Avatar

Cameron megint nagyot alkotott. Ez egy olyan film amit szerintem csak moziban, 3D-ben érdemes megnézni, mert a Pandora gyönyörű és az ember néha tényleg úgy érzi, hogy nemcsak kívülről szemléli a dolgokat, hanem át is éli azokat. Keretes film, a "nagyok" közt van a helye.
A történetről legyen elég annyi,


9,5/10

2012

Bevallom, nehéz szavakba önteni az élményt.
Természetesen nem vártam sokat a filmtől, ismervén a rendező személyét, de azért bíztam benne, hogy egy tech-demonál többhöz lesz szerencsém...
Színészi játékot természetesen hiába vártam, történet is csak jelképesen van. A kismillió logikai hülyeségről nem is beszélve.


2/10 (Az a két pont is csak a látványnak szól.)

Wall-e kicsit késve de most láttam
Tetszett jó is volt tanulságos is,Wall-e meg szimpi karakter volt nekem.

Ink

Az év filmje (számomra), nem hiszem, hogy idén beleütköznék valamibe, ami überelni fogja. Mesemondók (ők hozzák a jó álmokat) és Incubusok (a rémálmok szállítói) harca egy kislány és az apja lelkéért. Röviden összefoglalva ez a történet lényege. Plusz ott van a Jacob nevű karakter, aki rögtön befurakodott a kedvenceim közé (egyszerre bolond, bölcs és véresen komoly). A zenét a rendező (Jamin Winans) komponálta és mondanom sem kell hibátlan munkát végzett (John's Walk ). A filmnek hajnalban feküdtem neki (szó szerint), néha-néha egy pillanatra bealudtam, de végig hallottam. Amikor vége lett csak feküdtem, mert nem tudtam, mik voltak a film és mik voltak a saját álmom részei. Összeolvadtak, irtózatosan fura volt...és egyben Kjó.

10/10

Egy kis ízelítő (képi világ, zene...):

Megint 17 eszméletlenül tetszett van 1-2 bénább rész,de azt el lehet nézni,nagyon vicces

Alkonyat Újhold
Még szerencse hogy ott voltak a haverjaim a moziban, mert ha nincsenek akkor elsírom magam, ne legyen félreértés nem azért mert jó volt, hanem épp ellenkezőleg.Ma arra az elhatározásra jutottam, hogy megnézem a filmet oly okokból, hogy kasszasiker lett meg mindenki ezt a filmet nézi.
Magáról a filmről annyit tudok mondani, hogy nyálas, ultraromantikus megspékelve a végefele egy kis akcióval, tehát már innen látszik, hogy tinilányoknak készült ami igaz is már csak ha arra tekintünk, hogy egy rakat jelenet van, amikor félmeztelen hűűűdemacsóvagyok csávókat mutogatnak.A történet szerintem 0 ,mert gyakorlatilag semmi nem történik a film alatt, de ha nagyon érdekel akkor elmondom nagyjából.
A főszereplő(bella) is érdekes, mert tök mindegy , hogy mit csinál vagy hogy hol van mindig durcásan néz és ennyi. Látvány terén még jó lenne a film , ha több lenne a látványos rész.Röviden: ha fiú vagy akkor ne nézd meg! kivéve ha rajongója vagy a sagának.

Na, igen, ez egy rohadt jó filmtrilógia! Valóban csak a Forrest Gump és a Roger nyúl mellett lehet emlegetni, igazi örökzöld mindhárom film.

Nekem a 2. rész is nagyon tetszett. Pont azért, mert sötétebbre vették a figurát. Az általad említett logikátlanság nekem annyira nem tűnt fel, sokkal jobban zavart a 3. rész végi marhaság.
Nálam pont a 3. rész volt az, emiatt is, amelyik annyira nem volt lenyűgöző, mint az 1-2. De igazi varázsa valóban az 1. résznek van, annyira jó lett. Tényleg dráma van benne a személyes érintettség miatt, s mélysége is van a sztorinak - persze a maga szintjén . (Fel tudjuk-e ismerni hibáinkat? Tudunk-e változtatni rajtuk, ha lehetőséget kapunk rá?)

