Sziasztok!
Bocs, hogy (megint) beleszólok a beszélgetésbe, csak meg szeretném kérdezni, hogy szerintetek ThomAce (egy régi fórumozó), miért törölte ki magát a fórumról? Meg akartam nézni a hozzászólásait a Hová tűntek topicban, de onnan eltűnt, csak a többiek válaszát látom. Persze, tudom, meglehetnek az okai annak, hogy valakinek nincs kedve fórumozni, de végülis ThomAce olyan jó fej volt (Steamen nekem fönt is van barátlistán )...
Az a baj, hogy amiről beszélünk, az nem csordaszellem.
Ezért mondhatom azt, hogy addig nem lehet véleményt mondani efféléről, amíg valaki meg nem tapasztalta.
A katonaságról sok mindent el lehet képzelni. De próbáljátok beleélni magatokat abba, hogy akkor esztek, amikor engedik, akkor végzitek a dolgotok, amikor engedik, akkor alszotok, amikor engedik és nincs hová elbújni kifújni magatokból a halmozódó feszültséget.
Ha ehhez még jön valaki, aki miatt az általános piszkálódás többszörösét kell elviselni, akkor a feszültség robbanhat is.
A nálam tíz évvel később szolgáló katonák sem tudják elképzelni, hogy június végén vonultunk be Szegedől 135-en. És én voltam az első szabadságra jövő, november derekán! Én is csak azért, mert a nyári kiképzésen megerőltettem a csuklómat és a gipszelés miatt szabadságot kaptam. De mire a paprjaim végigmentek minden fórumon, november lett.
Én sem voltam-vagyok olyan típus, hogy nekimentem volna a ritmushibás, vagy az ágyazni nem tudó társamnak. De nekem is elegem volt, amikor a szűkös pihenőidő egy részét arra kellett fordítani, hogy az ő hibájuk miatt bűnhődjünk.
Ez a megoldás egyébként a létező legundorítóbb pszichológiai játék, amikor a vezetők (a hatalo birtokosai) adnak valakit célpontul, akit lehet szidni minden bajért.
blarskerin írta:
Az a baj, hogy amiről beszélünk, az nem csordaszellem.
Ezért mondhatom azt, hogy addig nem lehet véleményt mondani efféléről, amíg valaki meg nem tapasztalta.
A katonaságról sok mindent el lehet képzelni. De próbáljátok beleélni magatokat abba, hogy akkor esztek, amikor engedik, akkor végzitek a dolgotok, amikor engedik, akkor alszotok, amikor engedik és nincs hová elbújni kifújni magatokból a halmozódó feszültséget.
Ha ehhez még jön valaki, aki miatt az általános piszkálódás többszörösét kell elviselni, akkor a feszültség robbanhat is.
A nálam tíz évvel később szolgáló katonák sem tudják elképzelni, hogy június végén vonultunk be Szegedől 135-en. És én voltam az első szabadságra jövő, november derekán! Én is csak azért, mert a nyári kiképzésen megerőltettem a csuklómat és a gipszelés miatt szabadságot kaptam. De mire a paprjaim végigmentek minden fórumon, november lett.
Én sem voltam-vagyok olyan típus, hogy nekimentem volna a ritmushibás, vagy az ágyazni nem tudó társamnak. De nekem is elegem volt, amikor a szűkös pihenőidő egy részét arra kellett fordítani, hogy az ő hibájuk miatt bűnhődjünk.
Ez a megoldás egyébként a létező legundorítóbb pszichológiai játék, amikor a vezetők (a hatalo birtokosai) adnak valakit célpontul, akit lehet szidni minden bajért.
Igaz nem tudom milyen katonának lenni, de tudom milyen volt műszaki karon tanulni, olyanon, ahol 300-an kezdünk és vagy 50-en sem végzünk.
Persze ott is el lehetett kolbászolni annak aki nem vette komolyan és vagy szerencséből átcsusszant, vagy évet ismételt. Hidd el néhány egyetemi professzor rettenetes, már-már zsarnoki szinten. Van amelyik úgymond "szivatásból" /na ezeket nem szerettem/ és van aki pedánssága miatt. Volt olyan hogy este 6-ig reggeltől bent voltam, aztán hazamentem tanulni kb este 11-ig a ZH (k)-ra, majd reggelig műszaki rajzot készítettem. És ez nem kirívő eset volt, hanem elég gyakori. Ott az ember azért megtanulja, hogy ha eredményt akar elérni, nincs mellébeszéd, keménynek és összetartónak kell lenni. Mint említettem voltak akik "szivatásból" voltak olyanok amilyenek, /ezeket nem részletezném/ és volt akik annak ellenére, hogy 25 oldalon keresztül számoltam egy fogaskerék-hajtóművet, mégis visszadta, hogy szerinte nem jó. Ilyen esetben egyébként el is ismertem hogy még egy éjszakát rá kell szánnom, hogy tökéletes legyen, mivel tudtam, hogy az a professzor méltán világhírű és ha Ő mondja akkor úgy is van.
Az én időmben már a katonaság persze más volt, sokkal lazább mint a te korodban éppen ezért mondom, hogy biztosan több fegyelmet, értékrendet és jó hozzáállást tanultam az egyetemen, mint a velem egykorúak a katonaságnál.
