5. Gothic 3 Enhanced Edition
A Piranha Bytes által megálmodott Gothic széria mindig is a TES sorozat legnagyobb ellenlábasának számított, és bár van sok dolog (játékmenet, küldetések, grafika…) amiben soha nem tudott felnőni a Bethesda alkotásához, de maga a beleélés szerintem a német stúdió játékaiban sokkal erősebb, és hát egy RPG esetében az elég fajsúlyos tényező. Nem volt ez másképp a 2006-ban debütált 3. részben sem, de a program a megjelenésekor olyan bugos volt, hogy a mesterien felépített világ pont senkit sem érdekelt. Épp ezért írtam utána az Enhanced Edition-t is, mert a rajongóknak hála a játék végül kiforrta magát, és elérte azt a minőséget, amit eredetileg képviselnie kellett volna. És ennek köszönhetően kapta meg végül az 5. helyezést is, maga mögé utasítva minden Elder Scrolls epizódot. Változatos, a havas tájaktól kezdve a sűrű erdőkön át egészen a sivatagig terjedő vidék, tele falvakkal, kisebb tanyákkal, városokkal. Élő, lélegző környezet, ahol nincs tétlenül álldogáló NPC, a mezőn szarvasok legelnek, az erdőkben vaddisznó tanyázik stb. Ehhez társul még a gyönyörű zene, amihez foghatót fantasy-ban máig nem hallottam, a remek fejlődési rendszer, és a rengeteg felfedeznivaló (barlangok, kincses ládák, várromok), melyek összességében egy olyan világot alkotnak, amiben öröm elmerülni újra és újra.
4. Return to Castle Wolfenstein
Az id Software legendás programjának 2001-es újragondolása a Gray Matter tolmácsolásában, és bár azóta volt új rész a szériában (meg ugye lesz is, de annak minőségét az eddig látottak alapján inkább nem firtatom), ezt a felvonást már nagy valószínűséggel semmi nem fogja überelni ilyen néven. Blazkowicz küzdelme az okkult nácik ellen itt volt a legváltozatosabb, és a legélvezetesebb, ezzel valószínűleg minden rajongó egyetért. Változatos helyszínek, melyek keretei közt ellátogatunk egy kriptába, földalatti tudományos komplexumokba, hegyvidéki erődökbe, erdőbe stb. Az ellenfelek széles palettáján csak a fegyverek sokszínűsége tesz túl, melyek közt egyaránt találhatók valós, és fiktív darabok is, alig győz az ember válogatni. A játékmenet sem volt épp egyhangú, a darálás mellett lopakodhattunk is, a húzósabb szituációkban pedig kénytelenek voltunk a taktika tárházában is körülnézni. Külön kiemelném a kriptában játszódó pályákat, ha ezek nincsenek nem valószínű, hogy ilyen előkelő helyen végez a játék…még szerencse, hogy voltak.
3. Vampire the Masquerade - Bloodlines
Szintén egy játék, amit végül a rajongók fejeztek be, és ezúton szeretnék köszönetet mondani a PC Gurunak, ha náluk nem lett volna teljes játék anno, talán csak sokkal később, vagy soha nem ismerem meg ezt a remekművet. (A vétel óta annyiszor tettem fel, hogy a DVD teljesen használhatatlanná vált, de egy steam-es akció alkalmával mindenképp beruházok majd rá.) A World of Darkness könyörtelenül komor és depresszív világa egy eszméletlenül változatos és ezerféleképpen végigjátszható szerepjátékba ágyazva maga a Kánaán a témára fogékonyaknak, vérszívós vonatkozásban ennél jobb szerintem még nem született. Minden választható klán másfajta játékmenet hoz magával, de a változatosságon túl a Bloodlines kínálja az RPG műfaj talán legjobban megírt küldetéseit, sötétebbnél sötétebb helyszínekkel, remekül kidolgozott karakterekkel, rengeteg választási lehetőséggel, melyek súlya bizony nem egyszer nehezedik majd a vállunkra, főleg a befejezés felé haladva. Ahogy a Wolfenstein esetében úgy itt is ki kell emelnem egy helyszínt, természetesen a Santa Monica-ban található Ocean House Hotel-t, mely olyan zsigeri horror-élményt kínált az egyszeri játékosnak, amit addig nem nagyon tapasztalt. Ha a legjobban sikerült pályákat venném górcső alá biztos, hogy előkelő helyen szerepelne a szellemjárta épület. Kár, hogy a Troika megszűnt, szívesen láttam volna még hasonló kaliberű alkotást tőlük.
