hood pedig reményt adott a pórnépnek arra, hogy amiért megdolgoztak, ismét teljes joggal az övéké lehet. Robin Hood tolvajként volt beállítva, de valójából a rendszer volt a tolvaj.

Itt nem így van. A fejlesztők megszenvednek. A szar játékkal úgy, ahogy a közepessel, s a csúcskategóriással. Hetek, hónapok munkája van benne, mindegy, hogy egy balfaszság lesz az egész (25 to Life pl. ) vagy egy mestermű (mondjuk legyen ez az Oblivion :P ). A munkájuk, energiájuk, idejük van benne. Ők a "pórnép", igaz, sokunk lenne annyira pór, mint ők. De tény, hogy jön a nottingham-i seriff, a cracker és elveszi tőlük a terméküket. Igaz, nekik is marad, de ezzel a cracker megkárosítja őket valamilyen szinten. Mi vagyunk az udvartartás, akik rávetik magukat az aranyra, és jogtalanul piázik-mulatozik-nőzik, vagyis játszik. Robin Hood meg nem nagyon van ma már.


Szóval mindannyian hibásak vagyunk. De ennek mi lehet az oka? Valóban azért töltünk, mert annyira kell? Sok helyen írták már, játékújságokban, hogy "játszani nem kötelező". Ez mélyen igaz. Enni kell - mert meghalunk, ha nem eszünk. Sportolni is kell, mert elhízunk, Jabbák leszünk és impotensek, meg nem is kellünk a leányoknak - s ez baj. Iskolába is kell járni, mert különben nem leszünk sem okosak (ész), sem emberek (erkölcs). Játékoz viszont nem kell venni, letölteni. Szabadidőnket eltölthetjük sokféleképpen: biciklizés, olvasás, perverzeknek: TV-nézés - nem kell feltétlenül filmet vagy zenét, játékot letölteni. Mégis sokan megteszik. Játékfüggők? Nem, csak tetszik ez a szórakozási fajta. Luxus, élvezni akarjuk ezt a luxust. Csak ott a bibi, hogy a bögyös kurvák, a szauna, a szolárium, a wellness-tespedés nincs ingyen! Nem mehetünk meg a miskolctapolcai fürdőbe punnyadni csak úgy, mert minimum kivágnak onnan fizetés nélkül. A játszás sincs ingyen!
Mégis akkor miért kell letölteni? Mert ott van? Igen, úgy vélem, sokféle kényszer is van, hogy töltsünk.
Az egyik a megszokás. Egyik volt osztálytársam mondta, hogy ő nem is játszik végig minden játékot, csak megkapja haverjától, letölti, és belenéz, lemásolja, majd bebassza a polcra a többi 20 Ft-os CD közé. Ennyi. Nem szürreális? Mintha mondjuk Michelangelo sixtusi kápolnás mennyezetképét lekaparnánk, majd behánynánk a kazánházba a szén, meg a lekapart görög festmények közé. Aztán "ott van", mert van, oszt kész. "Annyira megszoktam már." Sokan megszokásból töltenek. Egyszerűen megszokták, és kész.
Mások azért töltenek, mert arra hivatkoznak, hogy nincs pénzük eredetire. De gépre van pénz? Úgy látszik, arra van. Vagy DVD-lejátszóra? Arra is van. Csak éppen filmekre, játékra nincs. Nem érv, mert luxus a játék és a film is. Moziba mész - jegyet veszel. Filmet akarsz nézni? Fizess!
Sokan azért töltenek, mert a Robin Hood-os elméletet vallják, és amúgy is "rohadt pénzéhes seggfej az EA!!!!!!!444".
De szerintem a legtöbben azért akarnak játszani az adott játékkal, mert trendi. A trend, a divat nagy úr. Milyen jó érzés már, hogy az iskolában a haverokkal tudunk miről beszélni, nem maradunk le, nem igaz? Milyen cikis lenne már, hogy ők a Call of Dutyi 56-ról beszélnek már, mi meg még csak a 45-öt toljuk, mert jelenleg nincs pénzünk. Ciki lemaradni a dolgokról, necces azt mondani, hogy "bocs, de én megveszem". Meg kínos a hallgatás is, és majd megesz az irigység, hogy játszik már vele a haver, mi meg még nem. "Hú, a magasságos pégéón a fórumon már mindenki erről beszél, énisénisénis!!!!!444" Keményet mondok, de igaz: sokan utánozó majomként viselkednek és azért töltenek, hogy "menők" legyenek. Bevallom, én is ebbe a kategóriába taroztam olyan 14-17 éves koromban. Milyen ciki volt már, hogy nem tudtam válaszolni arra a kérdésre, hogy "na, a BiA-val játszol már"? "Azmiaz?"

Tehát csupa rossz érv van amellett, hogy "letöltök".

A zene is más tészta lenne, s még talán védhető is az, hogy "túl drága", mert tényleg pofátlanság 6990 Ft-ot elkérni egy hatszámos albumért, meg nem is a zenészeknek megy, de akkor sem csináljuk meg azt, hogy ellopjuk a boltból, akkor miért töltjük le? Mindenesetre zenei téren nekem is van még hova fejlődnöm, mert azzal még én sem barátkoztam meg, hogy pénz adjak érte :P. Véleményem szerint kooperáció kellene mondjuk a film és a zene között. Pl. van a The Dark Knight című "kiveremráakkorajófilm", meg az OST-je. Nos, én egy olyan dolgot tartanék elképzelhetőnek, hogy mondjuk kijön a gyűjtői kiadás (naná, hogy előrendeltem egy Batman-maszkban), és abba a zenei anyag is benne van.