Mellesleg el tudtam volna viselni egy folytatást, amelyben a Doki beváltja ígéretét.
Jó kis középkori, vagy ókori marhaságot is megnéznék . Habár ott már nem lehetne a McFly-okkal szórakozni. Persze az is igaz, hogy az Isen óvjon minket az újrafeldolgozásoktól, felmelegített folytatásoktól, még akkor is, ha ilyen Rambo 4, meg Indy 4 nem voltak rosszak - ezek kivételek, melyek erősítik a szabályt.

Ha már legendás filmekről van szó, én is kapcsolódnék egy ilyennek a rókabőrével.
Tegnap néztem meg "végre" a Hegylakó 4-et.


A Hegylakó nekem nagy kedvencem. Az 1986-os film szerintem egy könnyedebb, hagyományosabb, de atmoszférájával és alapötletével nagyon megragadó szórakoztató alkotás. Emlékszem, mikor először láttam, haverommal sokáig mi is kitalálgattunk magunknak sztorikat, hogy halhatatlanok vagyunk, s mikor születtünk (én voltam Battyhány Lajos reinkarnációja ). Tehát a Star Wars mellett hatalmas kult lett ez a film is számunkra. Sajnáltam is, hogy a Highlander 2-vel nem tudták megismételni ezt a kiváló atmoszférát és még egy jó sztorit sem sikerült összehányni hozzá. De azért még ez is elment, minthogy valami eredeti ötlet azért csak volt benne (a Pajzs, ugye ). A 3. rész viszont színtiszta rókabőr volt már, melyen nagyon érződött, hogy a rendező az 1. rész pozitívumait próbálta összesűríteni egy filmbe, ám ugyanazt a sztorit gyengébb kivitelben már nem biztos, hogy be tudja venni az egyszeri néző. Igaz, valami miatt én még ezt a részt is elő-előveszem néha: egyrészt jó röhögni rajta, mennyire elcseszett, másrészt viszont a kardkovácsolós szexjelenet nagyon jól lett megrendezve, összevágva - külön klipként is kiadhatták volna, talán akkor nem lesz meggyalázva Hegylakó-mítosz. Aztán hosszú idő után eljött a 4. rész is, mely az 1992-es sorozathoz igazodott, fittyet hányva 3. részre, hogy a 2. filmet ne is említsem. A recept hasonló, mint a Hegylakó 3-nál: vegyük az 1. rész és a sorozat pozitívumait, s valahogy ezeket tuszkoljuk bele egy másfél órás filmbe. A siker ezúttal nagyobb, mint a Highlander 3. részénél, azonban csoda itt sem történt.

A történet elég érdekes prekoncepció szerint bontakozik ki előttünk. A film azt állítja, hogy vannak a Connor-rajongók és a Duncan-rajongók, a célkitűzés pedig az, hogy mindkét tábornak megfeleljenek. Ugyanis a film 1. felében egyértelműen Connoré a szerep, tehát abszolút az 1. részre alapoznak (még visszatérő jelenetek is vannak belőle - más kérdés, hogy abszolút tiszteletlenül bánnak azzal). Ő a narrátor is, s elmesél nekünk egy sztorit, miszerint a bunkó skótok csak-csak cseszegették őket Heatherrel békés lakhelyükön, így a halhatatlan MacLeod kénytelen volt cselekedni. Igen ám, de a "szabály" szerint soha többet nem térhetne vissza a városába, sőt, azt még meg sem közelítheti. Ám egy nap hír érkezik, hogy anyját is cseszegetik, így mindenképp a városba kell mennie, ahol persze a fanatikusok elkapják őt, s végig kell lesnie anyja elégetését. Viszont dühében kiszabadul, s egykori barátját kénytelen lesz leszúrni - aki persze halhatatlan /LOL?/ (Knell a becses neve - a vörös szakállas fickó az 1. részből), s így bosszút esküszik. Connor viszont a jelenben "hibernáltatja" magát, hogy az "Ajándék" ne essen gonosz kezekbe. Itt jön Duncan a képbe, akire meg egy régi csaja támad, természetesen kapcsolatban állva ezzel a Knellel. A főgonosz pedig, mint megszokhattuk, a legerősebb halhatatlan jelengel, ki ellen nem győzhetnek, blablabla...

