Én most tettem fel. Ha lejön akkor szólj azt nyomhatunk egyet. Meg jó lenne ha jönnétek még. Lehet ne jókat nyomni. Ha elegen lennénk akkor akár TD-t, CTF-et is nyomni.

Akit érdekel: Ma este 21 órakor a National Geographic-on lesz egy film a kristálykoponyákról!

Eddig nem is hallottam a FEAR combat-ról, arról meg hogy ingyenes pláne, mivel a netem 1megás, ezért eltart majd egy ideig amíg lejön, de szívesen kipróbálom.

Neked is szép óra visszaállítós Vasárnapot.

A Fear Combat ingyenes. Inne a PGO-ról is le lehet tölteni. Nem tom milyen neted van. Nekem 1Mbit/sec és normálisan megy.Legalább is egy pár embert még elbír.

Én szívesen mennék,de Fear, meg normális net nélkül elég nehezen fog sikerülni.sorry

Vagy épp az American Army is elég jó kis multiplayer játék, ezt is az USA hadserege fejlesztette ki és teljesen ingyenesen letölthető és játszható.

Bizony ez is olyan. Én azt ajánlom, nézz utána az Interneten. A lényeg: Az Armed Assault (röviden ArmA) az Operation Flashpoint alkotóinak hiperrealisztikus katonai szimulátora, melyben egy amerikai tengerészgyalogos bőrébe bújva kell helytállnunk egy fiktív háború kellős közepén. Minden egy az egyben a valóságot veszi alapul, így nem csoda, hogy a programot az USA hadserege kiképzéseken használja. Én a saját példányomat 8 e Ft-ért vettem már több éve, így biztos, hogy olcsón hozzájuthatsz. Ha hiányzik a kihívás és a realizmus, az ArmA a Te játékod!

A kérdésed alapján azt kell mondanom, hogy sajnos nem, Chocho. Sok játék kimaradt az életemből, ami nektek alapvető élmény volt. Próbálkoztam az Alien vs. Predatorral, meg egy-két II. világháborús FPS-sel, ami a fiaimnak meg volt, de egyik sem jött be. A lentebb említett Soldier of Anarchy-t (ami inkább stratégiai játék szerintem) azért próbáltam ki, mert bizonyos fokig rímelt az én A Major címmel kitalált történetemre. De igazából a Gothic második és harmadik részét nyúztam, a Freelancert, a SeaDogsot és folytatását, meg Sid Meiers Pirates-át, meg a régebbi időkben Age offoztam és a Starcrafttal ügyetlenkedtem. Na de nem akarok mindent felsorolni, amivel játszottam, ennyiből is látható, hogy nekem inkább a kaland-játékok jöttek be. Ezek alapján, meg amit a fiaimnál láttam, azok alapján mondtam, a korábbiakat. És az "ötleteim" nem befolyásolnák azt, hogy milyen nehézségi fokot állít be magának valaki. Könnyű szinten egészen oda lehetne például lopakodni az ellenfélhez.

Hello neked is Zeroo!

A kérdésed alapján azt kell mondanom, hogy sajnos nem, Chocho. Sok játék kimaradt az életemből, ami nektek alapvető élmény volt. Próbálkoztam az Alien vs. Predatorral, meg egy-két II. világháborús FPS-sel, ami a fiaimnak meg volt, de egyik sem jött be. A lentebb említett Soldier of Anarchy-t (ami inkább stratégiai játék szerintem) azért próbáltam ki, mert bizonyos fokig rímelt az én A Major címmel kitalált történetemre. De igazából a Gothic második és harmadik részét nyúztam, a Freelancert, a SeaDogsot és folytatását, meg Sid Meiers Pirates-át, meg a régebbi időkben Age offoztam és a Starcrafttal ügyetlenkedtem. Na de nem akarok mindent felsorolni, amivel játszottam, ennyiből is látható, hogy nekem inkább a kaland-játékok jöttek be. Ezek alapján, meg amit a fiaimnál láttam, azok alapján mondtam, a korábbiakat. És az "ötleteim" nem befolyásolnák azt, hogy milyen nehézségi fokot állít be magának valaki. Könnyű szinten egészen oda lehetne például lopakodni az ellenfélhez.

Mondd Neked valamit az a cím, hogy Armed Assault?

Nekem bizonyos szempontból szórakoztatóbb lenne, ha hosszas csúszás-mászás után egyetlen lövéssel, egyetlen jólirányozott döféssel el lehetne bánni a kiszemelt ellenféllel. Persze egy ilyen megoldás esetén alaosan lecsökkenne a megölt ellenfelek száma. Hisze akárcsak a valóságban, inkább kénytelen lenne a játékos átlopakodni az ellenség vonalain, mint vadul nekikrontani. Nekem pont ezért, a lopakodós, ügyeskedős játékmenet miatt tetszett nagyon a Soldier of Anarchy. Abban egyáltalán nem volt értelme nekimenni nyílt harcban az ellenfélnek, mert 90%-os eséllyel az ellen nyerte a csatát. Mindig alaposan meg kellett tervezni a csapdát és belecsalogatni az ellenséget. Számomra a Gothic is szórakoztatóbb lett volna úgy, hogy egy-két ellenfelet még le lehet rohanni, de a nagyobb csapatokat egyenkét kellene lenyilazni, elcsalogatni és úgy végezni velük. És persze, ha egy csapatnak megölte az ember az egyharmadát-felét, akkor a többiek óvatosabbak, nehezebben tőrbe csalhatók lennének. szerk.: Arby! Egy fantasy játékba bele lehetne tenni a varázslatokat is gond nélkül és kicsit "reálisabban". A Gothic II-ben például roppantul tetszett, hogy az prk sámánok előgg tűzlabdát dobáltak, majd amikor közel ért hozzájuk a támadó, előkapták a kisbaltát az övükből és azzal hadakoztak tovább. "Realitás" alatt értem például azt is, hogy az ellenséges sámánt le lehetne nyilazni nagy távolságból. Ha viszont a saját karakter használ varázslatot, akkor ő maga is sebezhető lenne, illetve a mana-vesztés mellett el is fáradna, vagyis egy pár akció után kénytelen lenne visszavonulni. Vagyis a varázslatok alkalmazását hasonlóra venném (ha rajtam állna), mint a nyilazást. Nem lenne mindenható fegyver.

Reggelt?? Már délután van!