Egy pillanatra nem figyelek oda, és máris több mint egy hónapja nincs új bejegyzés az oldalon. Ez tarthatatlan! Ideje a gázra taposni, ha szeretném tartani magam a tervhez, és írni 1-2 idei játékról - lehetőleg még az idén.

Need for Speed: SHIFT galéria

A Need for Speed SHIFT-ben az ősöreg, többször megújult NfS-sorozat egy kissé különc mellékágát köszönthetjük: az évek óta szilárdan árkád játékmenetet nyújtó NfS-ek (jó, talán a Pro Street kivétel) ezúttal kicsit komolyabb szimuláció felé hajlottak. A padlógázzal nekivágom a kocsi farát az út szélének életérzést felváltotta a kifinomultabb gáz-fék adagolás, a menőző tizenéveseket megcélzó éjszakai életet felváltotta a zárt pályás, komoly versenykörítés, az önfeledt száguldozást felváltotta egy igazi adrenalinpumpáló vezetési élmény.

A Shiftről tudni kell, hogy eredetileg nem is NfS-nek készült, hisz egy félkész játékot vásárolt fel az EA, és így lett a végeredmény egy olyan játék, ami közelebb áll a GTR-ekhez, mint az Undercoverhez. Azt azonban nem lehet teljesen kijelenteni, hogy a Shift szimulátor lenne. Közelebb áll ugyan hozzájuk, mint az árkád mókához, azonban messze nem a legélethűbb vezetési élményű játék. Cserébe viszont iszonyat szórakoztató.

Ezt pedig véleményem szerint két dolognak köszönheti: az egyik, kevésbé fontos, bár nem elhanyagolható ilyen a különféle érmek és pontok gyűjtögetése. Nem újdonság a vezetésért kapott XP az autóversenyekben, de a Shiftben ezt igen okosan és egyedien oldották meg: agresszív és precíz pontokat kaphatunk a különféle vezetési manővereinkért. Folyamatosan az ideális íven mész? Perfekten veszed be a kanyart? Tisztán előzöl le másokat? Kapsz értük precíz pontokat! Draftolsz mások mögött kétszázas sebességnél? Kidobod a kocsi farát a kanyarokban? Félrelököd az ellenfelet, hogy csak úgy csattan a falon? Agresszív pont lesz a jutalmad! Ha pedig eleget szedsz össze (mindegy, melyikből, összeadódnak), akkor szintet lépsz, amiért pénzt , autókat, festéseket kaphatsz.

De nem is a pontszámgyűjtés a legjobb, hanem az érmek vadászata. Fuss tiszta versenyt, indulj tökéletes időzítéssel, előzz tisztán, előzz koccanással, tökéletesen vedd be a kanyarokat, maradj hű valamelyik (európai, amerikai vagy japán) gyártóhoz! Ezekért mindegyikért különféle érmeket kapsz, amikből ha eleget/mindet összeszedsz, akkor bronz/ezüst/arany/epic érmet szerezhetsz. Emellett pedig minden (kampány módban) lévő versenyben legfeljebb hat csillagot szedhetsz össze: három jár a három dobogós helyért, kettő az elegendő pontszám összegyűjtéséért, az utolsó pedig általában különleges, versenyspecifikus cselekedetért jár. Ilyenek lehetnek: lökj ki 3 ellenfelet, dönts meg valamilyen időrekordot, vezess egy teljes körön keresztül, stb. A csillagokból eleget összeszedve lehet a bajnokság magasabb szintjeit megnyitni. Az a jó ezekben a gyűjtögetős kis hülyeségekben, hogy egyfajta plusz célt adnak a sima vezetés mellé, színesítik a játékmenetet.

A másik nagyon eltalált eleme a Shiftnek maga a vezetési élmény, elsősorban a belső nézetben. A világsajtót olvasva nagyjából mindenki egyetért abban, hogy talán a valaha készült legélethűbb belső nézetet kaptuk. És az élethűség nem (csak) az egyébként igen pofás grafikai megjelenítésnek köszönhető, hanem a vezető fejmozgásának, és a maximális beleélhetőségnek. Gyorsuláskor hátracsapódik a fejünk, kanyarban oldalra, fékezésnél előre, nagy sebességnél a látótér folyamatosan elhomályosodik, ütközéskor elszürkül (extrém esetekben szinte semmit nem lehet látni pár másodpercig, csak a szívdobogásunkat halljuk a fülünkben), stb. Lehet, hogy hatásvadász, túlzó ez a fajta megjelenítés - ilyen véleményeket is olvastam, mindenkinek szíve joga ezt eldönteni. Szerintem azonban hihetetlen sokat ad a játékélményhez, ettől teljesen úgy érzi az ember, mintha ott ülne egy iszonyat erős verdában, és például a Nordschleife néhány kilométeres nyílegyenes szakaszán 300 körül száguldva az ember csak azon izgul, hogy nehogy megdobja a járgányt valami bucka, mert akkor iszonyat durva elszállás lehet a végeredmény, minden idők legkegyetlenebb ütközéseffektjeivel kísérve.

Maga a vezetés amúgy szerintem korrektül be van lőve a szimulátorok és az árkád játékok közé. Igazán szerintem az élvezheti, aki mondjuk a korábbi NfS-ekből szeretne kicsit komolyabb vezetés felé kacsintgatni, de azért nem akar rögtön a mélyvízbe ugrani, és rFactor meg LFS-szintű szimulációkkal "szívni" tapasztalatlanként. A sokféle segítséget bekapcsolva egy teljesen hozzá nem értő egyén is normálisan tudja kezelni a keményebb járgányokat is, az ideális ívet és sebességet jelző vonal pedig a pályák betanulását könnyíti meg. Persze ehhez a billentyűzet már kevés, minimum egy kontroller illik a játékhoz, de persze a kormány a legjobb megoldás.