2. Grand Theft Auto – Vice City
Tengerpart, felhőtlen égbolt, bikinis csajok, pálmafák. A Vice City a ’80-as évekbe kalauzolta az egyszeri gémert, és a 3. rész játékmenetének tökélyre csiszolása mellett olyan hangulatbombát is kapott, hogy az két életre is elég lenne. Tommy Vercetti felemelkedésének története szerintem a sorozat legjobb (PC-re is megjelent) epizódja, lehet, hogy a San Andreas többet tud játékmenet terén, de az atmoszféra, amit a VC képvisel egyszerűen utánozhatatlan. A zenei anyag tökéletes, a helyszínek változatosak, és hát a karakterek is megérnének egy misét. Mégis ami az ezüstéremig repítette a játékot az nem más mint a színhasználat. Komolyan ilyen bődületesen jó színkezelést még nem láttam játékban, az ég kékje például – nevessetek ki – de egész egyszerűen levett a lábamról, nem igazán tudom megmagyarázni miért, de teljesen megfogott. Az esőfelhőkkel érkező szürkeség dettó, megmagyarázhatatlan, de szerintem sokan egyetértenek: Több mint 10 éve a sandbox játékok koronázatlan királya.
1. S.T.A.L.K.E.R.
A sajnálatos módon megszűnt GSC Game World játéka igen rögös utat járt be, de végül megannyi késés után 2007-ben megjelent, és ott is hagyta lábnyomát a játékok történelmében. A Zóna könyörtelen világa semmi perc alatt magába szippantott, és nem is engedett vagy 3 végigjátszásig. A végtelenségig lehetne sorolni azokat a nüánsznyi dolgokat, amik miatt az ukrán csoda az első helyen végzett, de valószínűleg soha nem végeznék így csak pár dolgot emelek ki. A legfontosabb talán, hogy a játék hihetetlen módon tudja érzékeltetni a játékos jelentéktelenségét és kicsinységét, a világ nélküle is köszöni szépen jól van, minden és mindenki teszi a dolgát, ez főleg mod-okkal kristályosodik ki igazán. A stalkerek a tűz mellett zenélnek és anekdotáznak, az anomáliákkal teli kopár mezőkön mutáns kutyák portyáznak, a föld alatti járatokban láthatatlan rémségek várják áldozatukat stb. A mesterséges inteligencia parádés, a nehézség jól van belőve, a túlélés nem könnyű, a Zóna nem kíméli a gyengéket, ezt mindenki megtapasztalja már az első órában. Az olyan jelenetek, mikor az erdőben bóklászva ránk esteledik, a távolban villámok cikáznak, körös-körül világító szempárok merednek ránk…borzongató, és ez még csak egy az olyan extrém esetek közül, amiket a játék kínál. A 3 részt azért is nem szedtem külön, mert élményben nagyjából ugyanazt kínálják: egy felejthetetlen utazás egy olyan világba, amit garantáltan nem felejt el senki. Megérdemelt az arany!
Ezek lettek hát volna nálam a legjobbak atmoszféra terén, de felsorolnék még párat, amik szintén belopták magukat a szívembe: Doom 3, Half – Life 2, Far Cry, Star Wars Knights of the Old Republic 2 – Sith Lords, Amnesia - The Dark Descent, Mass Effect 2, The Elder Scrolls IV – Oblivion, Metro 2033, Bioshock, Need for Speed – Most Wanted, Runaway – A Road Adventure. Meg még ezer másik, csak most ennyi jut hirtelen eszembe
