Nem igazán kedveltem a szerepjátékokat (és azt hiszem sohase lesz a kedvenc műfajom), de Mass Effect első része valahogy mégis belopta magát a szívembe. Eleinte csak arra gondoltam, hogy egy újabb szerepjáték, de mikor megvettem és eltöltöttem vele pár órát, már én is egy eszméletlenül jó RPG-t láttam benne. A hangulat, a sztori és minden együtt fantasztikus volt. Egyáltalán nem bántam, hogy egy szerepjáték. Igaz, az akció, sokkal közelebb áll hozzám. Talán ezért is tetszik még az első résznél is jobban a folytatás.
Az előző részhez képest a ME2 eléggé le lett egyszerűsítve. Nekem ezzel semmi bajom, de akik jobban kedvelik az RPG-ket, azokkal egy kicsit kiszúrt most a Bioware.

A sztori is talán kicsit gyengébb, mint az első felvonásé. Az egész játék abból áll, hogy szervezd be a csapatodba a kijelölt szeméjeket, majd végezz el nekik egy küldetést, hogy megbízzanak benned. Aztán néha jöttek azok a pályák, mikor épp a begyűjtőkkel kell megkűzdeni, ebből, ha jól emlékszem összesen három volt. Ezen kívül még vannak a megbízások, amik annyiból állnak, hogy egy személynek kell segíteni vagy megszerezni valamit. És ott vannak még a bolygók letapogatása során észlelhető rendellenességek. Apropó letapogatás! Elég sok embernek nem jött be ez a módszer. Én nem tartozom közéjük, de azért már nekem is elegem van hat rendszer átvizsgálása után. Szóval küldetésekből és megbízásokból elég sok akad, és csak rajtunk múlik melyiket csináljuk meg, vagy hagyjuk ki. Azért ha a 30. szintet (és ez a max!) el akarjuk érni egy végigjátszással, akkor nem árt egy feladatot sem kihagyni. Igen… Sajnos itt csak 30 szint van. Ha jól emlékszem, akkor ez a fele annak, amit az első részben el lehetett érni. És nem csak ezt, hanem a képességek listája is eléggé megcsonkult.



Eleinte azt is furának találtam, hogy a fegyverekhez lőszert kell gyűjteni. De ez mintha nem is lenne. Amerre csak nézünk mindenütt lőszer. Nekem talán az egész játék alatt kétszer fogyott ki a táram. Ilyenkor a legjobb, amit tehetünk, hogy fedezékbe vonulunk és ráhagyjuk a csapattársakra az ellenség kiirtását, esetleg ha van biotikus képességünk, akkor azzal tiporjuk el az elénk ugrókat. Ami viszont igazán erős a játékban az szerintem a csapatmunka. Igaz, az is legtöbbször a Q és az E betű lenyomásával, de ha két megfelelő csapattársat választunk egy adott küldetéshez, akkor túl sok baj nem érhet minket.


Azt azért nem állítom, hogy a küldetések túlságosan változatosak lennének, mert körülbelül nyolc fajta van és ezek keverékei. Keress meg (és ölj meg) egy személyt, lopakodj be egy bázisra, majd találj meg valamit, ments meg valakit, foglalj el vagy robbants fel egy bázist stb. A végére talán pár egyhangú megbízás unalmassá válhat, de csak annak aki unalmasnak akarja látni. Akár többször is simán végig lehet játszani, akár különböző kasztokkal. Én amellett vagyok, hogy némely kaszt sokkal gyengébb atöbbinél, és az a legidegesítőbb hogy csak a megadott fegyverek közül lehet választani. Tehát ha egy olyan kaszttal vagyunk, akinek ugyan van biotikus képessége, de egy mesterlövész puskája és egy nehézpisztolya van egy puska mellett, azzal szerintem sokra nem lehet menni. Igaz már találkoztam olyannal is, akinek ez a kedvenc összeállítása, de úgy látszik nekem kicsit más igényeim vannak.



