…a politikusok. Milyen jó is az, mikor felmutatunk
jelképeket, személyeket, vagy bármilyen jelt, csupán azért, hogy az emberek
birka módon ránk adják le szavazataikat, s majd 4 éven keresztül (vagy tovább)
összegyűjthessük a menekülésre valót. Mert hogy is működik a politikusok
kampánya? Akárcsak a reklámok, reklámképek, melyeket Roland Barthes elemzett „A
reklámkép retorikája” c. tanulmányában. Felmutatnak egy dolgot a plakátjaikon,
melyet úgy állítanak be, mintha az teljesen természetes és elfogadott lenne.
Mintha csak az az egy út lenne járható. Mintha csakis XY lenne a gonosz, a
világ bajainak eredője. Ugyanaz megy, mint a reklámképeken, csak itt nem
szárnyas betétet vagy fogkrémet reklámoznak, hanem saját, begyöpösödött hülye
eszméiket, melyekkel ugyanúgy manipulálni kívánják az embereket, mint azt a
gátlástalan és aljas cégek.
Tulajdonképpen összeesküvés-elméletes bejegyzésem bevezető része is lehetne a
mostani, bár az korántsem politikai jellegű lesz. Mert mit is csinálnak ezek?
Meg kell értenünk a mechanizmust. Megbeszélik egy értekezleten, hogy vajon mi
is az, ami mostanában kiakasztotta a drága polgárokat/elvtársakat, vagyis amire
harap a nép. Ennek az eseménynek kiragadják egy jellegzetes képét, és leszarva
azt, hogy mennyi a valóságtartalma, rárakják a plakátra. Nagyon erős érzelmeket
váltanak ki, általában egyértelmű, gyors válaszreakciókat követelnek meg,
illetve zajlanak le. Nem akarok nagyon belemenni a kognitív tudományokba, de a
„megértés” folyamatának ezt a mechanikus mivoltát használják ki. Többek között
David Bordwell ír erről egyik könyvében a filmnéző, s úgy általában a befogadó
tevékenysége kapcsán. Mikor kapunk egy ingert, azt nem fogjuk fel tudatosan
először, hanem egy önkéntelen válaszreakció jön létre elménkben. Ezek egyszerű,
könnyen dekódolható jelekből származnak, mint például a szín, hang érzékelése,
de lehet ez egy nagyon közismert jelkép, ábra is. S tudósok azt is
megállapították már, hogy a látás során nem a tudatos, hanem az érzelmi reakció
az előbbre való, az elsődleges. Így minél egyszerűbben dekódolható jelekből áll
egy kampány plakátja, annál biztosabb, hogy az első kiváltott érzelem fogja
uralni a befogadóját, utána már nem nagyon fog gondolkodni. Legalábbis az
átlagember. Az elemzőknek pont az a feladata, hogy ezt a mivoltát felfedje a reklámképeknek
úgy, mint a kampányplakátoknak.
