A világ egyik legismertebb videójáték-sorozata a Final Fantasy, ami lenyűgözően megírt történeteivel, remek karaktereivel és csodálatosan megkomponált zenéivel immáron 35 éve bűvöli el a szerepjáték-rajongókat. A nótákat felhasználva a Square Enix már 2012-ben kiadta az első Theatrhythm-játékot, ami ugyan sikeres lett, de nem szólt akkorát, mint várták. A sorozat az elmúlt egy évtizedben aztán több résszel is bővült, most pedig megjelent a Theatrhythm Final Bar Line nevezetű epizód, ami végre elhozta a kirobbanó kritikai sikert – ez az értékelésekből is világosan látszik.
Három évtizednyi muzsika
A Theatrhythm Final Bar Line a Final Fantasy muzsikáit középpontba állító ritmusjáték, ami az első résztől kezdve egészen a Final Fantasy 15-ig mutatja be a sorozat csodálatos dallamait, ráadásul nemcsak a fő epizódokét, de az olyan spinoffokét is, mint például a Final Fantasy Fables: Chochobos Dungeon vagy a Final Fantasy Record Keeper. Összesen 385 szám áll a rendelkezésre, ami több tucat órára elegendő szórakozást kínál – különösen akkor, ha a tökéletességre törekszünk.
Nem nagyon lehet viszont beskatulyázni a programot az előző bekezdésben említett műfajba, hiszen egy olyan zenés RPG-ről beszélünk, amiben a ritmusjátékokra jellemző szabályok mellett a Final Fantasy szerepjátékos elemei is megtalálhatók. Minden egyes szinten az a célunk, hogy csak akkor nyomjuk le, vagy épp húzzuk meg a megfelelő gombokat, amikor a zene ütemét jelző triggerek a képernyő jobb/alsó részén elhelyezkedő körökbe érnek. Ezekből egyébként rengetegféle van, az egyesektől egészen a tucatnyi összeköttetésig. Van, amikor a zene ütemének megfelelően kell egy csíkot követni (imitálva ezzel az utazást), néha pedig annyira gyorsan tűnnek fel a triggerek, hogy csupán tizedmásodpercek állnak a rendelkezésünkre. A gombok pontos lenyomásával aztán egyre nagyobb lesz a támadási lánc, ezáltal pedig nagyobb sebzéseket tudunk bevinni az ellenfeleinknek, ahogy a karakterek is erősödnek az elért sikereknek köszönhetően. Elég azonban egyetlenegy hiba ahhoz, hogy megszakadjon a lánc, ekkor a szereplők megsebesülnek és meghalnak, a játék pedig véget ér.
Ahogy újabb és újabb címek kerülnek megnyitásra, úgy állíthatjuk össze partinkat – szerencsére egészen extrém csapatokat (maximum ötöt) is létre tudunk hozni, egy küldetésbe hozva például Noctis-t, Cloudot, és Minwut a Final Fantasy 2-ből. Minden egyes szintnek van egy meghatározott célja, amit nem árt teljesíteni. Ez lehet egy főellenfél legyőzése, képességek használata, a szint teljesítése meghatározott életpontokkal, vagy akár egy tökéletes lánc létrehozása. Ezek abszolválásáért jutalmak járnak, például kártyalapok, tárgyak és így tovább. Rengeteg tehát a gyűjtögetnivaló, és ha valamit nem sikerül megszerezni, az sem probléma, hiszen bármikor újra próbálkozhatunk.
A Theatrhythm Final Bar Line kampányát a Series Quest jelenti, melyben olyan gyönyörű dallamokkal játszhatunk, mint a Blinded by Light (Final Fantasy 13), a Distant Worlds (Final Fantasy 11), a Heart of a Child (Final Fantasy 12), vagy éppen az Episode Ignis – Main Theme (Final Fantasy 15). Akik még soha nem játszottak ritmusjátékkal, a kezdő szintet választva gyorsan megérthetik a lényeget, utána pedig már nyugodtan továbbléphetnek az expert nehézségi fokozatra, vagy akár egy annál is nehezebbre. A zeneszámok tökéletes lejátszásához azonban rengeteg gyakorlás kell, amit a Music Stages alatt tudunk megtenni, a Multi Battle csatákban pedig négy játékos mérheti össze a tudását a legtöbb pontért.
Tét nélküli szórakozás
Ha valaki a tökéletes nyugijátékot keresi, annak remek választás lehet Theatrhythm Final Bar Line. Mindegy, hogy csak tíz perc erejéig ülünk le elé, vagy két órán át élvezzük a széria legszebb muzsikáit, az élmény mindenképpen garantált – néhány közönségkedvenc nóta azonban sajnos fizetős DLC mögé van rejtve. A játéknak nincs különösebb tétje, viszont így is kellő kihívást nyújt, a főellenfelekkel történő összecsapásokat például különösen nehéz maximális pontossággal teljesíteni. Ennek ellenére kicsiknek és nagyoknak egyaránt ajánlható a játék, méghozzá jó okkal. A kicsiknek azért, mert fejleszti a koordinációt, a nagyoknak meg azért, mert egyszerűen szórakoztató. Egy zenés játéktól pedig nem is várhatunk ennél többet.