Látszik az igyekezet, az tény. A 2. és a 3. résznél lényegesen több és jobb sztorit sikerült kiötleni, de persze itt sem túl rózsás a helyzet. A logikai bakik csak úgy nyüzsögnek a Highlander: Endgame-ben. Aki látta az 1. részt és ismeri a mítoszt, illetve a sorozatot is végigkísérte, tudhatja, hogy Metos a legerősebb halhatatlan, illetőleg Connor elvileg már 3X elnyerte az "Ajándékot" . De ez ne zavarjon senkit persze, élvezzék csak a filmet...
Viszont tény, hogy a Skóciában járni ismét nagyon jó. Nosztalgikusan végigpásztázza a kamera az 1. rész helyszíneit, berántva ezzel a történetbe a nézőt. Illetve a szokásos időbeli vándorlás is jóval intenzívebben van jelen, mint az előző két részben, kissé bonyolultabbá téve ezáltal az egész cselekményt. Persze ezeknek nem mindnek van funkciója, nagyon sok az öncélú, exploitation-utóérzetű jelenet, melyek csak azért kerültek be, mert volt ilyen az 1. részben is - s szerették a nézők. Ok, Connor és Duncan kardozásai biztos jól megmutatják, hogy milyen a kapcsolata a két halhatatlannak, de a sztorihoz semmit nem tesznek hozzá.
Ami viszont megbocsáthatatlan, az tényleg az, amit már korábban is említettem: az előző részekhez nem igazodnak. Csupán az 1. részt veszik alapul és a sorozatot. Éppen ezért is a leghülyébb, legrosszabb húzás is ebből származik, melyen csak harsányan felröhög a néző, aki ismeri a Highlander-filmeket.


A szereplők is ilyen felemásra sikeredtek. Lényegesen érdekesebbek lettek egyes karakterek, viszont mások pedig elsikkadtak és elég nevetségesek lettek. Connor személye végre változatosabb lett, végre ismét látjuk emberként is, nemcsak vagdalkozó akcióhősként. Sőt, megkockáztatom, hogy végső döntése miatt már-már antihősnek is nevezhetnénk. Viszont, ami esetében hiba, hogy bár van digitális technika, de a készítők csesztek rá, hogy Christopher Lambert vagy 14 évvel öregebb az 1. rész óta, így elég röhejes az Endgame-béli skót jelenetek és az 1. részből bevágottak kontrasztja. Lambert alakításával amúgy nincs baj, hozza a formáját, habár érződik, hogy már öregszik.
Duncan viszont kifejezetten rossz volt. A sorozatban egy kidolgozott, színes, változatos figurát kaptunk személyében, itt meg kőagyú, buta, romantikus "zsanklódvandamos" akciófilmes szereplővé torzították. Adrian Paul is nagyon unhatta már a karaktert, mert szabályosan ásítoztam a jelenetein. Azt semmiképp sem lehet mondani, hogy Connor figurája nyomta el, mert a sorozat legelső epizódjában is ott van Connor, mégis megkedveltük Duncant is. Itt ez nincs így. Duncan egy fölösleges pojáca, aki szinte vétkes abban,
.

A főgonosz is elég szar. Leginkább a Kurgant akarták visszahozni benne, de ez egyértelműen nem sikerült. Olyan Knell, mintha két teljesen külön személyisége lenne a jövőben és a múltban. A Skót helyszíneken még teljesen jámbor, és bár bosszúszomját látjuk is, de akkor egyáltalán nem velejéig gonosz. A jövőben viszont egy egydimenziós sablong*ci karakterrel van dolgunk, akiben abszolút semmi érdekes nincs.
Methos behozása pedig tényleg lerombolja a főgonoszt, hiszen a sorozatból is tudjuk, hogy egy 2000 éves halhatatlan, aki jóval erősebb bárkinél...
Apripó, sorozatbeli karakterek: nagyon műmájer módon lettek behozva. A Figyelők közül is feltűnnek lényegesebb egyének, de ezek szinte bábok, nem is nagyon van interakciójuk a főhősökkel. Vagy netán azt akarták beadni, hogy "még nem ismerik Duncant"? Ezestben elég nagy vicc Methos jelenléte...
A nők. A Hegylakókban a nők mindig valamilyen élvezeti cikként, jutalomként voltak jelen, akiket a főhős jól megdugott egy-egy sikeresebb harc után. A sorozat árnyalni próbálta e képet (Amanda - femme fatale), melyet az Endgame is követ. Lisa Barbuscia játsza ezt az egyetlen női karaktert (persze van több is, de MacLeod anyja nem igazán nevezhető nőnek már, illetve Heathert meg már ismerjük), Faith néven. Dögösnek dögös, de gyengus, mint minden filmbeli cicababa. Kifejeztten röhejes jelenetei vannak Duncannel
, s talán csak az elején mutat fel valami színészi játékot, de a későbbiekben nagyjából a "damsel in distress"-szerepkört tölti be.