Természetesen ez minden politikai pártra igaz, tehát kivételek nincsenek. A
mostani kavalkádban is lépten-nyomon botolhatunk ilyen marhaságokba, melyeket
el sem tudunk kerülni, mert a metrón, az utcákon, a bevásárló helyeken, szóval
mindenütt ott vannak, kikerülhetetlenek. Egyik ezt mondja, másik amazt mondja,
a kérdés csak az, hogy melyik tud nagyobb érzelmi reakciót kiváltani a
befogadóból. A kampány ezen szakaszában nem az szerez pontot, aki megindító,
értelmes képeket tud produkálni, hanem az, aki minél hatásosabb, egyszerűbb, de
frappáns plakáttal tud előállni. Így, mint kitalálhatta már mindenki, az MDF
kicsit ki is esett, ahogy az MSZP is, mert mindkettő emberi arcokkal, és főleg
szöveggel kíván operálni. Jó, bazmeg, ott les rám Bokros Lajos, meg még egy
csomó, ismerős arc, de ezek bonyolultabb kognitív folyamatokat követlenek meg
tőlünk. Mire felismerem, hogy „jééé, igen, az a Habsburg Ottó fia”, addigra már
rég máshol járok. (Nem mellesleg én úgy köpöm le az MDF-et, ahogy van, szóval
túl sokat amúgy sem időznék el mellette ;D.) Az MSZP-é még rosszabb (s ez nem
baloldal-gyűlöletemből fakad most, becsszó): noname alakokat vonultatnak fel
képeiken, olyan embereket, akikről nem nagyon hallok, de még a híradókban se
nagyon láttam őket. Ráadásul teljesen jellegtelen, megszokott vörös színekkel
operálnak, ha nem lennék eleve utálkozó velük szemben, akkor is leszarnám a
kampányképeiket. Egyszerűen béna volt a tervezőjük, s e képekkel legfeljebb
megrögzött híveiket fogják meg, de kétlem, hogy bárki is behatóbban ismerné
mondjuk Göncz Kingát, vagy legalábbis bonyolultabb felismerni, mint mondjuk az
MSZP feketebárányait. SZVSZ nem annyira szerencsés egy ilyen arctalan
személlyel reklámozni. Bár hozzáteszem, valószínűleg még az is meggondolná, ki
szavaz rájuk júniusban, aki eddig hívük volt, ha mondjuk Medgyessi Péter, vagy
gyurcsány, esetleg Bajnai mosolyogna ránk valamelyik plakátról. Ez viszont okos
döntés volt, az ő arcukkal nem lehetne eladni a pártot idén nyáron. A FIDESZ és
az SZDSZ viszont még jobb plakátokat hoztak össze. A FIDESZ ugyan kicsit
gyengébb, mert túl sok a szöveg, kevés a megnyerő kép (pedig azért lehetett
volna válogatni bőven - mondjuk… na, de nem pártoskodok, nem adok tanácsokat
;D). Az SZDSZ viszont, korántsem pozitív értelemben, de nagyon zseniálisan
kampányol! Mindig is igaz volt rájuk, hogy kiválóan tudták manipulálni az
embereket. Valószínűleg ezért is van… Na, de ezt most hagyjuk :D. Szóval az ő
képeikre mindig is jellemző volt a mérhetetlen cinizmus, a nagyon erős
motívumok sokasága, s főleg képekkel operálnak. Ők megértették Barthes szövegét
(már, ha olvasták), s nagyon jól alkalmazzák is a benne foglaltakat. Teljesen
természetes dologként állítják be, hogy Magyarország lakosságának nagy része rasszista,
zsidógyűlölő, vagy, hogy annyi a drogos, füvező, alkoholista, homokos itthon. A
leghidegebb nyugalommal raknak ki mindenféle ölelkező leszbikus nőket (nők =
tehát mégiscsak szebb látvány, mintha buzi férfiakat látnánk csókolózni, nem
igaz?), mintha ez a legalapvetőbb dolog lenne. S hatásosak: ránézel a képükre,
s rögtön arra asszociálsz, hogy „igen, itt agymosás van Magyarországon!”. A
laikusoknak még szimpatikusak is lehetnek: „Nézd már, milyen viccesek!”. Vicces
= barátságos = emberközeli = rájuk kell szavazni! Hát nem a legegyszerűbb módja
ez a kampányolásnak, amit a többi „konzervatív” párt nem tud alkalmazni szinte
semennyire sem? Nem szeretem az SZDSZ-t, nagyon nem (a mai értelemben vett
liberalizmustól talán még jobban kiráz a hideg, mint a baloldali
ideológiáktól), de el kell ismerni, hogy kiváló kampányt nyomatnak idén is.
S igazából a bejegyzésemet is az ő plakátjaik ihlették. Nyugalom, nem
politizálok, csak kicsit. Leginkább arra szeretnék rávilágítani, hogy e hatásos
gerillakampány mennyire nagy baromságokat és sztereotíp marhaságokat tud
állítani, ráadásul a történelmet is szépen ferdítik, vagy legalábbis
„tussolják” el gyönyörűen.
