A hősök, istenek és démonok korában elég mindennaposak voltak a vérre menő összecsapások, amiből bőven kijutott a kardok démoni urának – vagy éppen úrnőjének –, Killizerknek is. Egy nap azonban csúfos véget ért pályafutása, ugyanis az istenek és a démoni nagyurak példátlan szövetségre lépve összefogtak ellene, és alaposan ellátták a baját. Hű csatlósa, Balgackwein segítségével azonban végül, súlyos sérülésekkel ugyan, de megúszta a merényletet, felépüléséig pedig hosszú és mély álomba szenderült.
Ritka, mint az élő démon
Killizerk felébredve meglepetten tapasztalja, hogy egy új világban találja magát, ahol a helyi szervek közlik vele, hogy ő a világ utolsó démoni nagyura, emiatt pedig kvázi veszélyeztetett fajnak minősül. Rezervátumba ugyan nem dugják, de azért gyorsan kap a nyakába egy nyomkövetőként szolgáló dögcédulát, hogy az illetékesek minden lépését figyelve biztosíthassák védelmét. Killizerk nyilván nem rajong az ötletért, de miután saját bőrén tapasztalja meg, hogy aktuális erejével mindössze árnyéka egykori önmagának, végül beadja a derekát. Eusdeal szép új világában azonban csak látszólag honol zavartalan béke, így szerencsére démoni hősünkkel/hősnőnkkel nem fogunk belehalni az unalomba.
Eleinte leginkább céltalan korzózással és a helyzetével történő megbarátkozással telnek Killizerk napjai, ráadásul míg korábban, még a neve kiejtése is félelmet keltett az emberek szívében, most gyakorlatilag celebként rohanják le az utcán, egy közös képért esedezve. A szokatlan helyzetből számos mókás szituáció születik, amit tovább fokoz, hogy például felbukkannak ellenségei, a szintén kihalófélben lévő hősök is, akikkel nemcsak, hogy össze kell bútoroznia, de még a segítségükre is rászorul a váratlan fenyegetések elhárításában.
A gonosznak is kijár a románc
A Maglam Lord látvány tekintetében a párbeszédek alatt káprázatosan mutatós, kézzel rajzolt karaktereket és helyszíneken vonultat fel, míg a konkrét játékmenet már kevésbé lélegzetelállító, bár azért a 3D-s chibi karakterekkel való vagdalózás is aranyos a maga módján a kissé mosottas, üresnek ható helyszíneken. A navigációban már nehezebb meglátni a jót, ugyanis a zónákra osztott pályákon gyakran nem túl könnyű meglelni küldetésünk célját, a helyszínek ráadásul küldetéstől függetlenül elég gyakran ismétlődnek. Alapvetően a fegyver-alakot öltött Killizerkkel és forgatójával kell kalandoznunk, más veszélyeztetett fajok, az újabb szörnyhasító eszközök megalkotásához szükséges alapanyagok, no meg persze különböző fenevadak között lavírozva. A játék jellege és grafikai stílusa alapján az ember azt hinné, hogy körökre osztott összecsapásokra számíthat, de a harcok valójában 2D-s, valós idejű bunyókként elevenednek meg, más-más fegyvertípusra érzékeny ellenfelekkel.
Legyőzött ellenfeleink mágikus energiáját elszívva minden ütközettel és teljesített küldetéssel közelebb jutunk ahhoz, hogy visszarázódjunk régi formánkba. Hozzáteszem, a 2D-s küzdelmek kellemesen egyszerűek, azonban a gyakorlatban roppant csiszolatlanok, kezdve a gyakran elég abszurd találati rendszertől egészen a kvázi csak véletlenségből kivitelezhető hátbatámadásig. A harc persze nem minden, és a párbeszédből talán még több jutott a játékba, melyek során az egyes szituációkra sokszor magunk választhatjuk meg válaszunkat, bár a különbség többnyire csupán valamelyest eltérő reakciókban nyilvánul meg, valamint döntéseinkkel bizonyos esetekben más-más karakternél szerezhetünk piros pontot. Utóbbira szükségünk is lesz, hiszen kihalófélben lévő fajként fontos téma az utódlás, az ehhez vezető kapcsolatépítéshez pedig meg kell dolgoznunk érte, hogy elnyerjük társaink barátságát vagy épp szívét.
A Maglam Lord alapvetően egy szokványosan szokatlan japán alkotás, ami igazából hozza a bejáratott kliséket, viszont igazság szerint a látványosan és részletgazdagon megrajzolt karaktereket leszámítva semmilyen tekintetben nem kiemelkedő. Sőt, a harcrendszer kifejezetlen butácska, a dialógusrendszer erőltetettnek és fölöslegesnek hat, a helyszínek ismétlődőek és a navigáció sem a legjobb. Összességében nem egy borzalmas játék, és nem kizárt, hogy valakit megfog a koncepció és a szereplőgárda, de ilyen jellegű címekből bőven találni jobbat is.