Tehát a Hegylakó 4. eresztése sem lett megváltás, de legalább nem döngölte annyira földbe a filmsorozatot, mint a gyalázatos 5. rész később, illetve a korábbi másolatszerű kliségyűjteményeken is sikerült túlnőnie. Azonban a mítosz sajnos már halott, a szereplők megöregedtek, a régi erő elveszett. A franchise-ből végül tényleg csak egy maradt: az első rész, ami halhatatlan.

5.5/10

Vissza a Jövőbe Trilógia

Gyermekkorom egyik legmeghatározóbb filmsorozata, akár vígjátékként, akár sci-fiként közelítem meg. Majdnem évente megnézem, és miután az idei megtekintés olyan jó két hete történt meg, gondoltam leírom a vele kapcsolatos gondolataimat.

Szerintem a Forrest Gump után és a Roger nyúl a pácban mellett Zemeckis legjobb története és legjobb rendezése. Pörgős, erőszakmentes, bár viszonylag egyszerű történet jellemzi mindegyik részt, az akkoriban már eléggé szárnyait bontogató CGI szerencsére még viszonylag visszafogottan képviseli magát (bár sci-firől van szó, a három filmben együtt jó ha húsz speciális effekt van), Michael J. Fox és Christopher Lloyd játéka felettébb élvezetes, a filmet azonban mégis két dolog teszi számomra örök kedvenccé: a DeLorean DMC-12 és a humor.

Utóbbi voltaképp a filmek legfontosabb tényezője, ami annak ellenére marad mindvégig szórakoztató, hogy tulajdonképpen majdnem mindig ugyanazokat a gegeket sütik el: a jövőt leszámítva Marty mindegyik korban elveszti az eszméletét és az adott korban élő rokonainál tér magához (persze mindig az anyja, vagy valamelyik elődje ápolja a srácot), a múltban rendszeresen jövőbeli dolgokra utal, a sztoriban korábban megemlített (érdektelen) történelmi tények pedig majdnem mindig áldozatul esnek a karakterek szerencsétlenkedésének, ami a figyelmes néző számára különösen poénos perceket okozhat; ilyen például, mikor
Az ilyenféle változásoknak a slusszpoénja pedig, hogy nem tolják a néző arcába - apró, a jelenetek hátterét érintő változásokról van szó, ami csak akkor tűnik fel, ha figyelmesen nézzük a filmet, a röhögés azonban akkor garantált.

Ha rangsorolnom kéne a részeket, akkor így pontoznék:

Első rész: 10/9 - a trilógia megalapozója, önmagában is megállja a helyét, mivel kezdetben nem terveztek neki folytatást (ezért is érdekes a második epizód, mivel ott teljesen újra kellett forgatni az első film végét, miután a Marty barátnőjét alakító Claudia Wells-t Elizabeth Shue helyettesíti).

Második rész: 10/7: talán a három rész közül a leggyengébb: egyrészt túl sok az időutazás, másrészt a film ebben a részben a saját maga által felállított időutazási elvnek is ellentmond (aki látta, gondoljon csak arra, hogy miként lehet az, hogy míg Marty változtatásai azonnal érezhetőek amint visszatér a jövőbe, Biff machinációi érintetlenül hagyják 2015-öt). Ezenkívül jóval sötétebb és komorabb hangulatú a másik kettőnél, ami szerintem összhatásában nem tett túl jót a filmnek - hátrahagyva azonban az alternatív 1985-öt, jelentősen javul a sztori.

Harmadik rész: 10/8 DeLorean a vadnyugaton, a Clint Eastwood-féle spagettiwesternek kiparodizálása, a doktor karakterének a kibontása - remek lezárása a trilógiának, talán az egyetlen problémám, hogy a film végét már túlságosan meseszerűvé tették (aki látta az utolsó jelenetet, tudja miről beszélek).