Sajnos kép formájában nem tudom megmutatni konkrétan a plakátot, a Google-re
nem rakták fel (összeesküvés-elmélet: a Google liberális ;D - na, jó, azért nem
kell félni, nem ilyen idiótaságokról fogok írni majd), de találtam egy hozzá
hasonlót. A lényeg: két férfi képét láthatjuk. Az egyik tipikusan tenyérbe
mászó, felzselézett hajú, karrierista köcsög, s nyájasan vigyorog: szinte már
készíted is a lapátot. A másik sem kevésbé „szimpatikus” számomra: egy kopasz,
kigyúrt majom, aki leginkább egy bokszolóra hasonlít. Vagy nem is: inkább egy
bulldogra. Ilyen „esze semmi, csűrd fejbe jól” (szabadon). Az egyik mögött kék
háttér, a másik mögött a magyar címerben is szereplő vörös-fehér csíkok. A
szöveg valami ilyesmi: „kire bíznánk az országot?”. A zselés muki alatt:
„200001 szabad demokratára” vagy a bulldog alatt: „árpádsávosokra”.
Nos, irányomban már ott elcseszték, hogy egy ilyen felzselézett hajú
karrierista kávét szürcsölő törtető majom üzletembert raktak a „pozitív”
oldalra. Így abba a fura helyzetbe kerültem, hogy számomra mindkét alak
unszimpatikus :D. Persze, had nem mondjam, így is melyiket választanám… …nem
akarok politizálni (csak egy kicsit).
Ami emögött van, az sokkal inkább bosszantó. Nem, nem kezdem el itt taglalni,
hogy az Árpád-sávos zászló kultúránk része, és nem kéne hagyni, hogy a
liberálisok csak így ellenségképpé tegyék, mert néhány degenerált 1944-ben
kisajátította, s még ma is vannak követőik. Nem, ezt hiába is taglalnám, sajnos
amúgy is süket fülekre találna, de mikor ezt fel is vetették nyilvánosan, akkor
sem lett más eredménye. Pedig egy agybaszott baromság emiatt őseink jelképét
meggyűlöltetni. A mi színünk nemcsak a tricolor, hanem ez is. Már, ha Árpád
véreinek valljuk magunkat… Nem mellesleg ott van a címerben is, a kettős
kereszt mellett, amit mellesleg ugyanúgy használtak a nyilasok is annak idején
a nyilaskereszt mellett. De ne, ezt most hagyjuk, meddő idegeskedés lenne csak.
Sokkal inkább az basz fel ilyenkor, hogy milyen egyoldalúan tudják kezelni
egyesek a dolgokat. Mert a hatalmon levő kormány és az SZDSZ is nagyon bírja
hangoztatni, hogy a Holocaust tagadása legyen bűncselekmény, vagy, hogy a
szélsőjobboldal ellen fel kell lépni nagyon erősen, de azt még egyik pofájából
sem hallottam, hogy esetleg a szélsőbal ellen, a kommunista diktatúra áldozatai
mellett beszéljenek. Azt hagyjuk is, hogy a kormányban vannak tagok, akik még
az előző rendszerben is vezető pozíciót töltöttek be, mert messzire vezetne. De
úgy gondolom, hogy egy demokratikus, magát bal-liberálisnak valló hatalom
ugyanúgy el kell, hogy határolódjon szóban és írásban úgy, mint plakátokon a
szélsőbaltól is. Nem akarok demagóg lenni, valóban elismerem, hogy ma
Magyarországon a szélsőjobboldal igen erős, és ismét erőre kapott. (Megjegyzem:
nekem annyira nincs ellenemre - bocs.) Azt sem vonom kétségbe, hogy HA olyan
erejű lenne, mint amilyennek mondják, tartani kellene egy puccstól, ami esetleg
újabb hátrányos megkülönböztetések diktatúráját alakíthatná ki. Mert miért ne
lenne benne a pakliban? Elvégre a Nácik is így kezdték annak idején. De meg
kellene talán nézni az eredőjét a dolgoknak néha, és nem ilyen egyoldalúan kezelni
az amúgy nagyon felfújt problémát. De hogy is néznének a politikusok a dolgok
mögé? Mit érdekli őket, hogy van-e oka annak, hogy a szélsőjobb megerősödött
manapság. Leszarják ők nagy ívben ezt, a lényeg az, hogy ezzel csatlakozhatnak
az európai majmokhoz, annak a látszatát keltve, hogy ők mennyire „modernek”
gondolkodásmódban, s Magyarország, mint „modern demokrácia” mennyire elítéli az
ilyen szélsőségeket.
