Pro
- Kezdés: Olybá tűnik, hogy a 3. rész esetében még tudott titkot tartani a Ubisoft, hisz, bár minden létező képen és előzetesen a játék főszereplőjét, a félvér Connor-t promózták, a prológust nem az ő, hanem leendő apja, Haytham Kenway bőrébe bújva élhetjük át. Nem kis meglepetés volt ez, de mindenképp zseniális, hogy a későbbi főgonoszt irányítva csöppenünk bele a történetbe, nemigen találkoztam még ilyen megoldással.
- Történet: A széria során nem volt még gond a sztorival (egyedül talán a Revelations esetén éreztem némi vontatottságot) és ez szerencsére a 3. résszel sem változott, az írók remekül építették be az asszaszin - templomos ellentétet az amerikai polgárháború időszakába, amit szintén hibátlanul dolgoztak fel a franciák. A Desmond féle irány is rendben volt, a végét kivéve, de erről majd később.
- Karakterek: Itt most nem csupán a főbb szereplők kidolgozottságára gondolok, minden nevesített ember valódi személyességgel, előtörténettel rendelkezik a játékban, ennek köszönhetően igazán szerethető, vagy épp utálható figurákkal találkozhatunk az "évek" alatt. Ide kapcsolódik még a szereplők közötti viszony is, amit leginkább a Tanya lakóival prezentál az AC III, ki ne emlékezne például Norris és Myriam egymásra találására, vagy Connor és Achilles heves vitáira.
- Vadászat: Szerves részét képezi a játéknak a vadászat, kitűnő pénzkeresési lehetőség, nem egy küldetés épül ezen szegmensre. A rendszer nagyon jól működik, és sokrétűsége miatt nem fullad unalomba az első pár alkalom után. A kiszemelt prédát elejthetjük a levegőből támadva, csalit és kelepcét használva, esetleg távolsági fegyvert alkalmazva, az agresszívabb jószágokat pedig egy (néha kissé) feszes tempójú QTE jelenetben küldhetjük a másvilágra. Még arra is figyeltek a készítők, hogy az elejtett vad bundája mennyire sérül attól függően, hogy "tisztán", vagy egy roncsoló hatású lőfegyverrel történt az ölés. Kidolgozottságára tehát nem lehet panasz, maximum az állatbarát lelkületű játékosoknak lehetnek fenntartásai a dolgot illetően.
- Élet szimulációja: Értendő ezalatt a fauna, és az NPC - k viselkedése egyaránt. A vadonban élő állatok nem csak leölhető pixelhalmazként funkcionálnak, hisz kapcsolatban vannak környezetükkel, esznek, alszanak, veszély esetén elmenekülnek, de még a szarvasbikák vérre menő küzdelmei is belekerültek a programba. Persze néhol kilóg a lóláb, nem mindig logikus az állatok viselkedése, és a tápláléklánc is kimaradt, de a végeredmény kiváló. A polgárok lemodellezése pedig még ennél is jobban sikerült, esznek, isznak, beszélgetnek egymással, és úgy általában véve élik saját kis életüket.
- Egyszerűsítések: Valószínűleg nem mindenki fog egyetérteni, sőt, de nekem tetszett, hogy végre nem akar szerepjátékos mélységekbe menni a játék, hisz köze nincs a műfajhoz. Nem kell többet gyógyitalokkal szöszölnünk a regenerálódó életerőnek köszönhetően, és a kovács sem lesz gyakran látogatott vendég, hisz a fegyverek és páncélok kopása már nem része a produktumnak. Legyen ez így a következőkben is.
