Nagyjából egy éve találkoztam először az Aurogon Shanghai (GuJian-sorozat) legújabb alkotásával, ami már első látásra képes volt elvarázsolni: gyönyörű tájak, nagyszerű animációk, változatos fegyverek, mindez egy olyan karakterrel a főszerepben, aki bármelyik animében megállná a helyét. Manapság szerencsére egyre több „japán mese” ihlette játék van (vagy épp készül) a piacon, elég csak a korai hozzáférésben elérhető Frontier Hunter: Erza’s Wheel of Fortune-re gondolni, ami egy rendkívül szórakoztató metroidvanianak ígérkezik, tehát igen magas lécet kell átugraniuk az újonnan érkezőknek. Vajon az Afterimage-nek sikerül valami mással is kitűnnie a grafikán kívül?
Újra és újra megszületni
Történetünk a reinkarnáció köré épül, pontosabban annak hiányára. Engardin hatalmas földjén ugyanis pusztító háború dúlt, ami nemcsak az emberiség végét, hanem az említett képesség elvesztését is jelentette. A túlélők szétszóródtak, mi pedig egy Renee nevű, amnéziás lány (valamint kis segítője Ifree) oldalán csatlakozunk be az eseményekbe. Hősnőnk faluját a kaland kezdetén misztikus erők támadják meg, egyetlen túlélőkent pedig útnak indul, hogy felkutassa elhagyott emlékeit, valamint mentorát, akivel remélhetőleg sikerül újra találkoznia. Ez viszont nemcsak ügyességünktől, hanem cselekedeteinktől is függ, többféle befejezést nyújtva ezzel az amúgy sem rövid és egyszerű programnak. Az imént felvázoltaknál természetesen jóval részletesebb mesét és a szereplőket angol, japán, de még akár kínai tolmácsolásban is meghallgathatjuk, a szinkron viszont minden esetben elég vegyesre sikerült: akadnak zseniális alakítások és kicsit gyengébbek is.
Újra és újra feladni
Metroidvania-rajongóként egy valódi álom, hogy ekkora területet tudunk bejárni a kaland során. Szemkápráztató tájak, izgalmas és kihívást nyújtó platformer elemek, területenként váltakozó ellenfelek (több mint 170 féle!) várják a felfedezőket, a térképen pedig még kis mintákat is használhatunk, hogy meg tudjuk különböztetni a ládákat, zárakat és többi dolgot. Aztán ott van a sok-sok bezsákmányolható fogyóeszköz és alapanyag, mindenféle (közelharci) fegyver, varázslat, sőt még egy képességfa is akad, hogy igazán a kedvünkre formálhassuk a főszereplőt.
"A probléma viszont az, hogy ez az irdatlan mennyiségű tartalom mintha még egy teszteletlen/korai hozzáférésű programhoz tartozna. Átgondolatlan és bosszantó elemekkel találkozunk lépésről lépésre, amik nagyja felett akár szemet is hunyhatnánk, de összeadódva és feltornyosulva nem sok felhőtlen játékidőt hagynak a felhasználóknak.” – Eredetileg így kezdődött az értékelésem a programról, a kiadás utáni első pár nap tapasztalatai alapján. Az Afterimage-nek rengeteg hibája volt, amivel a saját felhasználói ellen dolgozott, csak hogy néhányat említsek: a térkép nem frissült, csak mentésnél, az ellenfelek indokolatlan nagyságú hitbox-szal mászkáltak, valamint későn kaptunk meg igen fontos képességeket. Ami viszont mindközül a legzavaróbb volt – ami már a haladást is sokszor ellehetetlenítette –, hogy egy ekkora térképen a teleport fogyóeszközhöz volt kötve, méghozzá olyanhoz, amit az árusoktól sem lehetett beszerezni.
Újra és újra reménykedni
Ennél találóbb alcímet úgy érzem, nem is adhattam volna a tesztnek, hiszen alig telt el 72 óra, és a fejlesztők egy hatalmas frissítést adtak ki, javítva nagyjából mindent, amit fentebb sérelmeztem. A teleport a kezdetektől elérhető lett, megkönnyítve ezzel a felfedezést és a fogyóeszközök beszerzését is. A térkép izgalmas titkait, útvonalait és rövidítéseit végre sokkal egyszerűbben felfedezhetjük. Rengeteg rejtett fegyver és alapanyag vár ránk, amikhez megcsillogtathatjuk platformer tudásunkat, miközben még a játék fantasztikus animációiban is gyönyörködünk. A dizájnerek nem spóroltak az apró, szemkápráztató részletekkel, Renee igazán kecses, dupla ugrásnál például még angyalszárnyakat is kap egy pillanatra. Ugyanez vonatkozik a háttérzenékre is: végig kellemes muzsikák simogatják hallójáratainkat.
De nemcsak a felfedezés, hanem a harcok szerelmesei is elégedettek lehetnek, hiszen rengeteg főellenség kapott helyet a programban. Ugyan nem mindegyik állja közvetlenül utunkat, érdemes őket felkutatni, mert értékes tárgyakat is bezsebelhetünk tőlük. Főhősnőnket nemcsak különböző fegyverekkel szerelhetjük fel, hanem egyéb öltözetekkel és amulettekkel is (ezeket viszont sajnos nem látjuk rajta, az alap viselete nem változik meg). A legyőzött ellenfelek első ránézésre haszontalan tárgyakat is hagynak maguk után, azonban belőlük a helyi séf ínycsiklandó erősítéseket varázsol számunkra, ha igazán táposak (értitek!) szeretnénk lenni.
Rengeteg módosítás, könnyítés és újítás került tehát a játékba, amitől az Afterimage végre olyan nagyszerű metroidvaniavá válhatott, amilyennek a képek alapján is tűnik.