Csak éppen az felejtik el, hogy talán ugyanez ment 1945-48 között. Fasiszták
visszatéréséről papolt az MKP, s szépen bemártotta az emberek előtt a legálisan
hatalmon levő demokratikus kormányt, csak, hogy maguk is hatalomra juthassanak.
Illetve vajon, mikor kiderül egy-egy kormánypártiról (is - nem tagadom, hogy az
ellenzék körében is vannak csalások dögivel), hogy csalt, vagy sikkasztott,
tehát a mi pénzünket szedte el, akkor mi milyen „eszmék” erősödéséről kezdjünk
elmélkedni? Igencsak kísértetiesen hasonlítanak a mai közéleti dolgok mind
jobb, mind bal részről a 60 évvel ezelőttiekre…
Úgy gondolom tehát, hogy manapság túlságosan is csak a szélsőjobboldal
bűntettei vannak előtérben. Csakis ők a gyilkosok, csakis őtőlük kell félni,
attól semmiképp, hogy hirtelen valaki elkezdi felőrölni az ellenzéket, mint
annak idején az MKP tette azt az FKGP-vel. Azt mintha elfelejtenék ilyen
plakátok készítésénél, hogy nemcsak a náciktól, hanem a bolsevikoktól,
kommunistáktól is félni kell. Mindkettő aljas „állatfaj”, céljuk közös, csak
módszereikben térnek el itt-ott. Ha a Holocaustot nem szabad elfelejteni, és rettegni
kell, akkor én felhívnám a figyelmet arra, hogy 1917-1991 között mi ment
Oroszországban. Csak utólag derültek ki dolgok, de azok igen lesújtóak voltak.
Míg mindenki Hitler rémtetteit pocskondiázta, addig Sztálin milliókat irtott
ki. 1929-ben és 1938-ban voltak „nagy tisztogatások”. Állítólag „reakciósokat”
küldött börtönbe, munkatáborokba. Tehát jó-jó, a Szovjetunióban nem voltak
Haláltáborok, illetve Recsk vagy Szibéria közel sem Auschwitz, de nem tudom,
van-e különbség aközött, hogy emberek tömegeit elgázosítjuk vagy halálra
dolgoztatjuk? Papok, értelmiségiek, vagy akiket éppen Sztálin annak ítélt: mind
mehettek „malenykij robotra”. Aztán vagy túlélték, vagy nem.
Érdekes módon, mikor Auschwitz kapcsán mindenki az emberiség szégyenéről, meg
nagyobb odafigyelésrő, a szélsőjobboldal visszaszorításáról beszél, addig
elfelejtik megemlíteni pl. Katynt, vagy úgy általában a II. Világháború alatti
lengyel megszállást szovjet részről.
Persze tudom, a lényeg egy: ártatlanok milliói haltak meg, olyanok, akiknek nem
kellett volna, mert semmi közük nem volt az egészhez. Nem is azzal van a bajom,
hogy Auschwitzen szörnyülködnek, s a Holocaustot sem tagadom, félreértés ne
essék. Csak e dolgot nagyon egyoldalúan kezelik, és Hitlert teszik meg a XX.
század Antikrisztusának, miközben Sztálin ugyanolyan mocsadék volt. Sokan nem
tudják, de Sztálin ugyanúgy csinált zsidóirtásokat, csak éppen ő ezt el tudta
kendőzni, minthogy a Szövetségesek akkor Hitlerre figyeltek. Csak Sztálin más
indokot talált erre (minthogy jórészt nagypolgárok voltak, burzsoáknak
titulálhatta őket könnyedén). Arról mindenki hallgat még manapság is, hogy 1956
előtt mik zajlottak az Andrássy út 60-ban. Terror házát Megbékélés házának kell
nevezni, s persze, hogy a nyilasuralom rémtetteinek helyszínéül jelölik meg.