Hohó, a Salvationbe' vannak még ennél húzósabb bakik is...

Bár a nyitójelenet azért rendesen odavágott, laikus fegyvermániákusként azért én már akkor meglepődtem néhány dolgon - a későbbi eseményekről nem is beszélve...

1. A cirkálórakétát eltalálja a légvédelmi üteg, de attól az még vidáman beleszáll a célpontjába...
2. Connort nem zavarja, hogy a fentebb említett légvédelmi üteg még aktív, és az A10-esek éppen megpróbálják elintézni - ennek ellenére beküldi a helikoptereit.
3. A vezértengeralattjárót fő jelkibocsájtóként használni szerintem echte baromság. Egy tengeralattjárónak épp az észrevehetetlenség a legnagyobb előnye, ezt semmiképpen sem szabad megkockáztatnia, még akkor sem, ha látszólag halálbiztos fegyvere van a gépek ellen.
4. Mikor Connor megkérdezi, hogy ki áll a Skynet-halállista első helyén, a válasz valahogy így hangzik: "Valami Kyle Reese nevű pasas. Semmit sem tudunk róla, valami egyszerű civil lehet." Na most, ha a Skynet számára valaki még Connornál és az ellenállás vezérkaránál is fontosabb, azért már csak illene utánanézni, hogy pontosan miért lehet az... :-)
5. Teljesen hiteltelen logisztika az ellenállók részéről: honnan van az ellenállóknak annyi harcjárműve és fegyvere? Honnan van annyi üzemképes repülő és helikopter? Honnan van az a rengeteg üzemanyag (a két A10-es igényét csak naponta tízezer literekben mérik)? Hogy tudják azokat fenntartani? És hogy lehet, hogy a Skynet nem törli le a felszíni támaszpontokat egyetlen jól irányzott atomcsapással vagy cirkálórakétákkal, vagy bombázással?
6. Connort mindenki hősként tiszteli, de minden akciójában rengeteg ember hal meg, és rengeteg haditechnika veszik oda. Nem valami jó stratéga, ha engem kérdeztek.
7. A T1-ben és T2-ben többször is elmondták, hogy az emberek éjszaka mozognak. Ehhez képest az első nappali jelenetben akkorra offenzívát indítanak, hogy ihaj. Hozzáteszem, mindenféle védelem nélkül mozognak a népek a tűző napon, ami azért egy atomháború után a magas UV-értékeket figyelembe véve talán nem a legjobb döntés...
8. A pilótacsajszi a katapultülésben egy teljes váltásruha-készletet rejtett el. Természetesen bőrszerkót. A sivatagban, tűző napon biztos jó lehet azzal mászkálni (bár én, az egyszeri hím néző azért örültem neki, na).
9. Marcus és Blair is tudja, hogy a gépeknek nagy hatótávolságú infrájuk van. Nem baj, azért csak tüzet gyújtanak. Eső után. Nedves fából. Blair pedig fázik (haha), szóval hozzábújik Marcushoz. Miért nem megy közelebb a máglyarakáshoz? (Tudom, költői kérdés... )
10. USB-port a mototerminátorokon.
11. A Skynet nagy tervének hibája: miért alapozza a rendszer Marcus átállítását egy nagy volumenű beszédre, ha közel sem garantált a siker? Ha a srácban már ott van a chip, egyszerűen csak át kéne állítani úgy, hogy maradéktalanul végrehajtsa a Skynet utasításait (resetelnie kéne Marcust, voltaképp).
12. A börtöntábort két T-600-as és egy T-800-as őrzi.
13. A T1-ben a T-800-ast egyetlen csőbomba kettészakította. Itt 6 gránát meg sem kottyan neki (a forró fémről már nem is beszélve...).

Komolyan mondom, a rengeteg logikátlanság és a borzalmas párbeszédek teljesen elvették a kedvemet a filmtől. Ebből a témából és ebből a pénzből egy igazi klasszikust is ki lehetett volna hozni... Kár, hogy a kontár forgatókönyvírók és a Charlie angyalain megrekedt rendező hazavágta az egészet.

