Tegnap gondolkodtam, hogy mi a francot nézzek éjszaka. Itt van a rengeteg film, amit még nem is láttam, de valahogy mindig valami régi klasszikusnál kötök ki, amit rengetegszer láttam már. Mégis újra és újra képes vagyok elővenni ezeket, és újdonságokat találni bennük. Ilyenek a Star Wars, a Gyűrűk Ura, Terminator (1-2) filmek például. S ilyen az összes Tarantino-film, szinte kivétel nélkül (talán a Négy szoba annyira nem jött be, illetve még a Girndhouse-át nem láttam).

A Ponyvaregény ezek közül is kiemelkedő klasszikus. Ha azt mondom, kurvajó, akkor azzal semmit nem fejezek ki. Mesteri, lebilincselő, szórakoztató, elgondolkodtató, humoros alkotás. Ez A stílusfilm, a mai szerzői film. Mert Tarantino szerző, ez nem vitás! Mindegyik filmjében ott van ez a parodisztikus, nagyon nehezen megragadható, szavakkal ki nem fejezhető, nagybetűs TARANTINOI STÍLUS.

Mégis miben rejlik ez? Hiszen sokan, a felszínen, csak azt látják filmjeiben, hogy kliséket halmoz fel, nagy mennyiségben. Erre a Ponyvaregény még címében is rájátszik. Viszont pont ez a tudatosság az egész lényege, s a felszín alatt ezeket mozgató stílus. A Ponyvaregénynek is mi a felállása? Látunk egy Bonnie és Clyde-szerű párost a film elején, illetve egy gengszter-párost. Akárcsak egy bűnügyi filmben. Ott van a szokásos rablás, vagy a menekülés a gengszterek elől. Azonban itt az üldözött röhejes körülmények között megegyezik üldözőjével (ugye Marcellus-t erősen seggbe símogatják XD LOL). Ez a film egy görbetükör a műfaji filmek felé, mely megmutatja, miket tesznek, s hogy ő hogyan értelmezi ezeket. S kritikája ez az ősi Robin Hood-féle történeteknek is, melyet a Bibliából idézett passzus értelmezései közepett érthetünk meg.

Persze nem mindenki filmes, vagy megszállott esztétamókus ( XD ), így lehet, hogy ő mást szeretne. Nekik is ajánlott a Ponyvaregény, mert szerintem nagyon szórakoztató is! Rengeteget röhögök a feketehumoron, vagy a szándékosan eltúlzott brutalitáson. Tegnap (illetve ma hajnalban, hogy pontosabb legyek XD) ismét nagyot röhögtem azon, mikor az utolsó blokkban ismét látjuk Tim Roth-ékat, s jön az étterem tulajdonosa: "Én a tulajdonos vagyok, nem lesz semmi problém." TR: "Nem lesz semmi probléma? Nem lesz semmi problém?! Azt hittem, azt mondod, hogy probléma lesz, bazmeg!" LOOOOL Ez így önmagában nem akkora poén, de ahogy előadja! Az kész LOL! Meg mikor Mia-t Vincent meglátja a drogtól kiütve, s elkezd irdatlanul káromkodni. Vagy, mikor már a haverjánál vannak. Na, azokon a párbeszédeken még így hetedszerre is szétröhögtem az agyam.

Szóval mindenki nézzen Ponyvaregényt, sokszor! Kurva jó film, csak ajánalni tudom! Nekem meghatározó élmény, így, sokadszorra is.