Mindneki suliba van, mint én is

Jó reggelt mindenkinek! De csendes éjszaka volt! És még csendesebb reggel. Azt hittem, lesz mit visszaolvasnom, de látom, én voltam az utolsó esti hozzászóló.

Számomra az egyik legnagyobb csalódás az Én, a robot volt. Mint film nagyon jól megállta a helyét és nem lett volna rossz. Amiért csalódást okozott, az az Asimovra való hivatkozás, és a cím kölcsönvétele volt. Asimov könyvében a robotokkal kapcsolatos problémákra mindig logikai úton volt elérhető a megoldás. És a robotok sohasem fordulhattak volna az emberek ellen. Jellemzően az egyik robot tönkrement egy életmentő műtét miatt. Bezsongott a három szabály egymás ellen forgatásától. Tehát számomra azért volt csalódás a film, mert Asimov művét ismerve egészen mást vártam. Kicsit más címen, kevesebb utalással Asimovra, semmi kifogásom sem lett volna ellene!

Engem nem a film igénytelen kivitelezése mérgesített fel. Addig nagyon jónak tűnt, amíg elkezdte boncolgatni, hogy egy majd ötvenéves testbe csöppent, tinédzser módra gondolkodó, érző embernek milyen gondjai lehetnek. Ennek a tényleges kifejtéséhez nem díszletek, meg effektek kellenek. De amikor a "nagy rejtélyt" két perc alatt megoldják, és a "nagy gond", hogy valójában az öregítés burkolt halálos ítélet, annyival oldják meg, hogy a főszereplővel kísérletet teszenk, és megint tinédzserként hagyja el a "börtönt", meg ott folytatja az életét, ahol abbahagyta! Na ez borította fel nálam azt a bizonyos edényt. Ha valakinek nincs türelme végigmenni egy gondolatmeneten, akkor minek vág bele? szerk.: Egyébként a legtöbb mai sci-fivel ez a bajom! Hogy kibontanak egy témát, aztán félúton csinálnak egy fordulatot és egésze más lesz belőle, mint aminek indult.

Engem nem a film igénytelen kivitelezése mérgesített fel. Addig nagyon jónak tűnt, amíg elkezdte boncolgatni, hogy egy majd ötvenéves testbe csöppent, tinédzser módra gondolkodó, érző embernek milyen gondjai lehetnek. Ennek a tényleges kifejtéséhez nem díszletek, meg effektek kellenek. De amikor a "nagy rejtélyt" két perc alatt megoldják, és a "nagy gond", hogy valójában az öregítés burkolt halálos ítélet, annyival oldják meg, hogy a főszereplővel kísérletet teszenk, és megint tinédzserként hagyja el a "börtönt", meg ott folytatja az életét, ahol abbahagyta! Na ez borította fel nálam azt a bizonyos edényt. Ha valakinek nincs türelme végigmenni egy gondolatmeneten, akkor minek vág bele? szerk.: Egyébként a legtöbb mai sci-fivel ez a bajom! Hogy kibontanak egy témát, aztán félúton csinálnak egy fordulatot és egésze más lesz belőle, mint aminek indult.

Nekem most támadtak rossz érzéseim egy filmtől. Valójában egy fapados, huszad-költségvetéssel készült sci-fi alkotás, Az idő bírái címen ment a Film+-on. Kíváncsiságból megnéztem. És azt hiszem, sokáig nem fogom megérteni, hogy egy ilyen frankó ötletet, gondolatsort hogyan lehet ilyen alaposan elcseszni! Egy igazi sci-finél nem a a költségvetés, nem is a díszletek, hanem a gondolatok, a néző gondolkodásra késztetése lenne a lényeg. Erre esti meséhez illő befejezés egy igen komoly témához! Az alapötlet szerint nincs szükség börtönökre, akit elítélnek, azt annyival megöregítik, amennyi a büntetése lenne. A főszereplőt meg ártatlanul elítélik gyilkosságért és tinédzser fejjel, de harminc évvel idősebben kell élnie. Eszméletlen jó ötlet. Csodás filmet lehetett volna csinálni belőle. De nem. Sablonos kis pitiáner megoldások és a végén visszafiatalítják a főszereplőt (egészen addig a legtöbb megöregített két éven belül meghalt!) és mindenki boldogan él, míg meg nem hal!