NBA 2K13 teszt

Az EA már sokadszorra lőtte le az NBA Live-ot, közvetlenül annak megjelenése előtt, így a 2K Sports kosaras játéka ismét konkurens nélkül indulhat hódító útjára. Ez abból a szemszögből vizsgálva, hogy a 2K könnyebben hozzájut a licencekhez, és az NBA vezetősége negédes mosollyal nyújt mindenféle segítséget a program elkészítéséhez, jó dolog. Onnan nézve viszont, hogy az egészséges verseny hiánya könnyen ellustíthatja a 2K dolgozóit, már korántsem olyan örömteli. Tény és való, hogy a 2K13 hosszú ideje a legjobb kosárlabda-szimulátor, amit valaha optikai lemezre égettek, de épp ezért félelmetes belegondolni, milyen magasságokba emelkedhetne eme legendás széria, ha az EA ott lihegne a kiadó nyakában és évről évre muszáj lenne bizonyítani. És a technika ördöge bizony már tavalyelőtt is lefutotta Jordant, hisz akármekkora király is ő (mondjuk annyira nem is nagy, „csupán” 196 cm magas), azért közel az ötvenhez már meglazultak a térdizületei...

„3 pontos!”

Mielőtt viszont rátérnénk a program negatívumaira, lássuk az előnyöket felsoroló, sokkal hosszabb listát. Kezdjük mindjárt a körítéssel, melynek átalakítása a program idei legnagyobb újításai közé tartozik. Mivel a sportjátékok valós otthonának tekintett konzolok jelen generációja szokatlanul hosszú ideje van a piacon (csak gondoljatok bele: a 2005 végén érkezett Xbox 360-at tulajdonképpen 2003-as technológia hajtja), a grafika és a teljesítmény annyit nem tud előre ugrani, hogy minden eltelt esztendő után a mellkasunkhoz kapjunk a brutális látványtól, vagy a szuperintelligens ellenfelektől. Bizony, ez magyarra fordítva annyit tesz, hogy a grafika újra a régi, azaz szegény Kobe Bryant feje még mindig éles hatszögekből tevődik össze. S mivel technikai újdonságokra nem tellett, maradt a játéktervezők rajzasztala, mint ötletforrás, meg persze a külső szakértők bevonása.

Tavalyelőtt Michael Jordan volt az NBA 2K11 sztárja, tavaly pedig egy komplett időutazásra invitált a sorozat. Ezúttal viszont egy másféle tapasztalatokkal bíró, ám az élete során -- zenei repertoárja szerint -- különösen sok problémával szembesülő, és ezeket sorra sikerrel megoldó illetőre esett a választás. Bizony, a dobozon hatalmas betűkkel fémjelzett előadóról és producerről, Jay Z-ről van szó, aki talán nem a legnagyobb kosárlegenda, de show-t csinálni azt nagyon tud. A 2K a rapperrel közösen dolgozta ki a 2K13 irányvonalát, ami ennek köszönhetően egy sokkal lazább, dinamikusabb körítést kapott. A zenei repertoár szimplán tökéletes, a menübe belépve még a kosárlabdától idegenkedő játékosok is elégedetten csettinthetnek. Az intró, illetve a meccsek közötti videóbetétek, melyek elkészítésében Jay Z is aktívan közreműködött, kiváló elegyet alkotnak, minden idők leghangulatosabb sportjátékát teremtve meg -- tudom-tudom, nagy szavak, de higgyétek el, okkal élek velük.

„Újabb 3-as, ez igen!"

Maga a játékmenet is sok változáson esett át. Először is, a klasszikus My Player menüpont mondhatni beleolvadt a kibővült My Careerbe. A szólómód gerincét képező játékmódban egy, a legapróbb részletekig testreszabható karaktert indíthatunk el az NBA ranglétráján, és egy gyorsmeccset követően már kezet is rázhatunk David Sternnel a pódiumon. Az NBA-be belépve megjelennek a szponzorok, a reklámcégek, a sajtó és persze a kosaras karrierünket talán leginkább befolyásoló rajongók. Bár velük a korábbi részekben is találkozhattunk, a My Career sosem érződött olyan személyesnek, mint most, köszönhetően annak a pár szerepjátékos elemnek, melyekkel nyakon öntötték a játékmódot.