Pedig talán több ember kínoztak ott meg 1956-ig, mint 1944-45 között…
De nem, ez a mai „liberálokat” nem érdekli. Pedig nevük alapján egyik oldalon
sem szabadna állniuk, melyet még a 2004-es plakát valamennyire tükröz is. De
mára igencsak balra tolódtak, s beálltak az agymosottak sorába, akik szerint
Holocaust volt, Kommunista diktatúra meg nem. Ironikus módon pont azzá váltak,
amit 2006-os választási kampányuk idején löktek.
Tudom, most nem a kommunistáktól kell félni. Most azoktól, akik „a bőrszín
alapján ítélnek meg egy embert”. Már megbocsássanak, de mivel engem is érint e
kérdés, válaszolok rá. Nos, én a cigányokat nem a bőrszínük miatt nem kedvelem.
Ahogy a családom sem így van ezzel. Anyám pl. közvetlen, kedves mindenkivel, s
annak idején cigány osztálytársával is elbeszélgetett, mert lehetett, mert az
nem támadt rá, nem állatként viselkedett. Én is, amelyikkel lehetett beszélni,
jóba lenni, hát jóban voltam általános iskolában, ezt nem tagadom, mert miért
tagadnám. Nekem a bőrszínűkkel nem volt bajom, s azzal, hogy némelyik távolról
sem látott se fürdőkádat, se szappant, de még talán vizet sem. Meg volt az
alapvető undorom sokuk felé jellegzetes szaguk miatt már óvodától kezdve, de
amelyikkel jóban lehetett lenni, afelé is igyekeztem ezt palástolni. Ahogy
persze azok felé is, akikkel nem voltam jóban (inkább fogalmazzunk úgy: nem
lehetett, ez jobban fedi a valóságot), mivel nem akartam, hogy − most cinikus
leszek, nagyon − szíven szúrjanak. Leszarom, hogy milyen a bőrszínük. Én azért
nem kedvelem a cigányokat ma már, mert legtöbbjük ellenséges, durva, agresszív
volt velem szemben, a nagy büdös semmiért. Okuk nem volt rá, csupán
szórakozásból cseszegettek, még röhögtek is azon, mikor látták, hogy félünk
tőlük. Persze mondhatnánk, magamat utáljam, amiért nem cselekedtem. De nem
hiszem, hogy egy 12-13 éves gyereknek azon kellene gondolkodnia, hogy álljon
bosszút, vagy hogy játssza ki érthetetlen támadóit. Azért utálom e népcsoport
nagy részét, mert többségük nem tud viselkedni, agresszív, és 10-ből 9X velük
volt konfliktusom az iskolában. Hogy megmutassam a kontrasztját: voltak
óvodában is inzultációk, de azokat többségében magyarok követték el.
Visszahúzódó, csendes gyerek voltam, s ez volt, akiknek nem tetszett. Ezért
állandóan basztattak. Nos, ők fehér emberek voltak, úgymond, de mai napig pofán
basznám legszívesebben őket, ha találkozok velük. Nem a bőrük színe miatt
gyűlölöm gyerekkorom korai elrontóit, hanem mert mocskok voltak és
igazságtalanul támadtak. A cigányokat is ezért nem kedvelem, nem a bőrszínük
miatt. Persze megutálhattam volna a fehér embereket is egy életre, de vegyünk
durván 1000 magyar embert, és 1000 cigányt. A magyarok közül 4-5 ember van,
akit név szerint, arcra pontosan azonosítani tudok a mai napig, és ha kicsinyes
bosszúvágy hajtana, keményen meg is tehetném, hogy bosszút állok rajtuk, mert
tudom, hol laknak, kik ők, hova járnak. De ez csak 4-5 ember, több magyarral
nem nagyon volt ilen baszogató konfliktusom. S megjegyzem: 4-5 éves korúak
voltak akkor, én meg vagy 3-4, szóval kisgyerekek voltunk (meg ami miatt
leszarom a múltat velük kapcsolatban: mára ugyan nem vagyok velük jóban, de
egyszer rendeztük a dolgokat, épeszű ember módjára). Ezzel szemben a cigányok
közül számtalannal volt már bajom, volt, amelyiknek a nevét sem tudtam, s
ráadásul utcán, közterületen is belém kötöttek már. Illetve látok, amit látok:
felnőtt emberek is úgy viselkednek közülük sokan, mint az állatok. Igen, félek,
tartok a cigányoktól, s mint legtöbb félelmünk tárgyát, így őket sem szeretem.