A hajófejlesztés (mert már ilyet is lehet, sőt muszáj ha nem akarod elveszteni a csapatod az utolsó küldetésnél), a fegyverfejlesztés és páncélok fejlesztéséhez nyersanyagokra van szükségünk, amit szintén a letapogatással szerezhetünk. Bár én ezt olyan egyszerűen megoldottam, hogy csak a „gazdag” és „jó” jelzésű bolygókat kutattam át.

TIPP: Én a legtöbb nulladik elemet a zöld bolygókon találtam!

Ezen bolygókról szerzett anyagok (plusz még egy kicsi az „átlagos” jelzésűekről) elegendő volt a fejlesztésekhez. Ha már megemlítettem a páncélt, akkor arra is kitérnék, hogy ez sem az első részben megszokottak alapján cserélhető. Az új Normandy-n a személyi kabinunkban tudunk megnyitni egy „ruhásszekrényt”. Itt tudjuk kicserélni a pályákon összegyűjtött elemeket, tehát láb, mellkas, váll, sisak stb. Nem igazán az erősebb-gyengébb dologra megy ki ez a játék Mindegyik páncél jó valamire. Pl.: Az egyik vállvédő egy megadott százalékkal növeli az életerőt, a másik egy megadott százalékkal a tárkapacitást. Igény szerint tudjuk változatni ezeket. Ha valaki inkább közelharcot szeret vívni (általában azok szoktak, akik a puskát használják) akkor az utóbbit, ha pedig inkább biztosra megy, és nem szeret meghalni az az előbbit választja. A második részben a páncél színét és mintáját is egyedire szabhatjuk. Bár a választék közel sem végtelen, de legalább a saját stílusunkra tudjuk szabni Shepard öltözetét. Fegyvert sem választhatunk akármikor. A pályák elején kell kiválasztanunk, hogy éppen melyik fegyvert szeretnénk puska, pisztoly, gépkarabély illetve nehézfegyver kategóriába. Néha-néha a pályákon is feltűnik egy olyan „doboz” melyben lecserélhetjük fegyvereinket, de ez inkább a nehezebb vagy az átlagosnál is hosszabb küldetésekre jellemző.



A grafika eszméletlen. Mikor először megláttam, pár percig szóhoz sem tudtam jutni. A játék futtatásához az én véleményem szerint nem kell erőmű (aki szerint erőmű kell annak ideje lecserélni a gépét), mégis egy fantasztikus látvány tárul elénk. Nekem egyáltalán nem akadt még csak akadáshoz hasonló jelenséget sem tapasztaltam. Ugyan annak nagyon örülök, hogy a liftezős jeleneteket kivették a játékból. Ehelyett töltőképernyőt kaptunk, és ilyen töltésre én már régóta vártam. Semmi lassúság… Maximum fél perc alatt minden bejön. Igaz ezzel a töltőképernyővel (azért akkor is hála a jó égnek) sokat nem találkozunk.
A zene szvsz szintén jobban sikeredett, mint az elődben. A hangulathoz nagyon sokat hozzátesz. Igaz mi más lenne a feladata az aláfestésnek, de már volt rá példa, hogy inkább kikapcsolom a hangfalakat, és hang nélkül játszok. A fegyverhangok (szóval a lövések, robbanások hangjai) viszont egyértelműen megelőzik az első részben hallhatókat.

Összességében egy fantasztikus játék, amely inkább az akciót kedvelők részére készült pár szerepjáték elemmel.

Véleményem szerint a MASS EFFECT 2, ha az év RPG-je címre nem is (hiszen annyira szerepjáték, mint az AC2), de az év játéka címre nagyon is esélyes. Kiváló hangulat, egy viszonylag normális, izgalmas történet, lenyűgöző grafika és hangok. A mostani játékok körében ennél több szerintem nem is kell.

Grafika >> 96%
Hang/Zene >>100%
Játékélmény >>96%