Terminator-Salvation. Egész jó film úgy kb. a történet 2/3 részéig.
Aztán jön:
1. a főhős nyomatja a kódolatlan rádióadásait (a többi ellenálló mezei SOKOL rádión hallgatja) és senki sem méri be,nem zavarja,holott tudják,hogy ha kinyiffantanák,vége a bulinak és nyertek.
2. az addig megközelíthetelen bázis 1 (egyetlen) őrtornyának kiiktatása után már komplett légidesszant egység lendol a bázis közepén helikopterekkel (nincs egy nyamvadt gépágyú, hunter-killer fejvadász repcsi vagy rakéta, de még egy épkézláb ellenállás sehol ??)
3. ipari árammal való szív újtraindítás (a plafonról éppen lelógó két kábelről), majd a delikvens felpattan és falra keni a szuper-gépembert
4. kiömlő olvadt fém ráfolyik a szuper-gépemberre,aki lerázza magáról a cuccost (nem sérül az elektronika,optika,kábelek,stb) majd továbbmegy.
5. a robot mocit lecsapja a főhős,gyorsan kibelezi majd felpattan rá és perfekt módon elzúz a naplementébe
(robot mocin gázkar,kuplunk,stb. frankón a helyén van...blahh)
6. a sivatag közepén,álcahálóval letakart sátorban SZÍVÁTÜLTETÉÉÉÉÉS (steril egy hely,mondhatom), aztán nem sokkal később a megmentett hero már sétálgat.
Mindez a technikai/orvosi fejlettség alig nyolc évvel a napjainkat követően kitört háború után (2018-ban volt az ítélet napja asszem) évek óta zajló háborúban. Komolyan mondom,a végére nekem már csak a főcímzene maradt,mint pozitív elem az egész filmből.

Pontosan. Emmerichtől tudjuk, mit várhatunk. Én kb. ezért mertem kimondani már az első hírek szállingózásakor, hogy a 2012 is ugyanolyan klisés, giccses, de látványos marhaság lesz, mint az összes többi filmje.
S szerintem mögötte ott áll valami cenzor, vagy politikus, vagy nem tudom, mi, de tény, hogy elég ultrapatriótaként viselkedik annak ellenére, hogy ő igazából német, nem amerikai. Mindegyik filmje buzog az amerikai felsőbbrendűségtől, és "pajtásával", Michael Bayjel egyetemben mindegyik filmjükben szürreálisan csakis az amcsikat sújtja minden probléma, viszont csakis ők maradnak fenn, és csakis ők tudják megoldani a gondokat. Ez persze már évtizedek óta így megy Hollywoodban, csak éppen e két fickó (meg még persze vannak egy páran) kapott annyi pénzt, hogy ezt ilyen látványosan, hatásvadász módra meg tudta oldani.

A Csillagkapu és a Hazafi engem azért nem idegesítettek ebből a szempontból, tehát azért bírtam őket szeretni, élvezni, mert mindkettő a jelen dicsőítésétől kicsit távolabb került, s így kevésbé tűnik hazugságnak a filmekben közvetített ideológia.

A Függetlenség napja engem 1-2 megnézésre szintén lekötött, de ez kb. 10 évvel ezelőtt volt, amikor még nem láttam annyi fos katasztrófafilmet (thx to kereskedelmi csatornák ). De ma már valahogy ezen a "szent elnök beszédet mond, mint a nemzet atyja" baromságon már röhögni sem bírok, annyira szürreális.

Amúgy a személyes nyavalyáimtól elvonatkoztatva azt kell mondani, hogy mind Bay, mind Emmerich jól csinálják, mert a nép ilyenekre élvez. A Twilight, illetve a New Moon kapcsán is látszik, hogy a többségnek nem kell semmiféle mélység, vagy stílus, esetleg valami felemelőbb, magasabb rendű katarzis. Nem. Akció kell, látvány, meg szerelem. Aztán, ha ezeket hatszázadszorra is nyomják a nép arcába, nem számít, mert ott a popcorn, legfeljebb majd az elszórakoztat a moziban. Vagy az idióta barátaink, akik nyomatják a szarpoénokat a filmek alatt.
Emmerichék pont ezt használják ki. A film igazából nem is azért készül, hogy valamit adjon, hanem csupán azért, mert a látványból kifolyólag összecsődít embereket a mozikba, s itt lehet közösen szórakozni - az már mindegy, hogy a filmen-e vagy a filmen kívül.
Ilyenek után meg már nem számít, hogy a beleéléshez szükséges, film cselekményvilágához képesti realizmus sérül.