Az interjúk alkalmával például négyféle stílusban válaszolhatunk a feltett kérdésekre, és ezek a teljesen pozitívtól az abszolút bunkóig terjedő skálán oszlanak el. Döntéseinket befolyásolhatja, hogy milyen képet szeretnénk kialakítani magunkról a profi kosarasok világában. Ha nagy a szánk, de bénán játszunk, a rajongók és a csapat is elfordul tőlünk. Amennyiben viszont az arcunkhoz tehetség is társul, nyugodtan játszhatjuk az eszünket, az emberek ugyanis valamiért imádják a tahó sportolókat. Főleg, ha pénzük is van, jó sok. Az NBA 2K13-ban pedig a zöldhasú dollárok körül forog az egész világ. A sorozatban elsőként szereplő, sikeres meccsekért kapott virtuális fizetőeszközökből új ruhákat, kiegészítőket vehetünk magunknak, sőt, képességeket is vásárolhatunk, melyek jelentősen megdobják a statisztikáinkat. Ezek ára elég magas, a 2K viszont azokra is gondolt, akik nem akarnak órákon keresztül bénázni, és inkább a bankkártyájukról töltenék fel játékosuk tárcáját. Noha nem szeretnénk belefolyni a különböző összeesküvés-elméletekbe, több mint valószínű, hogy ez az ötlet az EA-től származik. Csakúgy, mint az NBA 2K13 internetes orientáltsága. 

A 2K legújabb kosaras játékában a FIFA-ban bemutatott Ultimate Team köszön vissza ránk, csak épp My Team néven. Az online csereberélhető, játékosokat, bírókat, csapatkapitányokat és egyéb kiegészítőket tartalmazó kártyacsomagokkal kereskedhetünk, sőt, vehetünk egyéni kosarasokat is. Az ő értékük az árukkal egyenes arányban nő, de vigyázat! Ahogy a FIFA-ban, úgy itt is figyelik a 2K Sports adminisztrátorai, hogy az adott sztár hogy teljesít a pályán, és ha épp bekokózva fetreng egy sikátorban, miközben a menedzsere a Hudsonbe veti magát... Nos, ez esetben a játékos ára lecsökken, és mi komoly összegeket bukhatunk.

„Ki hányt a játéktérre? Magic, te ittál?”

A fent felsorolt lehetőségek persze még így is csak a felszínt karcolgatják. Most is egymásnak feszülhetnek a kosárlabda legendás játékosai, sőt, immár a teljes Álomcsapat arra vár, hogy táncba vigyük őket, akár internetes megmérettetéseken is. Még Magic Johnson is szerepel a játékban! Az a Magic, aki utoljára egy genesises NBA-ben volt hajlandó megfordulni -- látszik, hogy a 2K nem spórolt semmin. Vagy talán mégis? Nos, ami azt illeti, a felsorolt pozitívumok és a fantasztikus hangulat egyvelege azért korántsem eredményez tökéletes játékot. Vegyük példának az egyik nagy újítást, a megreformált irányítást. A változás lényege, hogy a kontroller (egy ilyen játékot billentyűzettel játszani felér egy hazaárulással) jobb analóg karjával befolyásolhatjuk akcióink intenzitását, míg a ballal a játékosok testét irányítjuk. A jobb kar dőlésszöge határozza meg a dobás erejét, a cselünk irányát, a passz magasságát vagy mélységét, és mindent egybevetve közelebb hozza a játékélményt a valódi kosárlabdához.

Ezzel nincs is baj, sőt, mi nagyon örülünk neki, hisz a korábbi részek gombnyomogatása felett már eljárt az idő. A gond ott van, hogy a játékban nincs semmilyen oktatómód. Éveken át a régi irányítás hajtotta előre a sorozatot, erre jön egy hangsúlyos változás, és ezt elfelejtik megtanítani a vásárlóknak. S ha már változás, a menürendszer is áttekinthetetlenre sikeredett. Gyakorlatilag alig találjuk meg a legalapvetőbb beállításokat a sokszor giccsbe fulladó fényparádé közepette. Különösen idegesítő, hogy mentés után a program visszadob a mentési felületre, így folyton kétségünk támad, hogy vajon tényleg elmentette-e a játék az állásunkat. Vajon Jay Z-nek ez bejött?

Kosárba!

Persze ezek a negatívumok igazából apróságok, hiszen aki leül az NBA 2K13 elé, 2-3 óra elteltével már tudni fogja, hogy miképp válhat az új irányítási rendszer mesterévé. Vagy ha mégsem, nosza, ott az internet és a megannyi rajongói videó, lehet csemegézni kedvünkre. A menükben is megtanulunk eligazodni előbb-utóbb, és mivel a hangulat ennél jobb már nem lehetne, gyakorlatilag biztos, hogy az összes kosárrajongó átlép ezeken a hibákon. A látványvilágra részletesen kitérni nincs értelme, mert végső soron szódával most is elmegy, a szinkronhangok és a kommentátorok pedig egy pillanatra sem válnak unalmassá, hiteltelenné. Egy szó, mint száz, az NBA 2K13 kötelező vétel a sportág és a videojátékok rajongóinak. Már most dörzsöljük a tenyerünket, hogy a jövőre esedékes generációváltás után milyen irányba indul a 2K sorozata, mert ennél többet fejlődni játékmenet terén, a mai vasakon már nem igazán lehet. Meglátjuk...