Az a baj, hogy amiről beszélünk, az nem csordaszellem.
Ezért mondhatom azt, hogy addig nem lehet véleményt mondani efféléről, amíg valaki meg nem tapasztalta.
A katonaságról sok mindent el lehet képzelni. De próbáljátok beleélni magatokat abba, hogy akkor esztek, amikor engedik, akkor végzitek a dolgotok, amikor engedik, akkor alszotok, amikor engedik és nincs hová elbújni kifújni magatokból a halmozódó feszültséget.
Ha ehhez még jön valaki, aki miatt az általános piszkálódás többszörösét kell elviselni, akkor a feszültség robbanhat is.
A nálam tíz évvel később szolgáló katonák sem tudják elképzelni, hogy június végén vonultunk be Szegedől 135-en. És én voltam az első szabadságra jövő, november derekán! Én is csak azért, mert a nyári kiképzésen megerőltettem a csuklómat és a gipszelés miatt szabadságot kaptam. De mire a paprjaim végigmentek minden fórumon, november lett.
Én sem voltam-vagyok olyan típus, hogy nekimentem volna a ritmushibás, vagy az ágyazni nem tudó társamnak. De nekem is elegem volt, amikor a szűkös pihenőidő egy részét arra kellett fordítani, hogy az ő hibájuk miatt bűnhődjünk.
Ez a megoldás egyébként a létező legundorítóbb pszichológiai játék, amikor a vezetők (a hatalo birtokosai) adnak valakit célpontul, akit lehet szidni minden bajért.
Jó reggelt mindenkinek!
Én nem akarok senki felett ítélkezni.
De van egy olyan tapasztalatom, ami szerencsére a többségnek itt nincsen. Amikor valaki egy zárt közösség tagává kell, hogy váljon, akkor az egyéni érdekeknek, az egyéni igényeknek nem nagyon marad hely.
Én ezt a katonaságnál tapasztaltam meg. Ott is az volt a baj, hogy aki egyénieskedni akart, az a társainak okozott problémát. Ezt pedig a közösség mindig "honorálja" is.
Nem kell ahhoz primitív bunkónak lenni,hogy bárki bepöccenjen egy különcködő társára, ha annak a jóvoltából folyamatosan kapja a külön munkákat, megalázó feladatokat. CSak két aprócska példa:
Volt egy társunk, aki sosem tudott kizökkenni a maga lépés-ritmusából. Állandóan plusz gyakorlatokat kaőtunk harmincan, mert ő egyedül nem tudta tartani a lépést díszlépésnél, menetelésnél.
Egy másik srácnak nem ment rendesen az ágy rendbetétele. Erre a tisztek utasítására az egész körletet felfogatták a kiképzésnkre rendelt öregkatonák. tizenöten szívtunk azért, mert a tizenhatodik nem tudott valamit megtanulni.
Ezért mondom, hogy amíg nem kerültök hasonló helyzetbe, csak óvatosan az ítélettel és a megértéssel is!
Milyen jó hogy nem voltam katona
Egyébként amit Blarskerin írt teljesen igaz egy egyetemi évfolyamra is. Aki különcködik, nem tart a többiekkel az megszívja. A csorda szellemnek mindenütt működnie kell.
Jó reggelt mindenkinek!
Én nem akarok senki felett ítélkezni.
De van egy olyan tapasztalatom, ami szerencsére a többségnek itt nincsen. Amikor valaki egy zárt közösség tagává kell, hogy váljon, akkor az egyéni érdekeknek, az egyéni igényeknek nem nagyon marad hely.
Én ezt a katonaságnál tapasztaltam meg. Ott is az volt a baj, hogy aki egyénieskedni akart, az a társainak okozott problémát. Ezt pedig a közösség mindig "honorálja" is.
Nem kell ahhoz primitív bunkónak lenni,hogy bárki bepöccenjen egy különcködő társára, ha annak a jóvoltából folyamatosan kapja a külön munkákat, megalázó feladatokat. CSak két aprócska példa:
Volt egy társunk, aki sosem tudott kizökkenni a maga lépés-ritmusából. Állandóan plusz gyakorlatokat kaőtunk harmincan, mert ő egyedül nem tudta tartani a lépést díszlépésnél, menetelésnél.
Egy másik srácnak nem ment rendesen az ágy rendbetétele. Erre a tisztek utasítására az egész körletet felfogatták a kiképzésnkre rendelt öregkatonák. tizenöten szívtunk azért, mert a tizenhatodik nem tudott valamit megtanulni.
Ezért mondom, hogy amíg nem kerültök hasonló helyzetbe, csak óvatosan az ítélettel és a megértéssel is!
Nézi valaki a Reggelit? Benkő Dániel története nem semmi. Sosem értettem, miért ilyen exhibicionista, mikor tudja, hogy sosincs jó vége. Most már érthető. Talán valami önbüntetés akar lenni. Nem semmi.
A szerkesztőségi anyagok vírusellenőrzését az ESET programcsomagokkal végezzük, amelyet a szoftver magyarországi forgalmazója, a Sicontact Kft. biztosít számunkra.