Csakúgy, mint tavaly, idén is személyes összefoglalóval szeretném kezdeni. Érzésem szerint nem szoktam túlzásba vinni a magánügyek kitárgyalását a blogon, de évente egy alkalommal jólesik összefoglalni. Akit csak a játékok érdekelnek, az ugorjon pár bekezdéssel lentebb, a szaggatott vonal alá!

2010 számomra a változások éve volt. Sok dolog történt, szerencsére túlnyomórészt olyanok, amikre elégedetten gondolok vissza.

Kezdődött minden januárban, amikor is megkerestek az iPontól egy ajánlattal: lenne-e kedvem az oldalra írni játékteszteket. Mivel egy ideje már írtam pályázatokra cikkeket, így ez egy nagyon kedves meglepetés volt, iszonyú jó érzés volt, hogy az írásomat egy elég ismert oldal szerkesztője kikerülésre érdemesnek tartotta, így természetesen nem utasítottam el a lehetőséget (ezúton is köszönet egyik olvasómnak, aki közbenjárt ügyemben! ). Azóta már jópár cikket sikerült leadnom, és bár az ingyenes MMORPG-k nem számítanak kimondottan a szívem csücskének (sok a szenny, na, mit tagadjam?), az év második felében pedig megcsappantak a megbízások, azért az nagyon jó érzés, hogy elindultam azon az úton, ami talán komoly(abb) cikkíráshoz is vezethet.

Április környékén jött a következő nagy változás: vettem egy Xbox 360-at, ezzel csatlakoztam a konzolosok "családjához". Ezt a döntésemet azóta sem bántam meg, a kényelem, a megbízhatóság, az egyszerűség és a nagyobb játékkínálat ellensúlyozza az esetlegesen gyengébb grafikát. Azóta a legtöbb, számomra érdekes konzol-címet bepótoltam már (Fable II, Brütal Legend, Gears of War 2, Tekken 6...), bár leírást nem mindegyikről készítettem.

Május környékén egy mások számára unalmas, számomra viszont fontos eseményen sikerült végre túlesnem: letettem a közigazgatási szakvizsgát, ami cirka egy hónap intenzív tanulást, és ennek ellenére masszív szívásokat jelentett... A végeredmény azonban sikeres lett, végre eltűnt ez a régóta fenyegető árny a fejem fölül...

A szakvizsga környékére datálható mégegy nagy változás: levágattam a hajam. Az olvasók közül csak kevesen ismernek személyesen, így nem sokan tudják, hogy hosszú, nagyjából vállig érő hajam volt, amitől aztán komoly elszántsággal megszabadultam - ideje volt, azt hiszem, kellett már a változás. A fodrásztanuló lányka zavarodottan szabadított meg tincseimtől, amik utána a fodrásztanodában maradtak kelléknek. Hogy a gyakorlati oktató tanárt idézzem: "Majd gyakoroltok rajta hajfestést, melírt, meg ilyeneket." ...... Szóval azóta festem a hajam, távolról.

Az év hátralévő része relatíve eseménytelenül telt: a kormányváltás meg a szerkezeti átalakításokról szóló pletykák miatt a kollégáim egy része nyártól kezdődően szépen elvonult nyugdíjba, aki csak tehette, én meg maradtam itt. Év végére jött a java, és anélkül, hogy sok érdemi információt elárulnék ország-világ előtt megjegyezném, hogy a közigazgatás átszervezését átélni nem tartozik azon dolgok közé, amiket jó szívvel ajánlanék bárkinek...

Őszre jutott még egy újabb játékos témájú esemény: miután a tőlem kb 10 percre lakó haveromnál kipróbáltam a Guitar Hero valamelyik részét (gitárral, természetesen), nem tudtam megállni, hogy ne ruházzak be én is egyre, egész pontosan egy Guitar Hero Metallicára (gitárral, természetesen). Az évek óta élő őrülettel szemben kétkedőket én is csak meggyőzni próbálhatom: ez bizony tényleg akkora móka, mint ahogy azt sokan mondják! Főleg - természetesen - többen, egymás mellett játszva. Nem, közel sem olyan reális, mint egy gitár, ezt fel lehetne hozni ellene. De itt nem is ezen, hanem a nagybetűs SZÓRAKOZÁSON van a hangsúly, mikor első nekifutásra el lehet játszani pl a Metallicától a Master of Puppets-t, és nem kell ehhez hónapokat gyakorlással tölteni. Jó móka, higgyétek el, én csak ajánlani tudom.

