A középkor uralkodó dinasztiáit bemutató Crusader Kings-szériából eddig sem hiányoztak a vadászatok és a tivornyák, sőt a királyi udvarok is rendszeresen összetrombitáltak egy-egy lovagi tornát, csak sajnos mindenből a fapados verzió jutott. A Tours & Tournaments nevet viselő DLC vezérfonala éppen ezért az, hogy – egyfajta középkori rendezvényszervezőként – még a szürke eseményekből és az egyszerű panelekből is hét országra szóló mulatságokat gyártson. Ami egyébként sikerült is neki.
Mielőtt azonban belecsapnánk a lecsóba, ismételjük át, hogy miről is szól a Crusader Kings 3. A legegyszerűbben talán úgy tudnám összefoglalni a program lényegét, hogy amolyan főúri famíliák állnak a középpontban, amelyek egy igen durva Ki nevet a végén!-t játszanak, csak épp középkori viszonyok között. Házasságok, intrikák és hódítások révén kapaszkodnak tehát egyre feljebb, de egy a történelmileg hiteles starthelyről indított dinasztiával (ez lehet mondjuk, az Árpád-ház a honfoglalás idejéből, vagy egy szász grófság a szigetekről) akár mi magunk is beszállhatunk a ringbe. A lényeg, hogy az adott család fennmaradása biztosítva legyen, hiszen amíg létezik egy örökösöd és egy darabka földed, nem veszíthetsz.
Az utódok kinevelése és a kormányzás viszont rengeteg stresszel járt, amit a korabeli népek társas összejöveteleken, többnyire piálással vagy vadászattal kezelgettek. A harmadik rész egyébként már a kezdetektől fogva nyilvántartja a főszereplő stressz-szintjét, tehát, amikor az elsőszülöttünkről kiderül, hogy gyengeelméjű, a lányunkról pedig, hogy országos hírű ribanc, netán még a kutyánk is megdöglik, akkor mindig kapunk egy adagot a nyakunkba. A magasabb értékeket pedig gyors mentális összeomlások követik, és ha az emberünk egyszer megrogyik, már gyülekeznek is a hiénák. No, ezért kell a főnöknek a rendszeres kényeztetés!
Az erre szolgáló kedélyjavítók (például tivornya, zarándoklat, vadászat) a DLC-ben már betagozódtak egy új felület, a közösségi aktivitások alá, plusz megjelentek az olyan kiemelt események is, mint például a nagy királyi körutak, a lovagi tornák, vagy a szokásosnál nagyobb felhajtással megrendezett esküvők. A rongyrázás persze a középkorban sem volt olcsó, de az elégedetlenkedő vazallusokat végigjárva egy csomó kenőpénzt megspórolhatunk, amennyiben a körúttal járó lakomák, séták során benyaljuk magunkat a főurak kegyeibe – hisz a CK-ban minden (adó, katona, lojalitás) ezektől a mérőszámoktól függ. Az esküvő szintén remek alkalom a kapcsolatépítésre, és a vadászatok sem csupán az idegek kisimításáról szólnak, hiszen – ahogy manapság az elit a golfpályákon szokás – a korabeli urak bizony solymászat közben beszélték meg a dolgokat. A fentieken túl minden társas összejövetelhez jelölhetünk ki személyes célokat, például koncentrálhatunk szerelmi hódításokra, új szövetségesek felkutatására, vagy épp arra, hogy hullákat gyártsunk a kellemetlenkedőkből.
A saját rendezésű ünnepségek mind-mind alapos felkészüléssel kezdődnek, eldönthetjük például, hogy kiket hívjunk meg, ki legyen a díszvendég, hol legyen a helyszín, és az esemény célját sem árt pontosítani. El kell tehát döntenünk, hogy szarvasra vadásszon-e a társaság, netán az említett solymászatnak hódoljon, de egy hagyományos királyi körút is könnyedén átalakítható bújtatott adószedéssé, valamint az esküvő is a Trónok harcából ismerős mészárlásba torkollhat. Egyébként nemcsak rendezni tudjuk az eseményeket, de mások meghívásának is eleget tehetünk, és itt jön képbe az új DLC egyik legérdekesebb része: az idő. Egyrészt, az utazás már önmagában véve is egy jelentős (értsd: hosszú és veszélyes) esemény, így aztán vezetőket, kísérőket tudsz felbérelni, és az útvonalat is illik aprólékosan megtervezni – már csak azért is, mert ha nem érünk oda időben, a házigazdák egészen biztosan nem fognak ránk várni. A sokszor évekig elhúzódó összeröffenés másik vetülete, hogy amikor az országon kívül járunk, akkor bekapcsol az immár jócskán kiokosított régensi hivatal, ahol prioritásokat és jogköröket lehet belőni a kiválasztott személyhez.
A Crusader Kings 3 gyenge pontja sokáig épp az olyan DLC-k hiánya volt, mint mondjuk, a Royal Court, vagy a most tárgyalt Tours & Tournaments, hiányoztak ugyanis az uralkodást színesítő események, valamint a kalandok ízét adó körítés az egyszerű illusztrációk mögül. Az új bővítmény pedig pontosan ezt a középkori varázslatot billenti helyre. Tessék például elképzelni egy lovagi tornát, ahol már maga az út is komoly kaland, hiszen helyi „menő csávók” és rablók vegzálják az egyszeri utazót, a zarándokhelynél, átkelőnél újabb és újabb szöveges kihívásokkal kell megbirkózni, majd amikor végre megérkeztél, jön a fő attrakció, amely akár egy évig is eltarthat. A torna egyébként többféle programból (íjászverseny, közelharci próba, bajvívás) áll össze, melyekre akár be is nevezhetsz, hogy aztán szöveges válaszokon keresztül irányítsad a karaktered. Zárójelben jegyezném meg, hogy ezeken az összejöveteleken nemcsak az izomagyak villogathatnak, mivel táblajáték és szónoklat terén is megmérettethetik magukat a résztvevők.
A társas programok mellett néhány kisebb újdonság is helyet kapott a kiegészítőben, professzionális alakulatainknak például már önálló állomáshelyeket tudunk kijelölni, melyek más és más bónuszokat adnak. A lovagi kultúrában is megjelentek azok a saját bajnokok, akik lovaggá ütés esetén (így megkülönböztetve őket a ”sima” lovagoktól) tovább emelhetik udvarunk fényét, a hatékonyságuk pedig döntő szerepet játszhat az ütközetekben. Ezek a harcosok ugyanis kifejezetten a lovagi tornákra és harcra ”kitenyésztett” szereplők, akik folyamatosan gyűjtik a dicsőség nevű matériát, szinteket lépnek, és egyben gondoskodnak utódjuk kineveléséről (ehhez persze nekünk kell megtalálni a megfelelő jelöltet).
Foglaljuk tehát össze, hogy mit is hozott az új DLC: mindenféle szabadidős tevékenységet, melyek egy sor politikai és gazdasági döntéssel lettek összeházasítva, mindezt az alapjátékhoz méltó köntösben tálalva. Ha pedig már szóba került a köntös: a megvalósítás semmiképp sem nevezhető rossznak, de többnyire csak a szereplőket látjuk ünnepi keretben, némi mozgókép vagy jobbfajta illusztráció azért sokat dobott volna az összhatáson. Ennek fényében a 30 eurós (~ 11 000 forint) árcímkét egy kicsikét soknak érzem, pláne, hogy egy szimpla kiegészítőről van szó.
