Tősgyökeres PC-sként és alapvetően "nyugatias" ízlésvilágú játékosként számomra tulajdonképpen csak a Mortal Kombat létezett, mint verekedős játék. A PC-n hosszú évek óta szinte teljesen halott műfaj mostanában kapott pár új címet is (Street Fighter IV, Blazblue: Calamity Trigger), de a műfaj még mindig igazából konzolon honos. Mikor nemrég beruháztam egy Xbox360-ba, sejtettem, hogy előbb-utóbb egy verekedős játékot is vennem kell. Mivel azonban a rendkívül ígéretes új Mortal Kombat még elég messze van, valamivel ki kellett tölteni addig is az időt. És bár erős ellenérzéseim vannak a japános stílusvilággal szemben, túl sok választásom nem volt: Tekken, Dead or Alive, SoulCalibur, Virtua Fighter, Street Fighter, egytől-egyig keleties csomagolású címek. Oké, adott még a Mortal Kombat vs DC Universe, de ott meg a teljesen kiherélt Mortal-világ taszított, ebből a sorozatból akkor már inkább megvárom az új részt. Sok videónézegetés után végül a Tekken 6 mellett tettem le a voksom.

A Tekken 6 harcrendszere kezdők számára is könnyen tanulható, "könnyű beletanulni, nehéz profinak lenni" - olvasható sok cikkben. Hát én 10-15 év után, Mortal Kombaton "nevelkedett" bunyósként nem igazán így éreztem, cirka 20 óra játék után is alig kapirgálom még a felszínt... Pedig a látszat tényleg egyszerű: adott négy támadógomb, ami a négy végtagot hivatott "mozgatni": ballábas rúgás, jobblábas rúgás, balkezes ütés, jobbkezes ütés - és ennyi. Tényleg nagyon egyszerűnek tűnik, és különösebb koncepció nélküli, átgondolatlan gombnyomkodással is látványos mozdulatokat lehet létrehozni - csakhogy ez még önmagában kevés. Annyira más stílusú a harc, mint a MK3-ban, hogy ha régen nem játszottál bunyós játékkal, akkor sokáig szokni kell.


A Tekken 6 ízig-vérig közelharci játék. Nincsenek távolra ható támadások, nincsenek tűzlabdák, jégtócsák, csáklyák és teleportok. Van viszont alsó-középső és felső támadás: álló helyzetben, ha nem támadsz, vagy közelítesz, akkor a középsőt és a felsőt automatikusan blokkolod (kivéve a védhetetlen támadásokat), az alsó ellen viszont csak guggolva védekezhetsz (ekkor viszont középről vagy védtelen). Némelyik támadás a levegőbe repít, amitől tehetetlen leszel, másik meg a földre lök, ahol nem tudsz védekezni. Tudsz viszont visszarúgni, felugrani vagy arrébbgurulni (ellenfél irányába, vagy visszafelé, illetve a térben is a képernyő felé vagy a távolba - 3D-s játékról van szó). Fal közelében egy-egy erősebb támadás után keményen belecsapódsz a falba (plusz sebzés), de vannak a faltól elrugaszkodó mozdulatok is (elvileg, én még nem tanultam meg ezeket). És természetesen vannak a támadó mozdulatok, karakterenként mintegy 100 darab (nem elírás!). Ezek zöme nagyon egyszerűen előhozható (például átlósan lefelé+ballábas rúgás), de mindegyik külön animációt, külön mozdulatot és ezzel együtt külön hatást eredményez. Némelyik fellök, némelyik elrepít, némelyik blokkolhatatlan, némelyik átdob, némelyik csak utat nyit más mozdulatokhoz. Ezen kívül vannak még bizonyos "alapállások", melyek újabb, másfajta mozdulatokat nyitnak meg. Ez az általam eddig favorizált Lili esetében például azt jelenti, hogy hátat fordít az ellenfélnek, amitől ugyan sebezhetőbb lesz, viszont egészen brutális támadásokat tud indítani. Így aztán szépen össze lehet fűzni például egy olyan támadást, aminek a végén Lili háttal áll, majd ugyanezzel a lendülettel egy újabb láncot indítani a fordított felállásból. Biztos vagyok benne, hogy ez így leírva nagyon zavarosnak tűnhet, vagy esetleg nem tűnik egy nagy etwasnak, de mozgásban hihetetlenül változatos mozdulatokat, támadásokat lehet kicsalni, így aztán könnyen lehet 10-15 ütést úgy megoldani, hogy ne legyen benne ismétlődés. (Javaslom a Youtube-on pl a már említett Lili videóit megnézni.) Tovább színesíti a dolgot a Rage, azaz a düh rendszere: ez azt jelenti, hogy ha nagyon lecsökken az életed, akkor bevadulsz, megnő a sebzésed, amíg csak el nem hullassz végleg. Innen szép fordítani!