És akkor az év végére még kapcsolatok terén is rámmosolygott a szerencse. Jelenleg korai lenne még bármit is írni, meg különbenis. Így csak remélni tudom, hogy az a mosoly nem csak egy udvarias fogvillantás volt - de ez még a jövő zenéje.

Zárjam hát optimistán az évet: ennél rosszabb sose legyen!

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Ideje hát rátérni a játékokra, ha már alapvetően egy játékos blogról van szó, nemde?

Az idei évet nálam két dolog határozta meg játékok terén: egyrészt sikerült kicsit utolérnem magam érdekes/fontosabb játékok terén, és relatíve sok idei játékkal is tudtam játszani, nem halasztottam mindent el. Annyira... Másrészt pedig a konzolból adódóan ki tudtam próbálni néhány olyan címet is, amikhez eddig PC-s játékosként nem volt, nem lehetett szerencsém. Kezdjük is ez utóbbiakkal, gyártási évtől függetlenül:

Régebbi konzol-exkluzív címek

Fable II - Sokat fejlődött az elődhöz képest, több a lehetőség, kényelmesen bele lehet feledkezni hosszú-hosszú órákra, de azért alapvetően megmaradt Fable-nek. Egyszerűsödött a harcrendszer (nem mintha az előd olyan iszonyú bonyolult lett volna), és méginkább eltolódott a hangsúly a hangulatteremtés, a mesélés felé. Kár, hogy pont a sztori olyan gyenge lett, amilyen.

Too Human - A Too Human egy erősen kétarcú, igen egyedi játék. Nem teszi könnyűvé, hogy megszeressük: eleinte iszonyat nehéz, emellett frusztráló hülyeségekből is jutott (átugorhatatlan, hosszú halálanimációk, semmi lehetőség manuális gyógyulásra). A különleges, germán mitológia/scifi-keverék hangulat és történetmesélés, az iszonyatosan eltalált, összetett karaktertápolás azonban egy idő után könnyen magával ragad - én legalábbis imádtam minden tagadhatatlan baklövése ellenére is.

Tekken 6 - Végre, annyi év után újra tudtam verekedős játékkal játszani, ami még szimpatikus is (a Street Fighter IV nem az PC-n). A Tekken 6-ot áthidaló megoldásnak szántam az új Mortal Kombat megjelenéséig, de meglepő módon magába szippantott, és újra előhozta a régóta bennem szunnyadó verekedős játék-rajongót. Azért az új Mortalt még nagyon várom.

Brütal Legend - Metáááál!!! A játékipar egyik legkülönlegesebb játékmenet-evolúcióját bemutató program, frenetikus 70-es, 80-as évekbeli metál és hardrock-hangulattal, gyönyörűen stílusos látványvilággal, és Tim Schaeferes humorral. Kihagyhatatlan darab, ha megbizserget a fémhúrok rezdülése. Nem tökéletes, mint a Psychonauts volt, nade melyik másik játékban találsz ilyen formában tálalt tömény zeneimádatot?

Gears of War 2 - Jobb, szebb, változatosabb, sztoriban sokkal erősebb, mi kell még? Ha az előd nem is tetszett, X360 tulajként erősen ajánlott kipróbálni. Tökéletesítette az előd által lefektetett alapokat, ha így folytatódik a trend, akkor a harmadik rész valami eszméletlen tökéletes akciójáték lesz.



Régebbi játékok, amikkel idén játszottam


Dragon Age - Be kell vallanom, a megjelenéshez közelítve, és utána az első véleményeket olvasva nem fűztem nagy reményeket a játékhoz. Talán pont az alacsony elvárások miatt, de a végeredménnyel összességében elégedett voltam. Az utóbbi évek valószínűleg legnagyobb tartalommal ellátott, számtalan aprósággal, ötlettel telipakolt játékát hozta a Bioware, ami talán - le merem írni - a legjobb játéka a Baldur's Gate 2 óta. Sajnos közel sem tökéletes, lehetne kevesebb a harc, meg kicsit komolyabb a szerepjáték-érzet, nameg ötletesebb a felépített világ, de azért így is élveztem szinte minden percét annak a cirka 70 órának, amit egy végigjátszással beleöltöttem. Sok-sok apróságra odafigyeltek, emberesen megpakolták a játékot tartalommal, a társak hálózata is érdekes lett, egyszóval kifejezetten jó játék. Ha tavaly játszom vele, akkor jó eséllyel év RPG-je lehetett volna.

Need for Speed SHIFT - Erről nemrég írtam lelkendezve, egy számomra iszonyatosan eltalált játékélményű, vad, erőteljes autóverseny. Várom a folytatást!