- Hajózás: Ami mindenképp kiemeli a 3. részt a franchise - ból, az a fantasztikusan kidolgozott tengeri kalandozás, ami toronymagasan a legjobb újítás a sok közül. Időnk egy kisebb hányadát ugyanis a hajókormányt markolászva töltjük majd, aminek megvalósítására szemernyi panasz sem lehet, hisz minden el lett találva. Az irányítás teljesen kézre áll, a csaták hihetetlenül feszes tempót diktálnak, ugyanakkor nem tolódnak a kaotikus irányba, és a küldetéseket is sikerült (a témához mérten) változatosra csinálni. Emellett hajónkat fejleszteni is tudjuk, ám a kiperkálandó összeg elég magas, így kb. az egész vadállományt le kell majd szedálnunk, ha erősebb burkolatot, vagy jobb irányíthatóságot akarunk. Valamit valamiért ugye.
- Audióvizualitás: Az Assassin's Creed-re sok mindent lehet mondani, de azt, hogy csúnya semmiképp. Nincs ez másként az új rész esetében sem, hisz a látvány továbbra is gyönyörű. A textúrák élesek, a karakterek poligonszáma kiemelkedő, ahogy kidolgozásuk is, a dinamikus árnyékolás jelesre vizsgázik, és végre az eső is részét képezi a játéknak, a váltakozó évszakokról nem is beszélve. Egyedül talán az "effekt - szegénységbe" lehetne belekötni, vagy a tél viszonylagos kopárságába, de utóbbiról nem a fejlesztők tehetnek, pusztán az évszakkal jár. Hangzás terén még jobban teljesít az AC III, zenét tekintve a tavalyi mezőnyből talán csak a Mass Effect 3 nyújtott többet, a szinkron viszont az egyik legjobb, amivel videojátékban valaha találkoztam.
- Open World: Már az előző részekben sem volt túlzottan megkötve a kezünk kalandozásunkat illetően, itt pedig végképp egy sandbox játékot kapunk, ahol arra megyünk amerre akarunk, számtalan (változatos és szórakoztató) mellékküldetést csinálhatunk, felfedezhetjük a térképet, vadászhatunk...szabadság, szerelem.
- Valós események/karakterek: Szintén nem idegen a szériától a megtörtént események szerepeltetése, így hősünkkel személyesen vehetünk részt a Bostoni teadélutánon, jelen lehetünk a Függetlenségi nyilatkozat aláírásánál, láthatjuk a New York-i tűzvész eredményét, és persze megismerhetjük George Washington-t. Nem kis pluszt adnak élmény szempontjából, annyi bizonyos.
Kontra
- Irányítás: A sorozat kezelhetőség terén soha nem tartozott az élmezőnybe, (persze itt most az egér+billentyű párosra gondolok) és ez most sincs másként. Connor sokszor későn reagál a lenyomott gombra, még többször ugrál fel olyan platformokra illetve tereptárgyakra, ahova nem szeretnénk, de a menükben való kotorászás is túl lassan megy néha. Kontrollerrel bizonyára nem jelentkeznek ilyen problémák, de a IV. résznél már remélhetőleg gondolnak a PC-sekre is.
- Harcrendszer: Ismét egy olyan rákfenéje a programnak, amit az elmúlt évek alatt nem tudott kinőni, pedig a lehetőség mindig adott volt. A csetepaték továbbra is játszi könnyedséggel lezavarhatók, kb. 2 gomb elég hozzá, ez pedig leginkább a soron következhető negatívumnak tudható be, ami pedig...
- Intelligencia: Amennyire viselkednek életszerűen a vidék polgárai, olyannyira lettek buták ellenfeleink. Támadni továbbra is csak egyesével, max kettesével tudnak, a lőfegyver az esetek 80%-ban csak dísznek van a katonák kezében, így meghalni szinte művészet, ami semmiképp nem tesz jót a kihívásfaktornak. Majd talán idén.
- Föld alatti járatok: Az AC III ezen szegmense iskolapéldája a "papíron jól hangzik" elgondolásoknak, a valóságban azonban a katakombák felfedezése roppantmód unalmas, hosszú és monoton. Többet ilyet ne kedves UbiSoft!
