Hogy ne kelljen sokat törögetni a buksikat, a lentebb beidézett szöveg Liddel Hart: Emlékiratok c. művéből való.
Egy 1926-os angol (!) hadgyakorlatot írt le.
Lehet, hogy az angolok valójában árja németek voltak? ( )
Hiszen 13 évvel korábban feltalálták a blitzkrieget.
Reggelt?
Régen volt már reggel. Nekem legalább is régen.
Persze aki bulizás után későn kel ...
szerk.: Egy kis adalék a villámháborús beszélgetéshez:
"Az előrenyomulást kis felderítő páncélosok indították meg, azután jöttek a nehéz harckocsik, amelyeket önjáró lövegek tüze fedezett, és végrehajtották a tulajdonképpeni támadást, ugyanakkor a felhőkből repülőgépek csaptak le zuhanórepülésben a védők állásaira. A gyalogság géppuskás lövészei páncélozott járműveken, a harckocsikra szorosan felzárkózva törtek előre, hogy birtokba vegyék az elfoglalt terepet."
Kap egy piros pontot, aki eltalálja, hogy ki és mikor írta ezeket a sorokat!
Miért csodálkozol?
Egy komoly védekezésre képtelen ellenféllel szemben a mai napig a legjobb stratégia a blitzkrieg.
Lást az arab.izraeli háborúkat, ahol Izrael alkalmazta (meglepően hasonló okokból) a villámháborút.
De ha megnézed a két Sivatagi vihart, azok is tipikus villámháborús lerohanások voltak.
szerk.: A franciákkal szemben Hitlernek elképesztő szerencséje volt.
Ugyanis a francia és angol harckocsik egy része olyan mértékben felülmúlta a német páncélosokat, hogy ott kezdték (nem a legendák szerinti módon Rommel hadtesténél Afrikában) a 88 mm-es légvédelmi lövegeket páncéltörőként alkalmazni. Másként nem tudtak elbánni az angol és francia tankokkal.
Az igazi sikert az jelentette, hogy az orosz pusztákon begyakorolt német manőverezés felülmúlta az angol-francia erőkét.
És a legszebb az, hogy bár a nyugati fronton megtapasztalták a németek, hogy a tankjaik egyáltalán nem csúcs-fegyverek, az igazi meglepetés keleten érte őket. Amikor találkoztak a 76 mm-es löveggel felszerelt, elképesztően mozgékony T-34-esekkel, amik legyőzhetetlenek voltak, amíg a lőszerük és üzemanyaguk ki nem fogyott.
Úgy látom, ma már kevesen ismerik, hogy a hatékonyságon túl volt még egy oka, hogy a németek a II. világháborúban a villámháborút tartották a legjobb stratégiának.
A csodás német hadiipar a háború kezdetén még képtelen volt hosszú hadjáratokra elegendő hadianyagot előállítani.
Felhalmozták egy néhány hetes, max. egy-két hónapos hadjárathoz a lőszert-hadianyagokat, aztán hajrá!
És mert Lengyelország, Franciaország ellen ez be is vált, persze igazolódva látták az elméletük helyességét.
Valójában az oroszok sem gazdaságilag, sem katonailag nem gyengék voltak, hanem borzasztóan hozzá nem értő volt az irányítás.
Köszönhetően Sztálin elmebeteg tisztogatásának.
A háború és a német támadás kezdetén volt annyi T-34-esük, hogy a német hadsereget megkergethették volna vele, ha megfelelően, összpontosítva vetik be. Ehelyett kettes-hármas csoportokban szétosztották őket.
Nem lett volna katasztrofális emberveszteségük sem, ha elfogadják a merev ellenállás helyett a stratégiai visszavonulás elvét.
Éppen akkor fordult meg a háború, amikor ezt el tudták Sztálinnak fogadtatni a tábornokai.
Hogy megtámadta volna-e Sztálin Németországot?
Igen. A spanyol polgárháború megmutatta, hogy Sztálin terjeszteni akarta saját "forradalmi eszméit". Ha a németek nem támadtak volna, akkor egy idő után Sztálin indított volna offenzívát. De ez nem jelenti azt, hogy a németek csak hetekkel előzték meg a szovjet támadást. Az oroszok éppen egy vadászgép-építési folyamat elején voltak. A T-34-esekkel is csak kezdték átfegyverezni a hadsereget. Tehát még hónapok, ha nem egy-két év választotta el őket egy támadás lehetőségétől.
Hitler szerintem nem (legalább is eleinte) elmebeteg volt. De tudni való, hogy a hatalom a legjobb embert is megrontja. A kevésbé jó embereket meg nagyon is hamar.
Ráadásul nemrég láttam egy filmbe elemzést, hogy Hitlert egy lebénulásos betegség támadta meg. A kezdeti széles gesztusok helyett a háború vége felé már alig használta az egyik kezét. Vélhetőleg a betegsége miatt. Ez pedig csak türelmetlenebbé tette a saját tévedhetetlenségéről meggyőződött diktátort.
Valójában semmi szükség sem volt Japán megszállására.
Hiszen ütőképes japán flotta már nem létezett. Az utolsó igazán harcra késznek mondható japán hadsereg az oroszok előtt tette le a fegyvert. A japán légierő már arra sem volt képes, hogy komoly károkat okozzon az amerikai bombázóknak, még a magányosan berepülő B-29-esekkel sem nagyon tudtak mit kezdeni.
A fegyverletétel már csak idő kérdése volt.
Ezért mondják sokan, hogy a két atombomba nem a II. világháború utolsó, hanem a hidegháború első "lövése" volt.
Sokkal inkább szólt Sztálinnak és a Szovjetuniónak, mint Japánnak.
Azt azért szögezzük le, hogy bár a két atombomba bevetése is barbár dolog volt, hiszen hadászati célok helyett sokkal inkább dominált a kísérleti jelleg a célpontok kiválasztásában.
De hasonlóan barbár és rengeteg áldozatot szedő bombatámadások korábban is érték Japánt.
Ilyen volt például Tokió bombázása, amit pedig hagyományos bombákkal hajtottak végre.
Ma már nem nagyon ismert, hogy milyen "humánus" módszerekkel növelték a hatékonyságot.
A kis méretű gyújtóbombák tömegébe időzített repeszbombák voltak keverve. Ezek csak másnap-harmadnap robbantak fel, amikor már a mentők dolgoztak a helyszínen.
Érdekes dolog, hogy hány alkalommal csaptak össze a hidegháború idején a két nagyhatalom katonái-pilótái.
Koreától Vietnamon át szinte minden "helyi" háborúban megtörtént.
Az USA és a Szovjetunió mégis vállvetve tagadta ezeket az eseteket, nehogy nukleáris háború legyen belőle.
Vajon akkor is ennyire egyetértettek volna, ha nem kell attól tartaniuk, hogy a vesztésre álló fél atomfegyvereket vet be?
A szerkesztőségi anyagok vírusellenőrzését az ESET programcsomagokkal végezzük, amelyet a szoftver magyarországi forgalmazója, a Sicontact Kft. biztosít számunkra.