Persze nem a Mega Man, vagy a klón Gunvolt karaktereit köszönthetjük viszont, hanem a 2015-ben (nálunk 2016) megjelent Gal*Gun: Double Peace nevű rail shooter szereplőit. Azzal kapcsolatban mondjuk nem igazán tudtam dűlőre jutni, hogy örüljek-e a ténynek, miszerint magamtól felismertem a szereplőket, a szóban forgó program ugyanis nem egy átlagos és szokványos alkotás (akár úgy is mondhatnám, hogy „nagyon japán”). Eleinte mit sem tudtam az első nyári Steam leárazásomon vásárolt címről (csupán örültem az animéket idéző dizájnnak), így teljesen gyanútlanul ültem le elé, majd sorra következtek a „mi a fene!?” pillanatok. Történetünk ezúttal is hasonló kiindulással rendelkezik, avagy a suli lúzerének, Houdai-nak nem indul egyszerűen a reggele, mivel egy angyal félresikerült „cupido” lövésének köszönhetően az iskola szinte összes lánya őt akarja. A rövid játékidő alatt csak úgy repkednek a feromon-nyilacskák és a női sóhajok – a főszerepet viszont ezúttal nem az ifjú szívtipró kapta, mivel most az elrontott varázslatra immunis Kamizono-nővéreké a porond.
Démonvadászok akcióban
A Gal*Gun-sorozat ismerete szerencsére nem szükséges ahhoz, hogy be tudjunk csatlakozni a Gal Guardians eseményeibe, amibe egyébként messze nem került annyi furcsaság, mint elődjeibe (ez egyébként szerencsés, mert így a szemünket biztonsági okokból nem kell folyamatosan a szobánk ajtaján tartani). Ahogyan azt már bevezetőben említettem, a Kamizono-testvérekre, név szerint Shinobura és Mayára nem hatott a szerelmi mágia, mégpedig azért nem, mert ők bizony démonvadászok. Ebből kifolyólag csupán maga a démon hiányzik, akire vadászhatnak. Rá sem kell azonban sokáig várnunk, hiszen a program rögtön vele, vagyis a komisz Kuronával nyit, aki roppant mód szeretne borsot törni a két lány orra alá. Erre pedig mi más lehetne a legjobb megoldás, mint hősnőink iskoláját egy hatalmas és sötét démon kastéllyá változtatni. Feladatunk tehát máris adott: emeletről emeletre feltérképzeni a terepet, megküzdeni a szembejövő ellenfelekkel, és megmenteni a csapdába esett osztálytársnőiket.
Shinobu és Maya két teljesen eltérő személyiség, ezáltal a játékstílusuk is különbözik. Míg az előbbi nővér távolról lövésekkel, később pedig bombákkal vagy akár aknavetőkkel hatástalanítja az ellent, addig a fiatalabb testvér közelharci szerepet tölt be karddal, kaszával és egyéb finomságokkal. A lányok között menet közben szabadon váltogathatunk, amire szükség is van, mert nemcsak az alap képességeikben, de egyéb adottságaikban is különböznek. Maya például kevesebb életerővel rendelkezik, de nagyobbat is sebez, valamint alacsonyabb, így befér a szűk helyekre.
Egy szívmasszázs rendel!
Annak ellenére, hogy kezdésként az igazán megengedő „casual” nehézségi szintet választottam, a folyosókon rohangáló szörnyek és egyéb lények így is többször kifogtak rajtam, avagy a Gal Guardians: Demon Purge egy igazi "többet ésszel, mint erővel" játék. Ellenfeleink hiába nem sebeznek nagyot, ha alábecsüljük őket, és csak megyünk előre, hamar feldobhatjuk a pacskert. Ilyenkor sincs azonban minden veszve, hiszen a legközelebbi mentőpontról indulva, egy gyors szívmasszázzsal felszedhetjük az elhullott Kamizono nővért. Ez a hasznos és felhasználóbarát megoldás egyedül a főellenség harcoknál volt kifejezetten zavaró és logikátlan. Halál esetén ugyanis újra a boss ajtaja előtt találjuk magunkat, hogy aztán elé rontva ismét végighallgassuk két főszereplőnk párbeszédét, miközben az egyikük épp ájultan fekszik a padlón… Az összecsapás ekkor elölről kezdődik, a leütött életerőcsík viszont úgy marad, ahogy hagytuk, így az egymást felszedegetős taktikával meglehetősen gyorsan ártalmatlanítani tudjuk a gazfickókat.
A játék japán szinkronja kiemelkedő, a grafika viszont kifejezetten átlagos, ennek ellenére a pályák dizájnja hangulatos – ráadásul teli vannak titkokkal, gyűjtögetnivalókkal, valamint különböző útvonalakkal. A platformer részek szórakoztatóak (bár nekem a vetődés kifejezetten hiányzott a repertoárból), a harcok és a lekaszabolható ellenségek viszont ingerszegények és könnyen hatástalaníthatók, amit az sem nehezít meg túlzottan, hogy a speciális fegyvereinket csak képességpontok ellenében használhatjuk. Az igazi nagyágyúk, vagyis a főellenségek azonban már kinézet és támadások terén is kreatívra sikeredtek (kapunk például óriásdenevért és rocker nyuszit is!)
A program ugyan nem metroidvania, de minden pálya végén megkapjuk az esélyt, hogy az újdonsült képességeinkkel felszerelkezve elölről kezdjük valamelyik részét, így felfedezve a korábban elérhetetlen irányokat. Ez természetesen csak opcionális, azonban, ha sokáig élvezni szeretnénk hősnőink kellemes társaságát, akkor érdemes lehet bevállalni, hiszen lineárisan haladva a játékidő meglehetősen karcsú, mindössze 5-6 óra. Mindent összevetve tehát a Gal Guardians: Demon Purge egy rövid, nem is kifejezetten nehéz, de annál szórakoztatóbb akció-platformer, amit a két nővérnek köszönhetően akár többedmagunkkal is játszhatunk.
