Devil May Cryból sosem elég.
Legalábbis nekem, mivel az elmúlt két hónapot leszámítva már több mint
1 éve folyamatosan játszottam a harmadik résszel. Egyszerűen nem bírok
betelni ezzel a kiváló akciójátékkal. A remek karakterek, a jó kis
zene, és a zseniálisan kidolgozott harcrendszer, amivel ha elemében van
a játékos, hihetetlenül látványos összecsapásokat tud lejátszani mind
hozzájárult a rajongásomhoz. Szó mi szó, kevés játék tudott ennyire
megragadni. Mikor bejelentették a negyedik részt, arra számítottam,
hogy megint éveket kell várnunk a PC-re történő átportolással, ám a
Capcom bekeményített, és csak pár hónap plusz fejlesztési időt kért.
Hát egye fene, ennyit még tudok várni.
A játékban amint már tudjuk egy új főhőst köszönhetünk, hiszen a fő karakter Dante helyett Nero lesz (szerencsére Dantét is irányíthatjuk majd egy darabig). Az már a demóból kiderült, hogy nagyszájúságért, lazaságért neki sem kell a szomszédba mennie. Harcstílusában egy kicsit visszafogottabb talán mint Dante, de hasonlóan látványos és pusztító csapásokkal, kombókkal operál. A Red Queen nevű kardja mellett a Blue Rose nevezetű pisztolyt forgatja, és birtokában van egy Devilbringernek nevezett démona jobb kéznek is, mellyel könnyedén felkaphat és elhajíthat bármilyen ellenfelet. A demó második küldetésében pedig még egy több emelet magas démonurat és felkaphatunk vele. A rövid demóban még nem tudunk túl sok speciális mozdulatot előhozni, ám úgy érzem, nem kell majd csalódnunk, és a korábbi részekhez (főleg a háromhoz) méltó repertoárja lesz Neronak. Nemsokára meglátjuk, már nincs messze a megjelenés.
Addig is jól elleszek a demóval, pedig már most legalább fél tucatszor játszottam ki. Mondjuk nem volt nehéz, mert elég rövidke a cucc. Az első küldetés - melyben sima parasztok ellen küzdünk - 10 perces időlimittel van ellátva, és az idő lejártakor azonnal véget vet a küldetésnek. Ez a rész nagyon könnyű, az ellenfelek semmi kihívást nem nyújtanak ezen a szinten (gyanítom, hogy easy fokozatú itt a játék). A másik küldetésben Beriallal, a Tüzes Pokol Hódítójával szállhatunk szembe, aki meglehetősen impozáns látvány nyújt, és egy bosshoz méltóan nem egyszerű ellenfél. Ám pár próbálkozás után - felkészülve a trükkjeiből - már legyőzhető.
Eddig a játék minden reményemet beváltotta, és gyanítom, hogy a teljes verzióval sem lesz ez másként. Csak bírjam kivárni a megjelenést.