Dirt 2 - Szintén nemrég írtam róla. Bár határeset a kategória, tudtommal 2009. végén jelent meg. Ha több pályát raknak bele, ha több a rally-szerű verseny, ha kihagyják ezt a deszkás-szarságot, akkor sokkal de sokkal jobb játék lehett volna. Így azonban felejtős.

Borderlands - Emlékeim szerint ez sem idei játék. Az FPS és a cuccgyűjtős akció-RPG-k keverékét már a Hellgate London óta szeretem, itt nyakon öntötték mindezt egy nyílt világgal és enyhe Fallout-beütéssel (bár annál jóval őrültebb, ami azért nagy szó!). Kicsit monoton tud lenni, nade melyik akció-RPG nem? Nagyobb gond, hogy néhol eléggé kiegyensúlyozatlan, könnyen lehet olyan helyzetbe kerülni, hogy továbbjutni nem tudunk, meghalni annál inkább, visszamenni megint nem, és akkor szívás van, de nagy. Kár, mert egyébként nagyon jó móka.

Puzzle Quest - Látszatra egyszerű, valójában meglepően összetett kikapcsolódós játék, ami előtt simán el lehet tölteni órákat úgy, hogy észre sem vesszük. Vigyázzatok vele!

Flatout: Ultimate Carnage - Flatout 2, feljavított grafikus motorral, enyhén kibővített tartalommal Kell ennél többet mondani? Abszolút roncsderbi, autós törés-zúzás, gőzkieresztés bosszantó napokon.

Magic - The Gathering: Duels of the Planewalkers - Xboxon játszottam, bár PC-n is megjelent idén. A népszerű Magic kártyajáték egyik legjobban sikerült adaptációja, masszív agyalások hosszú óráit nyújta a műfaj szerelmeseinek. Csak kár, hogy saját pakligyártás nincsen.

Tomb Raider Underworld - Egy kifejezetten jól sikerült Tomb Raider-rész. Többszörösen összetett fejtörők, még éppen jól belőtt nehézség, a kelleténél kicsit több harc, de bátran felvállalható, igényesen kidolgozott Lara Croft-kaland. Kíváncsi leszek az újraindított sorozatra!

Lego Batman - Tipikus Lego-játék: bájos humor, enyhe platform-részek, ötletes pályafelépítés, könnyed szórakozás 20-30 órára.

Pure - Időnként bosszantóan nehéz, máskor irreálisan látványos quad-futam, amit ha nem mellékelnek az Xboxhoz, valószínűleg ki sem próbálok, így azonban jó szórakozás volt, amíg a "nagyobb" játékok megérkeztek.

..plusz még biztosan kihagytam valami(ke)t, de a fontosabbakról talán írtam.


2010-es játékok

És akkor elérkeztünk az idei játékokhoz. 2010 nem volt a legerősebb év, de azért jött pár olyan cím, amire évek múlva is emlékezni fogunk.

Alan Wake - Rögtön az első ilyen az Alan Wake. Tipikus Remedy-játék: a játékmenet tulajdonképpen rém egyszerű (lásd még: Max Payne), a körítés, a sztori, az elrejtett apróságok, az igényes kivitelezés azonban bőven kárpótol ezért (lásd még: Max Paxne 2). Aki szereti Stephen King írásait, az különösen élvezheti, hisz nagyon sok hasonlóságot lehet felfedezni az író munkássága és az Alan Wake története, helyszíne, szereplői, világa között. Szomorú, hogy a pénztáraknál nem fogyott jól, az ilyesmi, rejtett mélyebb tartalommal, igényességgel ellátott játékok a kritikai sikerek mellett jó lenne, ha a változatosság kedvéért néha eladásokban is jól szerepelnének...

Alpha Protocol - Többször is írtam az Obsidian kicsit sutára sikerült gyerekéről, ami szerintem igazi kultjáték lesz. Teli van hibákkal (ócska pályatervezés, bugok, csúnya grafika, animációk), ugyanakkor ezért bőven kárpótol a zseniális C&C-rendszer, a döntések és hatásai. Egyetlen játékot sem láttam még, ahol ennyire szerteágazó lehet minden döntésünk hatása, ilyen iszonyatosan szövevényesen építették fel a játék vázát. Csak ehhez persze kicsit is el kell mélyedni a játékban, nem elég egyszer ímmel-ámmal végigszaladni rajta... Három teljes végigjátszás és egy negyedik folyamatban lévő után elmondhatom, hogy egy ilyen játéknak helye van minden komoly szerepjátékos gyűjteményében, nálam pedig stabilan befészkelte magát legalább a Top 10-be, vagy még föntebb is. Zseniális.

