A városépítő műfaj óriásai – például az Anno, a The Settlers, vagy a Simcity – mellett időről-időre feltűnnek olyan apróságok, amelyek egy-egy speciális tematikára koncentrálva szeretnék eladni magukat. Az Outlanders esetében azonban nincs különösebb varázsszó, legalábbis az uruguayi fejlesztők promója szerint itt minden átlagos: a teljesen hétköznapi lakók a teljesen átlagos vágyaikkal megpróbálnak túlélni egy szokványos városépítős sztorit. Az Outlanders egyébként csak itt, PC-n újdonság, ugyanis az iOS-es verzió már legalább három éves, és leginkább a korai The Settlers-szekkel rokon. Egy békés homokozó, ahol nincs egyetlen haragos szomszéd se, és olyan alapvető vágyakat kell kiszolgálni, mint a mindennapi betevő, vagy a fedél a fejek felett. A történet nagy vonalakban úgy fest, hogy létezik egy távoli földrész, ahová a jóravaló polgárok el szeretnének jutni, így aztán a kampányra felfűzött feladatok hajótörésről, kolóniákról, fesztiválokról szólnak, persze többnyire a termelési láncok begyakorlását szorgalmazva. A vikingeket vagy épp az angol telepeseket idéző motívumok mellett ez egy középkori tematikájú építőjáték, házakkal, farmokkal és olyan egyszerű termelési láncokkal, mint a jó öreg favágó-fűrésztelep útvonal – és ugye attól középkori, hogy a folyamatban még véletlenül sincs motorfűrész.
A játék lakói elég érdekes arcok, bizonyos pontokon – például amikor kenyérből és vesszőből rituális, tízemelet nagyságú emberalakot kellett megépíteni – szent meggyőződésem volt, hogy ez egy szekta (The Wicker Man vagy A kukorica gyermekei), és valami lovecrafti csavar folytán hamarosan elszabadul a pokol. De nem, teljesen hétköznapi népek, leszámítva, hogy önálló gondolataik vannak, és a játék feljegyez mindenkiről egy vicces/fura eseményt, például, hogy mi volt az első szava, vagy mi a kedvenc színe (aminek persze semmi értelme nincs). Az emberek egyébként közvetlenül nem irányíthatók, csupán a munkahelyekhez lehet hozzárendelni bizonyos számú dolgozót, akik a későbbiekben bármikor átcsoportosíthatók, és mivel mindenki egyformán penge földművelésben, halászatban vagy épp a molnár szakmában, nem kell túlagyalni az elosztást sem.
Az Outlanders kétségkívül legpofásabb tulajdonsága a sajátos időmérés, a játékon belül ugyanis folyamatosan változnak a napszakok, és az éjszaka egyszerre jelenti egy gürcölős nap végét (alvás), valamint, hogy holnap a lakók egy évvel öregebben ébrednek, a növények érésénél pedig saccperkábé egy nap egy hónapnak felel meg. Így aztán folyamatosan öregednek az emberek, de amennyiben boldogok (pláne, ha még sör is van!), akkor időről-időre születik egy-egy baba is, és e sajátos időszámítást követve nő fel. Gyerekkorban például egész nap csak játszik, de az ételadagot ugyanúgy megköveteli, aztán felnő, munkába áll, megöregszik, majd úgy 60-70 naposan meghal. A születésszabályozás egyébiránt roppant fontos eleme a játéknak, amelyet az úgynevezett dekrétumoknál tudunk megvalósítani – nevezetesen van sűrű gyermekáldás és egy "Ne kufircoljatok!" kapcsoló is.
A túlélős városépítős játékok fontos mozzanata, hogy valamiből kevésnek kell lennie. Nos, itt jellemzően mindenből a minimum van. Kevés a hely, kevés a fa, ráadásul amit kivágsz, nem nő újra, és velük együtt a kezdeti táplálékforrások (a bogyók és a gombák) is eltűnnek. Apropó flamó, a termeszthető növényekből bő kínálat van a padlizsántól a kukoricáig, csakhogy ezek 5-6 havonta hoznak termést, és addig is foglalkozni kell a gyűjtögetéssel, nehogy éhen haljanak a népek (sajnos hajlamosak rá). A játékidő nagy része tehát a mindennapi betevő biztosításáról szól, plusz elvileg ugyanilyen fontos a közérzet. Őszintén szólva, nem jöttem rá, hogy miben más a 90 vagy 100%-os jókedv, mindenesetre az 50-60 alatti már káros, és sörrel vagy cukorkagyártással, esetleg az "Élj a mának!", vagyis "Tömd magad, és dolgozz keveset!" dekrétummal lehet emelni a szintet.
A legtöbb küldetés időlimites, és eléggé kicentizett módon kell irtani az erdőket, aztán a deszkát farmokra váltani, majd ahogy a termelés beindult, a bogyógyűjtésről átnyergelni a feldolgozóiparra, és persze folyamatosan sakkozni a munkaerővel. A folyamatokhoz mellékelt rajzfilmszerű látvány meglehetősen egyszerű, ámbár helyenként vannak egész ügyesen kidolgozott részletek, például a földművesek vagy a pékek munkáját tökéletesen modellezték, mellékesen a polgárok tudnak a vízen járni – utóbbit remélhetőleg javítják. Kezdetben amúgy meglehetősen frusztrált, hogy nem lehet olyan szép, szabályos városokat összedobni, mint mondjuk egy Anno-ban, de itt a polgárok egy hétköznapi menetrendet követnek, tehát a ház legyen közel a munkahelyhez, a munkahelyhez a raktár, és persze útközben fel lehessen kapni némi harapnivalót is, mert ezeket a köröket mindenki minden nap végigjárja. Az értékelés szempontjából fontos, hogy iOS-re már három éve kikerült az Outlanders egy verziója, és valószínűleg mobilon könnyebb volt elfogadni, hogy a kampány egy idő után olyan (nem túl ötletes) kihívások sorozata, mint hogy építs 3 malmot, 8 pékséget, vagy legyen 30 házad és készíts 300 kenyeret. Egy lakatlan szigetre biztos nem ezt vinném magammal a The Settlers- vagy az Anno-széria helyett, de nem is az a kerülnivaló kategória.
