Még mindig nagyon sok retró-stílusban készült horrorjáték lát napvilágot, aminek én kifejezetten örülök. A Puppet Combo legjobb alkotásaival tavaly Halloweenkor külön cikkben is foglalkoztunk, de mások is előszeretettel nyúlnak a minimalista, könnyen elkészíthető, legtöbbször VHS-effektekkel megtámogatott, ám sokszor kegyetlenül nehéz játékmenethez. Az indie-horrorjátékok újabban ismét reneszánszukat élik, ami rettentő jó dolog. Legutóbb a Rewind Or Die hozta mindenkire a frászt, most pedig itt a Suffer The Night, amely a ’80-as évek slasherjeit keveri a Fűrésszel, a home invasion filmekkel és az FPS-műfajjal – igen, jól olvastad.
A videójátékok halált okoznak
1989-ben Stacey Linden hatalmas viharra ébred az éjszaka közepén, amely Sleepy Woods városának teljes területén tombol. A horror-illusztrátorként dolgozó Stacey megpróbálja mindezt figyelmen kívül hagyni, és inkább kávét csinál magának, valamint meghallgatja az aktuális híreket, viszont hamar kiderül, hogy valaki (vagy valami?) ólálkodik a háza körül. A furcsa, hófehér bőrű, kalapos alak az ablakon les be, ijesztő vigyorral az arcán. Úgy néz ki a tag, mintha a Babadook és a Fekete telefon Portyázójának torz szerelemgyereke lenne és mindenképp azt akarja Staceytől, hogy játsszon. Sajnos nem a Ubisoft küldte, de legalább hagy egy Floppy-lemezt a lánynak, aki azt behelyezve a számítógépébe, egy különös, szöveges kalandjáték előtt találja magát. Ez már egy játék a játékban felállás, ahol folyamatosan haladni kell a dungeon-crawler történetében, azonban – amolyan Five Nights at Freddy’s módra – hátra is tudsz pillantani gépezés közben, hátha a rémisztő alak épp ott áll mögötted. Ötletes és hatásos megoldás, ami elég szépen megalapozza a hangulatot, és ezt csak tovább fokozza az állandó éjszaka és a folyamatosan szakadó eső.
És idáig nincs is semmi probléma a játékkal. Egy teljesen jól összerakott, nyomasztó, érdekes élménynek tűnik, amiben végig ott motoszkál az ember fejében, hogy az odakint látott rémség bármikor bejuthat. Viszont fogalmam sincs, milyen megfontolásból született az ötlet, hogy a Suffer The Night lépjen ki ebből a keretből és a második felére átalakuljon egy puzzle-feladványokat megoldós, csapdákat kerülgetős, majd lövöldözős (!) videójátékká. Muszáj vagyok spoilerezni, mert csak így tudom szemléltetni a helyzetet: a kalapos rémség bejut és elrabolja Staceyt. Egy olyan helyre viszi, ami tele van az általa felállított csapdákkal (itt köszön be a Fűrész utánérzés), groteszk ellenfelek is előkerülnek, majd megjelenik a természetfeletti. Oké, ez utóbbira mondjuk már akkor gyanakodtam, amikor a rémség a játék elején négykézláb felmászott a ház oldalán, de bíztam benne, hogy a Suffer The Night nem esik át a ló túloldalára ezen a téren – nos, átesett. A lövöldözés túl fapados és egyáltalán nem jó élmény, a főellenféllel való küzdelem során pedig már konkrétan a hajamat téptem.
Közeleg a reggel
Tovább ront az élményen, hogy a Suffer The Night iszonyúan sötét. Persze egy horrorjátékban egyáltalán nem hátrány, ha a fojtogató sötétséget félelemkeltő alkalmatosságként használják, de itt sokszor az orrom hegyéig sem láttam. Ezen némileg segít, hogy idővel kapsz egy spéci szerkezetet, ami olyan, mint egy éjjellátóval felszerelt kamera, így azon keresztül jobban lehet tájékozódni. A feladványok egyébként nem rosszak, de mint említettem, a gunplay rengeteget kivesz az élményből és teljességgel feleslegesnek éreztem – pláne, amikor már a puskát is megszereztem. Ettől függetlenül a Suffer The Night messze nem egy rossz játék, sőt, egész korrekt darab az áprilisi felhozatalból, viszont nagyobbat üthetett volna, ha megmarad a home invasion filmeket idéző, nyomasztó horror-hangulatnál, mikor Stacey otthonát kell felfedezni és a szöveges kalandjátékkal játszani. Ez a szakasz nekem nagyon adta, a lelkesedésem viszont utána folyamatosan csökkenni kezdett. A szinkron elég gyenge, a látvány ellenben kifejezetten szép az esetek többségében – dacára annak, hogy alapvetően egy kevés pénzből készült indie-horrorjátékról van szó.
Figyelembe véve a (jelenleg) 4-5 ezer forintos árát, úgy gondolom, hogy ennyit megér. Persze csak akkor, ha el tudod fogadni, hogy nem egy klasszikus értelemben vett, ijesztgetős horrorjátékot kapsz, hanem olyat, ami egy idő után lényegében FPS-be megy át – ezt mindenképp érdemes szem előtt tartani.