Ki kell még térni a zenére és a hangokra. Előbbiek számomra idáig a legjobb autós játékzenék: míg más játékokban általában hip-hop vagy modern műmetál szól, addig itt mindenféle stílust összeválogattak, de egy a közös: eszméletlenül hangulatos, "cool" számok egytől-egyig. A hangok pedig erőteljesek. Nagyon. A motorok brutális zúgása, a gumik fülbemaró csikorgása tovább erősítik azt az érzést, hogy ott ülünk az autóban.

Erőteljes. Talán ezzel a szóval lehetne leginkább összefoglalni a Need for Speed: Shiftet. Lendületes, erőteljes, brutális vezetési élmény, szinte minden porcikájából süt az erő, az agresszió, a vad, elsöprő száguldás. Biztos, hogy nem a legjobb szimulátor, néhány designeri baki is becsúszott (a csillagokból például iszonyú hamar összejön a legutolsó bajnokság is, én még Tier 2 felénél jártam, mikor már a Tier 4 és a végső bajnokság is megnyílt), de a játékélmény, a hangulat engem magával ragadott, és le merem írni, hogy jelenleg a kedvenc autós játékommá lépett elő a Shift, ami a legjobb NfS-rész számomra - igen, a Porsche Unleashed-et és a még korábbi részeket is beleértve.



Dirt 2 galéria

És akkor jöjjön egy rossz példa. A Dirt 2 ugyan nem ugyanez a műfaj (hisz itt rally-szerű játékot kapunk, sok-sok farolással és csúszással a Shift aszfaltutas versenyeivel szemben), mégis egyértelműen kijelenthető, hogy egy sajnos jóval gyengébb próbálkozóhoz van szerencsénk.

Pedig látszatra minden szép: gyönyörű, színes grafika, sokféle autó, némely pályákon (főleg a tényleges rallykon) iszonyat jól eltalált játékélmény, kezdők számára is tökéletesen tanulható irányítás... Eleinte minden nagyon szép és nagyon jó. Aztán úgy 5-10 óra után jön elő a játék rákfenéje: szegényes.

Nagyon kevés pálya van. Összesen valami 8-10 helyszínen járunk, ahol különféle vonalvezetésű pályák várnak. Csakhogy a helyszínek között is vannak eléggé hasonló jellegűek, másrészt a különféle vonalvezetés sokszor nagyon hasonló végeredményt hoz. Hiába van 1-2 kanyar másképp, ha a helyszín, a környezet szinte csontra ugyanolyan, a pályák maguk pedig jellegtelenek, ötlettelenek. De még ezeket is el lehetne ügyesen felépített, változatos kampánnyal úgy-ahogy tussolni, de sajnos nem erről van szó: a második, majd végül a harmadik osztályban sokszor két-három alkalommal kell ugyanazon a helyszínen, ugyanolyan jellegű futamokat futnunk, ami nagyon hamar fel fog tűnni, és végeredményben valami hihetetlen monoton játékmenetet eredményez. Komolyan, az All-star szinten már volt olyan, hogy teljesen ugyanazon a pályán kellett egymás után két futamot letudnom, majd harmadjára ugyanazon a helyszínen egy érzésre kb két kanyarban különböző pályán végigmennem. Unalmas? De még mennyire!

Pedig mint mondtam, maga a vezetés, a játékélmény nem rossz, nekem főleg a rally-futamok tetszettek, ott igazán jókat lehetett száguldozni. De a kevés helyszín, és az ezt teljesen figyelmen kívül hagyó, bután felépített kampány egyszerűen ledarálta minden lelkesedésemet, jóindulatomat. Hiába vannak itt is "missziók", amikért tapasztalati pontot lehet szerezni, ez sem sikerült olyan szórakoztatóra, mint a Shiftben, és nem ösztönöztek játékra.

Ja és még nem beszéltem a körítésről. A grafika ugyan tényleg nagyon szép, de az egész játékot áthatja egy buta "deszkás-feeling", mint mikor tizenéves (és itt inkább tízhez közelire gondolok) srácok lent a grundon menőznek egymás előtt. A hatásvadász pályadesign (ugratásnál robbanó petárdák, most komolyan?), meg az egymással primitív, ötlettelen félmondatokat beszélő csapattársak teljesen komolytalan hatást váltanak ki, és nem a jó értelemben. A csapattársak szövegével kapcsolatban még meg kell jegyeznem, mennyire borzalmasan irritáló volt, hogy minden megnyert verseny után jött telefonon a gratuláció, hogy "Hey Chief, mennyire király voltál már!", vagy épp ha verseny közben kétszázzal szándékosan belerongyoltam valakibe, akkoris egy "Hé, Chief, jól vagy?"... Tisztára olyan érzésem volt, mintha egy szellemi fogyatékos lennék, akinek állandóan simogatják a buksiját, hogy "Jól van, Zolika, bekakiltál, de legalább szóltál utána, ügyes vagy!". Röhej.

A Dirt 2 számomra egy dologra volt jó: egyszer-egyszer leülni elé max 20 percre, lenyomni 1-2 futamot (lehetőleg rallyt, a zártpályás részek sokkal kevésbé érdekesek), majd elfelejteni napokig. A borzasztóan kevés pálya, a monoton, lélektelen karrier-mód, a bugyuta körítés sajnos nagyon elnyomták a korrekt vezetési élményt, szép grafikát, jó hangokat. Remélem a készülő harmadik részt már okosabban oldják meg...