A Tekken 6 összesen több mint 40 karaktert tartalmaz. Ez a hatalmas szám mindenféle stílusú és származású karaktert magában foglal: amerikai kövér harcos, japán nyeszlett lányka, iskolai szoknyás fiatal szőkeség, kung-fus és boxoló, taekwondós és utcai harcos, capoeirás és szumó egyaránt megtalálható, aminek köszönhetően mindenkinek más-és-más a harci stílusa, az erőssége és gyengesége. A már említett Lili (azért őt hozom fel állandóan, mert mással még alig játszottam) például gimnasztikai elemeket, cigánykerekeket és kézenállásokat kombinál, ami a magas termetével, és hosszú lábaival messzire ható, erős, de kissé lassú, így kivédhető stílust eredményez. Vannak egészen extrém karakterek is, mint a boxoló kenguru, vagy a nagyra nőtt medve, amiket én fárasztó japán "humornak" tartok - de szerencsére van elég választási lehetőség, hogy még egy hozzám hasonlóan "begyepesedett" nyugati felfogású egyén is találjon magának szimpatikus harcost.


Már csak azért is, mert karakterünket millió módon is személyre szabhatjuk: ruházatát tetőtől talpig egyenként megváltoztathatjuk (fej, szemüveg, nyak, felsőtest, jobb-bal kar, kéz, stb), haját akár több részletből is összeállíthatjuk (alap, elöl, oldalt, hátul), így aztán egészen extrém módon különböző karaktereket is alkothatunk. Kockás szoknyás, szende iskoláslányra rakhatunk elegáns női estélyit, langyos külsejű, tüsihajú japán üzletemberből faraghatunk bőrkabátos-napszemüveges macsót, és így tovább. Csak pár példa a kreativitásra: lehet látni videókat Sub-Zeróról vagy épp Lara Croftról is... Bár a karakter nevét nem változtathatjuk meg, illetve teljesen az alapoktól sem építhetünk fel új harcost (mint a SoulCalibur 4-ben), azért a negyven körüli karakter bőséges alapot kínál szinte bármilyen ember megalkotására.

Játékmódok terén is bőven el van látva a Tekken 6. Bár "csak" egy verekedős játékról van szó, meglepően sokféleképpen élhetjük ki verekedési hajlamainkat:

* Gyakorló mód: Mehetünk gépi játékos ellen újratöltődő életerővel, vagy passzívan álló (védekező vagy sem) ellenfélen próbálhatjuk kombóinkat, de még akár azt is megszabhatjuk, hogy milyen támadásokat, milyen gyakorisággal ismételjen, hogy azok ellen ki tudjuk dolgozni a legjobb védekező taktikánkat. Emellett a saját kombóinkat is megnézhetjük egy listába szedve, majd egy kattintással be is mutatja nekünk a gép, kis hangokkal jelölve, mikor kell nyomni az adott gombot. A gombsorozatot jelölő ábrát ki is tehetjük a képernyőre, hogy lássuk, mit kellene nyomnunk, de akár a lenyomott gombokat is kiirathatjuk a képernyő aljára, hogy így kibukjon, mit csináltunk rosszul. Emellett látjatjuk azt is, az adott támadás magas, közepes, vagy alacsony-e. Sajnos nincsen viszont semmilyen toktató mód, ahol legalább az alapokat, az alap mechanizmust elmagyaráznák, így erre marad az egyébként viszonylag részletes kézikönyv.
* Árkád mód: a hagyományos játéktermi mód, azaz egymás után újabb és újabb karaktereket kell legyőzni, míg végül elérjük a főellenfelet. Bevallom nekem még nem sikerült végigmennem...
* Szellemharc: a program folyamatosan figyeli harci stílusunkat. Milyen mozdulatokat használunk, hogyan játszunk, mire hogyan reagálunk, és melyik karakter a kedvencünk. Ebből folyamatosan alakítja a "szellemünket", a mi stílusunkban játszó karaktert, amit aztán online lépve feltölt a hálózatra. Na ilyen szellemeket másokból is készít, ebben a módban pedig ezek ellen küzdhetünk. De akár a barátaink szellemét is letölthetjük.
* Túlélőmód: egykörös menetek egyre nehezebb ellenfelekkel. Ha túléled, egy keveset gyógyulsz, majd jöhet a következő kör. Ha elbuksz, kezdheted elölről.
* Időre menő harc: ezt még nem próbáltam, de elvileg arról van szó, hogy minél hamarabb le kell verned a rád törő ellenfeleket.
* Csapatos küzdelem: Kiválasztasz több harcost, majd ugyanennyi harcos ellen elkezdesz bunyózni. Ha egy karakter kiesik, jön helyette másik. Aki tovább bírja, az nyer.
* Online játék: természetesen ez a játékmódok csúcspontja, hisz nincs is jobb annál, mikor másik játékos ver téged laposra. A program figyeli az eredményeidet, és elvileg egy idő után a rangodnak megfelelő ellenfelet keres neked. Sokan játsszák, 4-5 másodpercnél többet jellemzően nem kellett várnom, míg talált számomra ellenfelet.
* Scenario mód: a végére hagytam a legérdekesebb játékmódot. Ez tulajdonképpen egy játék-a-játékban, itt ugyanis afféle Devil May Cry stílusban kell végigverekedni rövid pályák tucatjain, ellenfelek százain. Az ellenfelek pénzt és ruhákat dobnak: előbbi a karakterek testreszabhatóságánál számít, ebből lehet ugyanis megnyitni újabb göncöket. Utóbbiak (tulajdonképpen maguk a "göncök") a karaktered tulajdonságain javítanak: plusz sebzés, fagyasztás, nagyobb életerő, ilyesmik. Tulajdonképpen mint egy hack&slashben, lehet tápolni a karaktered. Persze ez a tápolás kizárólag erre a módra vonatkozik, a hagyományos verekedős játékmódokra semmi hatása nincs, ott a ruha csak dekoratív eszköz! Emellett egyedül itt lehet fegyvereket használni: lángszóró, géppuska és bot eshet ki időnként a széttörhető ládákból. Maga a játékmód egyébként rém igénytelen kidolgozású, csúnya, lineáris, és ócska történetű, ennek ellenére a cuccok gyűjtése engem le tudott kötni, a pénzszerzésnek pedig ez a legjobb módja - bár minden egyéb játékmódban is kapsz valamennyi aranyat, de míg ott olyan 4-5 ezret maximum, addig itt egy ötperces pályán is százezreket lehet szerezni, ami a cuccok szintén legalább hatszámjegyű árait nézve kelleni is fog.
* Aréna: ez a scenario mód első két-három pályája után nyílik meg, és tulajdonképpen egy egyszerűsített árkád-mód: a már megnyitott harcosok rövid sztoriját lehet végigvinni, amit egy egyszerű, rajzolt állóképeket mutató intróval és egy gyönyörű, előre renderelt záró animációval foglalnak keretbe. (A karakterek megnyitása csak erre a játékmódra értendő, a többi, scenarión kívüli módban minden karakter kezdetektől elérhető.)