Amikor felfedezi a papa utána nem alakul át rögtön,meg ha át is alakult volna egy vadászgéppé,lehetett volna azt mondani:áh tök mind1,technológiában úgy is előttünk jártak

Hát a kérdés kicsit lázba hozott,gyorsan megnézem azt a részt...

Igazad van az nem derült ki de azt se hiszem, hogy egyből a "kifagyása" után felvehette volna az alakját egy jelenkori vadászgépnek.

Kaptár 3: Tetszet, tetszett de nem annyira mint az első része. Amint már Blake11 leírta nekem is a vége és vele együtt a csattanó tetszett Nagyon várom már a 4. részét és az olvasottak alapján most már biztos, hogy az eredeti színésznő fogja alakítani a főszerepet, aminek kifejezetten örültem
Transformers: Most láttam topikba írom () de igazából Vasárnap láttam és nem először. Már a Premierjén is ott voltam és ez a film mindíg el tud fogni Egyik kedvenc filmeim közé tartozik és 2-3 havonta biztos megnézem ( van hogy csak simán havonta ). De rájöttem egy fura dologra: Azt tudjuk, hogy Sam Nagyapja ( vagy mittom én milyen apja) talált rá Megatronra még az ő idejében. Na most, amikor a Sam rokona megtalálta Megatront ugyan úgy nézett ki mint amikor maga a film játszódik. Ezzel nem lenne semmi baj csakhogy amikor a "jelenben" átalakul járművé egy igen tetszetős vadászgéppé alakul át amivel nem hiszem, hogy találkozhatott ez előtt kb 60 évvel Csak, hogyha nem találkozott vele, hogy vette fel az alakját ?
Ez is mutatja, hogy a film alapja 1 " mese" ( igazából képregény) amiből az következik, hogy a mesékben bármi megtörténhet ( Bár erre akkor is rájöhetünk ha belegondolunk, hogy a film nagy szereplői hatalmas robotok

szerk: az értékelést lehagytam :
Kaptár 3 : 6,5/10
Transformers: 9,6/10

Most néztem meg a Kaptár első 2 részét. Eszméletlen Nagyon tetszik mind a 2 bár meg kell mondjam az első trilliárdszor jobb mint a második. A másodikkal semmi gond nincs nagyon jó film de az elsőhöz képest ...
Na mind1 csak ajánlani tudom mindenkinek !!
Rohanok nézni a 3. részt

Star Wars - The Clone Wars (2008 )

Mint Star Wars-fan, kötelességemnek éreztem végre már ezt is megnézni. Azonban gyorsan rá kellett jönnöm, hogy ez a film bizony nem nekem szól, hanem azoknak, akinek a SW-ből csak annyi maradt meg, hogy "sci-fi-fantasy". Igaz, azért annyira nem rossz, de nem azoknak való, akik SW-n nőttek fel, s főleg nem azoknak, akiknek már az 1999-2005-ös trilógia sem jött be.

Már maga a sztori is rémesen méltatlan a Star Wars-univerzumhoz, aminek bugyutaságát "megkoronázza", hogy a készítők balfék módon a legnagyobb csatában mutatják a két hőst, miközben megkapják a pitiáner megbízásukat. Mert elvégre tök logikus, hogy a klónháború két legfontosabb alakját egy maffiózó fiának megmentésére küldjék. Főleg annak fényében hülyeség ez, hogy a Star Wars-filmek szinte összes részében leszögezik, hogy a Tatoeen bolygó kívül esik mind a Birodalom, mind a Köztársaság fennhatásógán, így vajmi kevés jelentősége van. Erre itt meg az a tét, hogy huttok támogassák őket Klónáhborúban... Mert igen: a huttoknak aztán olyan fejlett technológiájuk van, hogy, ha esetleg Dooku gróf mellé állnának, akkor azonnal eldőlne a háború kimenetele.