De nem a bőrszínük, hanem stílusuk, jellemük miatt, mellyel károsak lehetnek
más egészségére, szó szerint. (Had ne soroljam most a közszemlére állított
bűncselekményeket.)
De a magyar rasszista, a magyar szélsőjobbossá válik - rettegjünk! Először is:
én nem rettegek, mert tiszta a lelkiismeretem, nincs félnivalóm. Másodszor: ha
lenne is okom rá, ennyi szétzilált csürhétől nem félnék. Harmadszor:
valószínűleg nem fognak hatalomra kerülni, mivel van egy sokkal nagyobb
jobboldali párt. Negyedszer: miért olyan nagy baj, ha ezentúl nem füvesek
támogatói, meg melegházasságért oxigénpalackot követelők fognak képviselni
minket, hanem esetleg olyanok, akiknek van nagyon sok rossz tulajdonsága, de
legalább reprezentálják magyar hagyományainkat. Persze ez szubjektív, én így
látom.
Mindenesetre nekem elegem van abból, hogy itt mindenki mindet egyoldalúan állít
be, csak mert kampányol. Undorító és megtévesztő. Márpedig a megtévesztés vitte
oda az országot, ahol most van, minthogy elvileg az emberek választották meg
manipulatív hatásokra ezt a rendszert, amiben most leledzünk. Utópia, de
tiszta, igazságos kampányok kellenének, s legfőképpen az, hogy az embereket ne
manipulálják, hanem igen is megmutatva nekik a történelmi és társadalmi
igazságokat valóban szabad elhatározásból döntsenek. De ez már az Arisztotelész
által taglalt politeia, mi meg a demokrácia fertőjében tengünk még jó darabig
biztosan. Persze az is igaz, hogy csak a buta embereket lehet manipulálni, akik
csesznek tanulni az iskolában, s ezáltal fingjuk sem lesz arról, hogy esetleg a
Holocaust mellett a sztálini tisztogatások sem éppen dicsőséges pillanatai a
XX. századnak…
Megjegyzés a képhez: ez olyan cuki, nem? Legalábbis olyan aranyosan szomorú a csaj rajta :D. Ilyen képekkel kell kampányolni, emberek! Ha mást nem, hát a tesztoszteronszintünket megragadja ;D.
Megjegyzés a képhez: Ez a kép sem rossz, csak elég nagy paradoxont állít.Hiszen a párt nem éppen istenhívő mivoltáról ismerős, ráadásul erős balra tolódásukat látva tényleg csak a tájékozatlanok dőlnek be e szövegnek. Mellesleg mi a francot keres Jimmy a képen? Talán ő Isten? :D
Megjegyzés: Na, ez a kép is igencsak érdekes kérdéseket vet fel. Az odáig rendben van, hogy aki cigizik, vagy nikotinfüggő, az csakis arra személyre tartozik. Joga van leszokni, elvonókúrára menni esetleg. De kihagynak egy fontos dolgot itt is: a dohányzóknak nemcsak jogai, de KÖTELEZETTSÉGEI is vannak. Például az, hogy, ha már magukat mérgezik, nem teszik ezt azokkal, akik nem cigiznek. Vagy, ha már vannak kijelölt helyek számukra (gondolom, ezzel van a baja az SZDSZ-nek), akkor miért is nem ott füstölnek? Miért kell nekem a NEMDOHÁNYZÓ vonaton majd megfulladni néha, mert valami ütődött rágyújtott a peronon? Egyoldalúság...