Fable III - Tökéletesített Fable II. A legfőbb hibát, a bugyután tálalt történetet javították, technológiailag is kicsit helyrerázták (értsd: szebb és jobban fut), egy picit alakítottak a karakterfejlesztésen, egy picit komolyabbra vették a hangulatot, előre lökték még párszáz évvel a kort, ahol járunk, adtak hangot a főszereplőnek (ideje volt már!), de alapjában véve ez még mindig ugyanaz, mint az előző etapban. Akinek az tetszett, ezt se hagyja ki - én meg már előre várom, mennyien fogják lebutított konzolszarnak tituálni, ha megjelenik PC-re (HA egyáltalán).

Halo Reach - Sose játszottam Halóval, sose vonzott a világa, ennek ellenére a Reach magával ragadott. Ezt pedig egy dolognak köszönheti: a fergetegesen eltalált harcainak. Iszonyú élvezetes tűzpárbajok, okos ellenfelek, apró, nüansznyi taktikák, sok-sok mozgás - legutoljára talán valahol a Quake 1 környékén élveztem ennyire harcot FPS-ben. A Halo alternatívát mutat a modern FPS-műfajba belefásultaknak: így kell minimális scripteléssel igazán élvezetes játékot gyártani, ami nem a kacsalövészetre, a bemagolt pályákra és ellenfél-pozíciókra épít, hanem az igazi, adrenalinpumpáló, változatos, kiszámíthatatlan csatákra. És akkor még a változatos, addiktív multiról nem is beszéltem... Szóval lehet szidni, meg a felhajtással magyarázni a sikereit, de az igazság az, hogy a Halo (Reach) igenis szuper játék, amit nem csak a név meg a hype adott el. De a páncélos űrkatonák akkor is bénák.

Alien Swarm - Meg kell emlékezni legalább pár sor erejéig erről az ingyenes apróságról, ami tulajdonképpen egy felülnézetes lövöldébe oltott Left4Dead. És ugyebár ingyen van, megjelenéskor jópár órát könnyedén beleöltöttem annak ellenére, hogy nem vagyok egy nagy multis.

Mass Effect 2 - Az első részt sokat támadtam, fájóan otromba hibái, átgondolatlan designeri döntései miatt. A második rész tanult az előd hibáiból, és sikerült egy élvezetes TPS-t gyártani, minimális RPG-elemekkel. Változatos mellékküldetések, érdekes szereplők, a végefelé érdekesen visszaütő döntések jellemezték. Tulajdonképpen olyasmi volt, mintha egy kevés szerepjátékot adtak volna a Gears of Warhoz: egy korrekt fedezékharcos lövölde. Szerepjátéknak csak erős fenntartásokkal nevezhető, játéknak viszont legalább jó.



És akkor következzék a 2010-es Év Játéka, (számomra) aaaaaa.....:


Lara Croft and the Guardian of Light



Bizony, ez a játék ennyire levett engem a lábamról. Egy tökéletes formában tálalt, iszonyúan szórakoztató Tomb Raider-mellékág, zseniálisan összetett, változatos, ötletes pályatervezéssel. Kár, hogy a történetre nem feküdtek rá kicsit jobban, mert ezt leszámítva a játék fergetegesen jó móka, akár szólóban, akár párosban. Nade lelkesedtem már miatta eleget korábban, tessék kipróbálni, ha még nem tettétek!



+Ráadás, avagy ami kimaradt:

Fallout New Vegas - Ezt a játékot még nem próbáltam, de leírások alapján simán jobb, mint a sima Fallout 3. Az Obsidian-védjegy fagyásokat, bugokat illetve a manapság divatos DLC-hegyeket figyelembe véve azonban halasztást kap tőlem, majd talán jövő ilyenkorra begyűjtöm a kikalapált-kibővített Év játéka kiadást, addig is még az elődöt is rendesen be kellene pótolnom. Mindenesetre mások véleménye alapján sikerült egy olyan játékot alkotni, amit az igazi szerepjátékosok is jobban élvezhetnek, egy komolyabb, érettebb, intelligensebb Falloutot. Mindenképpen ki fogom próbálni idővel...

OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO


Nem maradt más hátra, mint hogy megköszönjem éves látogatásaitokat, hozzászólásaitokat, kattintásaitokat! Kívánom, hogy legyen Boldog Karácsonyotok, és mivel idén már nem fogok írni, ezért a 2011-es év hozzon számotokra sok-sok játékkal és kikapcsolódással töltött, boldog órát! Remélem jövőre is megtiszteltek engem figyelmetekkel, én itt leszek!


Leon