Letölteni könnyű, mert minden hozzáférhető. Sok érv lehet amellett, hogy letöltsünk, és sok amellett, hogy vegyük meg. A biztos az, hogy új korban élünk már. Sajnos túlságosan gyors volt az átmenet, mert mi még sokan a XX. században születtünk, mikor még nem volt ilyen mértékű a golbalitás, az átjárhatóság. Az információ ma már villámgyors, és megjelent egy olyan dolog, amivel nem tudunk mit kezdeni: a szellemi termék. Ezt az agyasok "fenn" már megtanulták, de mi még nem, úgy veszem észre. Egyszerűen nem értjük, mi az a szellemi termék, nem fogjuk fel a súlyát. Ennek oka a kézzelfoghatóság hiánya elsősorban, másodsorban pedig az, hogy a kézzelfogható ellopásával ellentétben itt nem szankcionálnak érte. Egy-két sikerük van a netes felügyelőknek, de az elhanyagolható. Persze bármelyik pillanatban lehetünk mi azok, akiket elkapnak, de ettől nem félünk, mert távol van. Átmeneti korban élünk, s ebben a korban még nincs olyan eszköz, ami felügyelhetne minket. S úgy gondolom, az ál-demokratikus világunkban ez egyelőre konkrétan nem is valósulhat meg. Sok évnek kell még eltelnie ahhoz, hogy tényleg félni kelljen egy szankciótól, ami a letöltésekért jár. Na, akkor majd a jövő generáció talán megtanulja, mi az a szellemi termék, s akkor a szellemi termék is értékkel fog bírni.
Egy ilyen világban nem is lehet elítélni azokat igazán, akik letöltenek. Hol tudja egy tizenéves kamasz felmérni még annak súlyát, főleg itthon, hogy ő egy lopott terméket szerez meg? A nemtudás nem mentség, de megfelelő felkészítés, fejledtség sincs. Nincs tájékoztatás, csak ilyen nyegle félmegoldások, mint a filmek előtti "ha nem lopnál cigit, ne lopj kotont sem!" idegesítő és komolytalan videók. Játékoknál meg csak szöveg van, amit sokan angoltudás hiányában sokszor nem is értenek. Akkor így ne várják el, hogy majd felmérik a súlyát az emberek, hogy, ha letöltenek. Főleg olyan országban, ahol kultúrája sincs a játéknak nagyon. A filmkultúráért is azért még elég szép harcok mennek néha, bár ma már kevesebb olyat hallani, hogy "ezek a rohadt film, mindig csak a lövés-baszás megy bennük!!!!!!4444".
Mindenesetre ébrdejünk, tájékozódjunk, fejlődjünk! Próbáljunk meg szelektálni, elvonatkoztatni. Nem feltétlenül kell szolgai módon mindent kipróbálni, s nem is kényszerít rá senki a saját hülye beszariságunkon kívül, hogy mindent meg kelljen vennünk - ki kelljen próbálnunk - s ezért inkább letöltjük. Szelektáljunk: vegyük sorra, mihez van igazán kedvünk! Én így csinálom. Pl. Far Cry 2, S.T.A.L.K.E.R. Clear Sky vagy Fallout 3 legyen megvéve? Hmmm, mit is akarok én: lövöldözni, igen, akarok. Nonlineáris játékmenet? Jaja, azt akarok. Fórumot olvasom: ígyszarúgyszar a Clear Sky, sok a bug, patch-ek tömkelege kell. CS kilőve. Igazából mit akarok? Afrika vagy lebombázott Washington? RPG-t akarok-e, vagy pedig lődözni a Szavannában? Áh, úgyis magyarul jön ki majd a Fallout 3 később, nem szeretem a magyar fordítást, a Far Cry 2 meg várhat, sokkal "érdektelenebb" játék, meg az RPG-ket mostanában jobban szeretem. Így a Fallout 3: CE-re jutottam, azt fogom megvenni, s ez bőven elég, mert így is még azokkal a játékokkal is játszom a mai napig is, amiket letöltöttem régen. Kevesebb ember leszek azáltal, hogy nem a megjelenés napján, aktuálisan játszok a CS-ve? Vagy, hogy majd csak 2-3 év múlva szerzem be a Far Cry 2-t? Nem, nem leszek az. Miért nem leszek az? Mert elvonatkoztatok. Nem kell itt más kénye-kedve szerint élni, létezni. Ha valaki azt mondja, hogy "gyaaa, nem játszottál még ezzel és ezzel?!", akkor arcon kell röhögni, vagy nyugodtan elmondani neki, mi van. Emberne kell maradnunk, tűrnünk kell, ennyi. Alapvető emberi ösztön, hogy a másik inzultálását és harci kedvét csak fokozza, ha mi visszatámadunk, visszacsatolunk, vagy látja rajtunk a megszeppenést. Nem, nem szabad. Szóval szerintem csak le kell küzdenünk saját gyarlóságunkat, és nemet mondani arra, hogy letöltök. Nehéz volt megbirkóznom ezzel, de sikerül, mert a Spore óta nem nagyon nyúltam játékért letöltéshez. Filmekkel még gond van, de mentségemre legyen szólva, hogy amit megnézek, azt meg is veszem utána DVD-n. Szar filmeket meg nem töltök le, oszt kész. Önkontroll kell.
Ha meg egy játékfejlesztő kevésbé jó játékot ad ki, úgy csesszünk ki vele, hogy nem vesszük meg, de nem is töltjük le.

S bocs, hogy ilyen hosszú lett. Megverhettek érte. Én állom (szadomazochsta vagyok úgyis).