- Desmond küldetések: Természetesen a jelenben játszódó missziók ismét részei a programnak, sőt ezek számítanak a legfontosabbnak a végcél szempontjából, megvalósításuk viszont már hagy némi kívánnivalót maga után. Az első "házmászós" buli még rendben van, de aztán megjelennek a hiányosságok. Az NPC - k ugyanolyan mozdulatokat végeznek ugyanolyan ruhában vannak, a HUD hiánya miatt sokszor azt sem tudjuk mit kell csinálni, merre kell menni, vagy épp, hogy mennyi HP-nk is van pontosan. Szerencsére csak pár alkalommal kell kiszállnunk az Animus - rendszerből, így el lehet viselni.
- Gyorsutazási pontok: Itt nem e pontok megléte a probléma, hanem azok mennyisége. A két városban még elegendő ilyen állomás áll rendelkezésünkre, (már persze ha felfedeztük őket) a határvidéken azonban csak az elfoglalt erődök, illetve a kikötő és szülőfalunk látogatható meg ily módon, ami édeskevés, mert a bejárható terület viszonylag elég nagy, még lóháton is sok időt vesz igénybe egyik pontból a másikba eljutni.
- Erődfoglalás: Az előző részekben az egyes városrészek elfoglalása jó móka volt, köszönhetően a lopakodásra alkalmas pályaszerkezetnek, itt viszont az esetek többségében biztos, hogy lebukunk, így jön a monoton és pofonegyszerű darálás, hisz a lőporraktárat csak "nyugalmi" állapotban tudjuk felrobbantani, ahhoz pedig elkerülhetetlen a gyilok. Nem is lenne ezzel olyan nagy baj, ha a címben nem szerepelne a bérgyilkos szó, így viszont elég nagy a diszharmónia a tett és az elv között.
- Tárgykészítés/Kereskedelem: Tanyánk lakói egy idő (és sok küldetés) után képesek lesznek különböző tárgyakat készíteni némi nyersanyag fejében, amiket aztán eladhatunk, vagy saját javunkra fordíthatjuk a kész termékeket. A rendszer viszont nem igazán szuperál, a menüben való ténykedés hosszú, nem mindig világos, mi mire való, és a kereskedés sem olyan jövedelmező. Ennél sokkal jobb volt az előző részek boltban vásárolós módszere, ott legalább triviális volt minden. (Bolt természetesen itt is van, de csak használati cikkek vehetők.)
- Végjáték: Ezalatt nem a befejezést értem, hanem az apánk megölése utáni pár küldetést, ami igazából az új Nagymester, Charles Lee hajkurászásából áll, és cseppet sem élvezetes. Különösen az utolsó (nem epilógus) feladat frusztráló, Lee üldözése ugyanis szénné van scriptelve, az irányításbeli problémák pedig hatványozottan kiütköznek. Nem is beszélve arról, hogy záróakkordhoz képest egyáltalán nem epikus, vagy monumentális.
- Befejezés: Mind Connor, mind Desmond fronton összecsapott finálét kapunk, ha a játék a ME3 előtt jelenik meg, valószínűleg nem forszírozták volna annak banális és logikátlan csattanóját. A stáblista után még visszakapjuk az irányítást Connor felett, de a záró missziók eszméletlenül súlytalanok , látszik, hogy csak valahogy le akarták tudni a sztorit. A Desmond vonalat tekintve még rosszabb a helyzet, az, hogy meghal nem ért meglepetésként, hisz a hősöknek mostanában ez jár osztályrészül.(Shepard, valaki?) A "nagy" fordulat valami hihetetlenül erőltetett, ha már évek óta tudják, hogy a sorozat nem ér véget a 3. résszel, legalább csinálhattak volna egy normális átvezetést, vagy a mostanit dolgozhatták volna ki sokkal jobban. Persze a mondás itt is igaz, hogy nem a vég számít, hanem az odáig megtett út, de a keserű szájíz azért ott van az ending lecsengése után. Kár érte...
Grafika: 90 %
Hang: 99 %
Játékélmény: 80 %
Újrajátszás: Nem valószínű
90 %
