Az évek során több videójáték is a szívemhez nőtt, de nagyjából egy kezemen meg tudnám számolni, hogy melyek azok, amikre évtizedek múlva is legnagyobb kedvencekként fogok tekinteni. Egy biztos: a Night in the Woods ezek között van. Imádtam a játék minden egyes pillanatát és a mai napig megesik, hogy visszatérek hozzá újra és újra végigtolni Mae Borowski kalandját. Az alkotók már dolgoznak a következő játékukon (ez lesz a Revenant Hill), viszont én mindig is igyekeztem olyan indie-játékokat keresni, amelyek legalább csak megközelítik a Night in the Woods hangulatát. A Short Hike épp ilyen volt, és jelen teszt tárgya, a Fall of Porcupine szintén megpróbálja ugyanazt a varázslatos atmoszférát és könnyed játékmenetet visszaadni.
Dr. Finley-t várják a kettes műtőbe!
A Fall of Porcupine-ban a főszereplőnk Finley, aki egy galamb. Egy galamb, aki egyben orvos is. Oké, pontosabban még csak rezidens, de igen, itt is antropomorf állatokat kapunk, valamint egy bejárható kisvárost (Porcupine), több érdekes helyszínnel és színes karakterekkel. A játék egy álomjelenettel indít – amiben Finley a saját cserepes növényével beszélget –, majd kezdődhet a munka a helyi kórházban! Nemrég költöztünk a városba, úgyhogy a legtöbb lakó (és kolléga) számára még újak vagyunk, de a feladatokat el kell látni. Első utunk tehát a St. Ursula kórházba vezet és fogalmam sincs, hogy mennyire volt szándékos a készítőktől, de a kórház alapítója (Szent Ursula) ugyanúgy egy hatalmas mackó, mint a Kérem a következőt! (avagy Dr. Bubó) című magyar televíziós rajzfilmsorozatban Ursula nővér. Véletlen lenne? Finley-vel munkába állunk, ami annyit tesz, hogy a főorvos elküldi a napi teendőket a telefonunkra (bizony, itt egy applikáció segítségével letölthető minden feladatunk!) és indulhatunk megvizsgálni a kórházban fekvő betegeket.
Vizitet kell tartanunk minden nap, a különféle feladatok pedig minijátékokhoz vannak kötve. Az elvégzésükkel kapunk egy osztályzatot (A-B-C), a nap végén pedig a főorvos kiértékeli az eredményeinket. Ezek persze csak a "kötelező körök", ugyanis a Night in the Woods-hoz hasonlóan a Fall of Porcupine is a főhős magánéletéről, valamint a régi és új barátokkal való kapcsolatáról szól. Egy nap feltűnik valaki a múltunkból, vagy épp barátságot kötünk a helyi hajléktalannal, esetleg az egyik kollégával megyünk el műszak után a bárba iszogatni (vagy kosarazni), a lényeg, hogy a sztori egyre érdekesebbé válik, amint közelebbről is megismerjük Porcupine lakóit. A postás például mindenkiről tud mindent, a csatornánál egy fura alak egész álló nap csak pecázik, míg néha a háztetőkön is feltűnik egy tag, hasonlóan a Night in the Woods horrorfilm-rajongó karakteréhez, aki mindig Possum Springs legmagasabb pontján lazult. A városka tele van érdekességekkel és egy végigjátszás itt sem elég ahhoz, hogy minden karakter háttértörténetét 100%-ban megismerjük.
Haverok, buli, fonendoszkóp
Ugyanúgy el kell döntenünk, hogy kivel akarunk mondjuk meló után elmenni pihenni, vagy besegíteni ügyes-bajos dolgaikba. Semmi nem történik, ha valakit hanyagolunk és inkább másokkal haverkodunk, csupán lemaradunk pár beszélgetésről, extra jelenetekről és minijátékokról – mindezek miatt az újrajátszhatósági-faktor kifejezetten magas. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról – és erre a játék külön fel is hívja a figyelmet –, hogy mivel Finley orvos és egy kórházban dolgozik, a Fall of Porcupine eléggé belemegy az egészségügy témájába. Elsősorban nem is a szakmai oldalra gondolok, mert arról igen pozitív képet fest (többnyire), hanem például a tényre, hogy orvosként a halál mindennapos jelenség és a hivatás velejárója. Nem csak Finley, de a mi szívünkhöz is hozzánőnek a betegek, például az öreg Irma néni, aki szeret a fiatalkoráról mesélni. Emiatt a játék sokkal megterhelőbb lehet azok számára, akiknek valamelyik szerettük éppen kórházban fekszik vagy súlyos betegséggel küzd. A Fall of Porcupine tisztelettel, méltósággal és némi humorral kezeli az egészségügy témakörét, de Finley munkája csak a körítés.
A lényeg ebben a játékban maga Finley, aki próbál beilleszkedni a városka lakói közé. Hasonló karakter, mint Mae, aki hosszú idő után tért vissza Possum Springsbe. Akad egy ingyenes prológus a játékhoz, amit érdemes mindenkinek letöltenie, aki szeretne megismerkedni az előzményekkel! A Fall of Porcupine látványvilágát, művészeti stílusát, játékmenetét, de még zenei világát is jól láthatóan (és hallhatóan) a Night in the Woods-tól kölcsönözte. A hasonlóság tagadhatatlan, ugyanakkor ez nem feltétlenül probléma. A történet jól megírt és izgalmas, a karakterek érdekesek, Porcupine kisvárosa pedig ugyanúgy az ősz (és később a tél) varázslatos színeiben pompázik, mint Possum Springs – azzal a különbséggel, hogy német fejlesztőcsapat révén az egész inkább emlékeztet egy bajor településre, mintsem egy álmos, amerikai lakónegyedre. Aktuális feladatunkat a gombnyomásra előhúzható telefonunkon láthatjuk, de ez képes bugolni: előfordult, hogy már rég végeztem mindennel és mentem hazafelé, de még mindig azt írta, hogy kezdjem meg a műszakot.
Kérem a következőt!
A Fall of Porcupine tökéletes mindazok számára, akik odáig voltak a Night in the Woods-ért és valami ahhoz nagyon hasonló, de önálló módon is működőképes indie-kalandjátékot keresnek, azonnal megkedvelhető karakterekkel és felettébb chill-hangulattal. Ez a játék pár fokkal komolyabb, hiszen érinti az egészségügy – és a vele kapcsolatos dolgok, például a kezelések és a halál – témáját, viszont sokkal többről szól. Kollágákról, barátokról, családtagokról, akik mind-mind Porcupine városában élnek és útjaik néha keresztezik egymást. Ahogy öregszem, egyre jobban tudom értékelni az ehhez hasonló videójátékokat, amik a történetre és a hangulatra helyezik a hangsúlyt, és nem a minél több fps-re, meg a ray-tracingre. A Fall of Porcupine egy kellemes indie-játék. Biztos, hogy én még többször vissza fogok térni hozzá, és titeket is erre bíztatlak!
