Ugyan a hangulat nem annyira, de a játékmenet a második változatban is elég nagy fordulatot vett a korábbi Splinter Cell részekhez képest. Az eredetileg lopakodásra és észrevétlenségre hajazó játékmenetet egy sokkal pörgősebb, akciódúsabb váltotta fel. Az árnyékban maradás itt is kulcsfontosságú, de aki mindenáron lövöldözni akar, annak ugyan úgy megvan a lehetősége, hogy kiélhesse vágyait. Ha valaki még mindig a széria eddigi részeihez hasonló, inkább lopakodást és kevesebb akciót képviselő játékmenetet akar, az egy-egy pályát minden gyilkolás nélkül is végigvihetnek. Ugyan ez néha lehetetlennek tűnik, de számos olyan videó található a netten, amiben rögzítve van az, hogy sikerülhet.
Sam leginkább egy személyes ügyből kifolyólag távozik eddigi munkahelyéről, mégpedig lánya, Sarah halála miatt. Sarah-t egy részeg autós gázolta el, de az egymásnak ellentmondó bizonyítékok, és újabb nyomok felbukkanása után világossá válik, hogy a lány halála messze nem egy véletlen baleset következménye. A történetről legyen elég ennyi, nem akarok semmi fontos dolgot elkotyogni, bár aki játszani akar vele, az gondolom, már úgyis tudja.
Eleinte tényleg elég lepukkadt, de hasznos tárgyakat szedhetünk össze, melyek segítenek minket a játék során. Ilyen például, a kocsiról letörhető visszapillantó tükör, mely segítségével az ajtók mögé láthatunk ezzel meglesve ellenfeleink pozícióját. Először a sorozat védjegyévé vált éjjellátó sincs birtokunkban, csak később szerezhetjük be, de sok szükségünk egyébként sincs rá. Számos újítást kaptunk a Convictionben, amelyek szintén nincsenek a játékmenet rovására. Helyet kapott egy bizonyos Mark & Execute funkció, amely segítségével a fedezékből bejelölhetjük (fegyvertől és fejlesztéstől függ, hogy mennyit) a szobában tartózkodó ellenfeleket. Ha ez megvan, akkor egyszerűen egy billentyű lenyomásával (E) Sam automatikusan lelövi a kijelölt ügynököket vagy katonákat. Ezt egy közelharcban kivégzett ellenféllel nyithatjuk meg minden használat után. Van egy bizonyos Last Known Position nevű elem. Ez annyit jelent, hogy Sam árnyéka megjelenik az utolsó észlel pozíciójában, majd a fantasztikus mesteséges intelligenciának köszönhetően ellenfeleink óvatosan megközelítik azt a bizonyos helyet majd tüzet nyitnak.
Az újításoknak hála nagyon sok taktikát használhatunk egy-egy misszió elvégzéséhez. Maradhatunk az eddig megismert hátba támadós stílusnál, de akár fejjel a falnak végig rambózhatunk szakaszokat. A fényforrások kioltása, a csöveken és peremeken mászás szintén hasznos lehet. A fedezékrendszer leginkább a Gears of Warban már megszokotthoz hasonlít, tehát egy fedezékből kijelölünk egy pontot, ahová Sam egy gombnyomásra elbújik.
Mint már említettem, fegyvereinket tudjuk fejleszteni a pályákon található fegyverládákban, a szintlépések után kapott pontokból. Ugyan nem lesznek sokkal erősebbek, arról nem is beszélve, hogy ezekhez a bizonyos pontokhoz nagyon könnyen hozzá lehet jutni. Ennek ellenére nem rossz ötlet. Személyes kedvenceim a vallatások, melyekben ha jó helyen állunk interakcióba léphetük a tereptárgyakkal.
A játék egyik leghangulatosabb újítása a falakon látható feliratok (feladatok), emlékek és Sam gondolatai. Az mellett, hogy rendkívül látványos és hangulatos, sokat segít Fisher céljának és fájdalmainak megértésében.
A grafikára minimumon valahogy jó szívvel sem tudom a szép kifejezést mondani. Természetesen a közepes és ennél jobb beállításon már gyönyörű látvány tárul elénk. Az effektek lenyűgözők tudnak lenni, de egy gránát eldobásakor igazából nincs sok időnk gyönyörködni a robbanás és az azt követő rövid ideig tartó füst látványában. A zene ugyan passzol a Splinter Cell hangulathoz, de inkább egy rendes akciójátékhoz tudnám elképzelni. A Convictionben nagy hangsúlyt fektettek a szinkronokra. Az átvezető animációk legtöbbje a játéktérben játszódik, így sétálva haladhatunk Fisherrel, míg ő a fülesén beszél valakivel. A mesterséges intelligencia talán a legjobb az egész játékban. Ha a legnehezebb fokozatra állítjuk a nehézséget szinte élő emberek tulajdonságaival felruházott ellenfelek ellen kell küzdenünk. Ha meglátnak elkezdenek minket keresni, természetesen félnek tőlünk és ha valamit felrobbantunk roppant vicces ahogy megijednek.
Utoljára hagytam a játék kooperatív részét. Ez játékmód az egyjátékos szál előzményeit dolgozza fel egy orosz és egy amerikai ügynök szemszögéből. Archert vagy Kestrel irányítva kell rendet tennünk a rosszfiúk között. Itt minden megtalálható ami az egyjátékos kampányban, és sajnos semmi extra. Ugyan a játékmenet érdekesebbé válik, mivel egymást segítve kell előrébb jutni. Ezt nagyban megnehezíti egy béna idegen, úgyhogy ajánlatos olyannal játszani akit ismersz vagy akivel szót értesz.
A játék egyáltalán nem hosszú, a kooperatívot hozzáadva sem több a szavatossága 20-30 óránál. Ez természetesen nem egy végigjátszás. Ennek ellenére azt mondom egy fantasztikus folytatása a Splinter Cell sorozatnak, és nem bánnám, ha a következő részekben is megmaradna ez a pörgősebb játékmenet.
Grafika >> 95%
Hang/Zene >> 95%
Játékélmény >> 90%
