Akadnak játékok, melyeket csak azért nem próbálok ki, mert lekéstem a startról, és így csak lemaradva, nagy hátránnyal csatlakozhatnék a közösséghez. Semmi kedvem nincs ahhoz, hogy az első két hónap gyakorlás folyamán, mást se csináljak, mint a porig alázott egómat borogassam. Kell az nekem, hogy én legyek a legbénább a csapatban, mert azt sem tudom, mi merre hány méter? Hiányzik egy jó kis lenúbozás nekem? Hát persze, hogy nem! Pontosan ezért nem vágtam bele a Counter-Strikeba, vagy épp a Dota 2-be. Pedig ha tudtam volna, mi vár ott rám…
Először is a legnagyobb döbbenetet az váltotta ki belőlem, hogy az előzetes félelmeim ellenére milyen könnyen elsajátíthatók a Dota 2 alapjai. Fogsz egy hőst, bemész vele az oktatómódba, ahol aztán szépen elmagyarázzák neked az alapokat. Három sáv, mindegyiken 2x3 torony, két ötfős csapat, bla-bla-bla. Aztán jön a shoppingolás, ami már kicsit bonyolultabb, majd pár óra elteltével bele is vágódhatsz a játékba. Bevallom, én rettegtem az első meccsemen. Féltem, hogy valamit majd nem jól csinálok, aztán tiszta hülyének néz majd mindenki.
Valószínűleg így is volt, de aztán a 2-3. meccsemen rájöttem, hogy félelmeim alaptalanok voltak. Ez a játék ugyanis tele van nálam sokkal rosszabb játékosokkal. Jó, rendben! Tudom, hogy nekem is van még mit tanulni, sőt, valószínűleg 500-, vagy 1000 játékóra után is lenne még hova fejlődnöm, de mostanra rájöttem, hogy bizony nem hiába utálják sokan a Dota 2-t. A közösség az, ami sokaknál kicsapja a biztosítékot. Ingyenes játék révén ugyanis telis-tele van kezdő, számítógépes játékokhoz csak épphogy konyító emberekkel, akik egyrészt nagyon nehezen képesek megosztani figyelmüket, vagy teljes kommunikációs blokkoló van a fejükre szerelve. Rövid, közel 100 órás utazásom során a Dota 2 világában a következő típusú játékosokkal találkoztam:
A noob
Először is ott vannak azok, akik ahelyett, hogy nyomnának pár meccset botok ellen, vagy legalább végigjátszanák az oktatómódot, fejest ugranak a mélyvízbe, aztán szépen elkezdenek fuldokolni. Mi odaúszunk, hogy segítsünk nekik, de simán magukkal rántanak a mélybe. Pár perc játék után pedig már azt kívánjuk, Dota 2 helyett bárcsak bélyeggyűjtésre adtuk volna a fejünk. Ők azok, akik előre rohannak a creepek közé, az ellenséges torony alá, vagy simán elkezdenek bóklászni a folyó átellenes oldalán, ahol aztán két ellenséges hős lábtörlőt csinál belőlük. Tudatlanságukkal folyamatosan etetik az ellenfelet, akik aztán röhögve hányják kardélre a noobot, ezzel tapasztalati ponttal és arannyal tömve meg zsebüket. Általában nem törődnek a józan ész diktálta érvekkel, és azt sem tudják, mire való a térkép a képernyő bal alsó sarkában.
Egy hasznos oktatóvideó sorozat első része
Az idegbajos
Nem is tudom, mi a rosszabb. Ha valaki nem tud játszani, de lelkes és szeretne jobb lenni, vagy az, aki azt hiszi magáról, hogy ő mindent tud, és azonnal idegbajos lesz, ha valami nem úgy történik, ahogy ő akarja. Az ilyen idegbajos játékos hiába játszik jól, és tudja, hogy mit kell csinálni, képtelenség őt huzamosabb ideig elviselni. Folyamatosan pingel a térképre, caps-lockkal írogat a chatbe, majd arra kéri az ellenséges csapat játékosait, hogy jelentsék saját társait bénázásért, mert neki már elfogytak a hétre felhasználható report-ticketjei. Frusztrációját folyamatosan kivetíti az egész csapatra, negatív megjegyzései maguk alá temetik csapatának morálját. Kétségtelen, hogy rajtunk is könnyen elhatalmasodhat az a vágy, hogy idegbajosokká váljunk, de inkább vegyünk egy mély levegőt, számoljunk el tízig, és hagyjuk az egészet a fenébe. Bevallom, velem is megesett már, hogy idegbajos lettem. Szégyelltem is magam miatt. Ezzel a betegséggel elég nehéz küzdeni, ezért a legjobb, ha már az elején elfogadjuk, hogy úgysem fog az történi, amit mi szeretnénk.
Az idegen
A Dota 2 egy nemzetközi játék, szerverein bármely ország játékosai megjelenhetnek. Igen ám, de a szerverkereső szűrők közt létezik egy beállítás, amivel angol nyelvű szerverekre szűrheted a keresést. Ennek ellenére minden játékban akad 4-5 játékos, akik képtelenek ezen a nemzetközi nyelven kommunikálni, és folyamatosan ontják magukból a cirill betűket és a számunkra értelmetlen mondatokat. De miért?! Miért nem keresnek olyan szervert, ahol az ő nyelvükön beszél mindenki? Vagy ha angol nyelvű szerverre jönnek, miért nem alkalmazkodnak ők? Sok Dota 2-es fórum közkedvelt témája az, hogy ki mennyire utálja ezt és azt a nemzetet, mert egész egyszerűen nem beszélnek más nyelven, mint sajátjukon. A legdurvább az, amikor még idegbajosak is.
A farmolgató
A Dota 2 csapatjáték, amiben tudni kell, mikor kell otthagyni a sávod őrzését, mikor kell csatlakozni csapattársaidhoz. Vannak viszont, akik képtelenek elfogadni, hogy ez egy ilyen játék. Ők inkább bemennek az erdőbe, távol a csaták zajától és bűzétől, és ott farmolgatnak nemjátékos ellenfeleken, akik nem okozhatnak kellemetlen meglepetést. Néha meglepődnek ugyan, hogy hirtelen a nyakukba ugrik 2-4 ellenséges hős, és leverik, mint vak a poharat, de ez sem veszi el a kedvüket attól, hogy visszamenjek ugyan oda kapargatni a saját kis gesztenyéjüket. Soha nem csatlakoznak a harcokba, ezért általában csapatuk mindig alul marad a csatákban. Egészen addig észre sem veszik, hogy vesztésre áll a csapatuk, amíg rá nem jönnek, hogy szeretett erdőcskéjük és a bázisuk közt öt darab 25-ös szintű ellenséges hős áll, akiknek elég egy pillantás vetni rájuk, hogy elhalálozzanak.
És te milyen Dota 2 vagy LoL játékosokkal találkoztál már?
Ezzel játszunk sorozatunk Dota 2-es része, amiben bőven bénázok én is.
