Pár hete kipróbáltam a próbaváltozatot. Teljesen ledöbbentem az újításokon, egy számomra sokkal jobbnak tűnő játékot láttam. Ekkor azonban még mondogattam magamban: offline játékaim is vannak még, ha elkezdek játszani megint, akkor nem sokat fogok velük haladni. Így halasztgattam hetekig, de mivel az a viszkető, visszavágyó érzés csak nem akart elmúlni, hát tegnap megkérdeztem magamtól: mi a francért ne mennék vissza? Miért ne csináljam azt, amire vágynék?
És befizettem egy hónapra.
Itt kell megjegyezni, hogy az Everquest 2-höz viszonylag gyakran jönnek ki kiegészítők. 2004-es megjelenése óta öt nagy és három minikiegészítő jelent meg hozzá – ezzel gondoskodva mellesleg arról, hogy a jelenleg az egyik legnagyobb, legbővebb tartalommal bíró MMO legyen (az első EQ-t leszámítva talán). A SOE az utóbbi időben azonban egy olyan (megjegyzem, nagyon szimpatikus) módszert vezetett be, hogy az előfizetéssel az előző kiegészítőig automatikusan megkapod az összeset, így csak akkor kell pluszba fizetned, ha a legújabbat is meg szeretnéd kaparintani. Így lett nekem is meg a Rise of Kunark és az azt megelőző Echoes of Faydwer is, plusz az összes mini-kieg, holott pénzt én csak az első két kiegészítőért (Desert of Flames, Kingdom of Sky) adtam. Persze az újabbak csak digitális formában vannak meg, dobozt nem küldenek mellé.
Nade visszakanyarodva az újításokra: mik is voltak azok, amiknek annyira örültem?
Először is, a gépigény. Az EQ2 sajnos mindig is híres volt arról, mennyire elképesztően rosszul van megírva a motorja, mennyire túlnyomóan processzor-igényes, és mennyire nem használja ki a videokártyákat. Jelentem, ezen javítottak: bekerült a többmagos processzorok támogatása – igaz, ez tudtommal csak annyit jelent, hogy az EQ 2 önmagában nem az operációs rendszer által használt magon fut, hanem a másik, terheletlenen. Négymagos procinak tehát itt sincs semmi értelme, de a kétmagos azért jelentős javulást mutat. Aztán, a közelmúltban (egész pontosan a múlt héten) került bele az árnyékok kezelésének új módszere, vagyis ezek is átkerültek végre a videokártya feladatai közé. Eddig a CPU kezelte ezt is, és ha bekapcsoltuk a teljesen dinamikus környezeti árnyékokat, akkor brutális szaggatást kaptunk cserébe. Most ezt a GPU-ra bízva a látvány szebb, mint CPU-s korában, ráadásul sokkal gyorsabb is (alig jelent teljesítménycsökkenést a nulla árnyékhoz képest a maximum árnyékolás). Összegezve bár az EQ2 motorja még mindig nagyon gépigényes, de már kezd reális lenni az egyébként lenyűgöző látványhoz viszonyítva. Következő lépésnek egyébként a különböző shader-ek GPU-ra pakolását tervezik, ami reményeim szerint újabb kemény teljesítményjavulást hozhat – tekintve, hogy ha most kikapcsolom a shadereket, a sebesség hatalmasat ugrik. Várjuk!
A látványon is sikerült mellesleg sokat javítani. A régi EQ2-s tartalmak egyik rákfenéje volt, hogy a technikai fejlettséghez a stílus nem igazán tudott felérni. Csúnyácska pályatervezés, lélektelen design jellemezte sok helyütt. Az újabb zónákban már erre is jobban odafigyeltek, a látvány végre sokkal emlékezetesebb, szebb. Ehhez hozzávéve, hogy végre maximum minőség közelében is élvezhető teljesítményt kaphatunk, összességében nem kell szégyenkeznie mind a mai napig a játéknak látvány terén. A hihetetlen részletes, folyamatos, kidolgozott animációk pedig még egy offline játékban is bőven szépnek számítanának.
Sok kis apróság is változott mellesleg: átdolgozták a térképeket, kézzel rajzolt, színes ábrákat kapunk, amik ráadásul teli vannak információval: a kereskedők helye, főbb nevezetességek, zónahatárok automatikusan megjelennek rajta, rájuk kattintva pedig a védjegynek tekinthető kis „szalag” jelenik meg előttünk, mutatva a legközelebbi utat a kijelölt pontig.
Bevezették a karakterlapon a „megjelenés” fület, amin 20. szint fölött beállíthatjuk, milyen felszerelésben látszódjunk a többiek előtt. Nincsenek többé csúnyán összeállított szettek, ha nem találtuk még meg minden darabját, nem kell a kinézetet feláldozni a hatékonyság oltárán: ide be kell rakni azokat a tárgyakat, amiket kinézetre viselni szeretnénk, és kész is vagyunk.
Megjelentek a régen várt Guild hallok, azaz a klánok saját kastélyai. Szerencsére egy meglehetősen népes, gyűjtő magyar guild tagja vagyok, így alkalmam adódott a legnagyobb klánkastélyt belülről megnézni. Hatalmas és lenyűgöző. Körülbelül akkora, mint mondjuk egy átlag főváros a WoW-ban: vagyis nagy. Lehet bele pakolni mindenféle bútorzatot, NPC-ket, kereskedőket, portálokat, kézműves-asztalokat, raid-trófeákat, stb – gyanítom még én magam sem láttam mindent, pedig vagy egy negyed óráig bent járkálgattam ámuldozva. Ehhez képest az én saját, kétszobás-kertes virtuális lakásom kutyafüle.
A tartalmi bővítésre egyelőre nem is térnék ki részletesen, már csak azért sem, mert még én sem látom mindet: az biztos, hogy számtalan új zóna van, többek között egy komplett fejlődést biztosító területlánc, ahol első szinttől maximumig juthatunk az eddigi zónák akár teljes kihagyásával. De bevezették az Istenség-rendszert, amit megintcsak nem ismerek még, emellett újabb, részletesebb achievement-fákat dolgoztak ki (ez kicsit olyasmi, mint a talent-fák a WoW-ban, csak több van belőle, a fejlődéshez pedig külön számolja az achievement-pontokat küldetések megoldásáért, felfedezésért, nevesek leöléséért stb). Jött két új faj is, a szárnyas tündér-félék, kettő új főváros, néhány speciális hátas, stb, stb… Az biztos, hogy számtalan tennivalót talál magának az, aki rászánja magát, hogy kipróbálja a játékot, és kicsit magasabb szintre jusson. Hiszen eddig is bőven el volt látva tartalommal a játék, a felsorolt újdonságokkal pedig csak még jobb, még nagyobb lett.
60. szintű illuzionistámmal pedig megcélzom a maximum szintet, mihelyst belerázódtam a rendszerbe.
(Képeket most nem készítettem, de majd egy újabb bejegyzés esetében nem kizárt, hogy visszatérek a témára.)
Viccet félretéve, ha esetleg rászánod magad, az EU-s Runnyeye szerveren találni a legtöbb magyart, akik ráadásul nagyon rendes, normális közösséget alkotnak.