A játék külseje, stílusvilága szerintem nyugatias szemmel nézve is emészthetően keleties. A menü nincs túlcsicsázva, nincsenek mindent betöltő, villogó fényeffektek. Harc közben a karakterek csak nyögnek, szövegeket nem nyomnak - harc előtt (bevonulás) és után (győzelmi egysoros, esetleg pózolás) viszont igen, ezek némelyike angol, némelyik japán, de mintha spanyolt is hallottam volna az egyik karaktertől. A zenék vegyes képet mutatnak: van kifejezetten japános, agyfárasztó prüntyögés, de akadnak jobban sikerült rockzenék, vagy ősi keleti hangszerekkel játszott dallamok is. Hasonlóan változatos a pályák felépítése is: általában a túlzsúfolt, csiricsáré pályákon szól japános zene, míg a visszafogottabb helyszíneken nyugati füllel is élvezhető dallamok.

A grafika nem tartozik a legszebbek közé: a pályák némelyike kifejezetten csúnyácska (a scenario módban meg pláne), mások viszont azért szebben néznek ki. Ráadásul az egész összkép elbírt volna egy alapos élsimítást, elég sok, látványos rece tarkítja a tévéképernyőt. Amiben viszont nem érheti szó a ház elejét, az a karakterek animációja: a száz körüli támadás különféle kombinációi gyönyörűen és folyékonyan néznek ki, egyszerűen élmény látni még akár azt is, ahogy egy nálunk sokkal jobb játékos gyönyörű munkával beveri az arcunkat. És mivel a játék zömében bunyózni fogunk (milyen meglepő), ezért a grafika összhatása is bőven megfelelő, a motor pedig természetesen rendkívül gyors.

A Tekken 6-ot afféle áthidaló megoldásnak vettem a valamikor jövőre megjelenő új Mortal Kombatig. Ennek ellenére a számtalan gyönyörű karaktermozdulat, a hihetetlen látványos, és emellett elképesztően mély harcrendszer, a nyugati ízléssel is befogadható körítés, a sokféle játékmód (még az elég gyenge Scenario mód is) végül a vártnál sokkal szórakoztatóbb játékot eredményezett, amivel valószínűleg nem csak a szóban forgó játék megjelenéséig fogok több tucatnyi órát eltölteni. Nehéz belekezdeni, de nem lehetetlen, és látni, ahogy egyre jobbak vagyunk, és egyre összetettebb mozdulatokat tudunk végigvinni, az fantasztikus érzés.