Persze maga a csupasz történet még csak-csak megáll a lábán a logikai bakikkal is, de a szüzsé maga elég szánalmas. A készítőknek annyi maradt meg a Star Warsból, hogy harcolnak, megállás nélkül, s folyik az akció szüntelenül, idétlenebbnél idétlenebb poénokat nyomatva. S itt ütközik ki az egész koncepció elbaltázása: az animációs ábrázolást úgy látszik, Nyugaton még mindig a "mese = gyerekeknek való"-sablonnal párosítják. Habár ez sem menti meg őket teljesen, hiszen a 2003-as rajzfilmsorozat teljesen vállalható volt, megfelelő komolysággal, sőt, komorsággal, ami simán univerzálissá tette. Itt viszont maradtak a jó, öreg klisénél, ami nem annyira jó, hiszen a Star Wars-fanok többsége pont nem a gyerekek közül kerül ki... Vagy netán be akarták vezetni a fiatalabbakat is az Univerzumba ezzel? Akkor meg az a probléma, hogy önmagában viszont nem állja meg a helyét a film, hiszen szinte kötelező hozzá ismerni legalább az I-II. részt, de megkockáztatom, hogy a III-at is. Ez meg kissé nehezen várható el a 7-8 éves korosztálytól. Legalábbis nagy valószínűséggel ez lenne a célközönség.

Amit nagyban erősít, hogy a karakterek nagyon sablonosak, elnagyoltak, felszínesek lettek. Szinte olyan, mintha ez az Anakin nem is az az Anakin lenne, aki majd Darth Vaderként gyerekeket öl a III. részben, illetve az, aki a II. részben dühkitöréseket produkál. Egy szimpla "lovagkarakter", amolyan népmesei igazságosztó, némi tiniklisével nyakon öntve.
A legelcseszettebb karakter, s ezen érezhető, hogy melyik korosztályt célozták volna meg, Ashoka, illetve Jabba fia, aki ugyan nem szólal meg, de puszta jelenléte bántó a Star Wars-névre nézve. Ashoka nyomatja az idétlen poénjait. Ashoka Skysrácozza Anakint, mint valami idióta családi vígjátékban, ami elé csak a 120 éves hallás- és látáskárosult nagytatát lehet leültetni maximum. Persze ez még nem lenne annyira zavaró, mert végülis Jar Jar is hasonlóan idióta karakter volt, de legalább az I. részben volt valami egyénsiége, ami miatt még élvezhető maradt maga a film (nem a karakter). Viszont ez az Ashoka olyan, mint valami droid, akit beprogramoztak. Érzelmei nem nagyon vannak, véleménye sincs túlságosan, csak tényleg a nagyon gyenge, gyerekeket garantáltan meg nem nevettető poénjai vannak. Illetve maga az a szentségtörés, hogy
.
A gonosz karakterekben reménykedtem még, de azok is fájdalmasan egydimenziósak. Dooku tanítványa, Asajj olyan volt, mint valami gonosz boszorkány a mesekönyvek lapjairól. Persze 5-6 évesen én is féltem az ilyenektől, de egy Star Wars filmben elég nevetséges már ilyen egysíkú karaktert felvonultatni.

Pozitívumokról nehéz is beszámolni ennyi melléfogás után. Az elbaltázott sztori, a logikátlanságok, az idétlen karakterek mind-mind lerontják az összképet, nagyon. Pedig az animáció szép (habár igen plasztikus - nekem azért a 2003-as hagyományos rajzfilmstílus jobban bejött), illetve maga a cselekménymenet nem lenne unalmas, hiszen pereg az akció, folyik a háború. Tehát a látványra és a sodrásra nem lenne panasz. Csak éppen egy Star Wars nem csupán ezekről kellene, hogy szóljon...

A Clone Wars tehát erősen lehúzás-szagú, érződik rajta, hogy a név és az ebből beáramló pénzmennyiség volt a fontos. Ha már Lucasnak se kedve, se energiája nem volt egy újabb trilógiára (egyesek szerint ugyebár jobb is), még szerette volna legalább így megfejni fejőstehenét, sajnos előreláthatólag nem utoljára. Habár a tévésorozat talán jobb lett, de, ha e koncepció járja át azt is, akkor sajnos kijelenthetjük: ez már nem a mi Star Warsunk. A Clone Wars legalábbis már semmiképp.

5/10