Mielőtt belemennénk a részletekbe, gyorsan essünk túl az alapokon: a Will To Live Online (innetől WTLO) az orosz AlphaSoft LLC műhelyében készülő, még korántsem végleges, Early Access állapotú játék, ami műfaját tekintve egy belső nézetes, túlélős MMO, ami rengeteg ihletet nyert a Kelet-Európában rendkívül népszerű S.T.A.L.K.E.R.-játékokból. Ha még ezek után is érdekes a program (esetleg most lett csak igazán az), akkor érdemes tovább olvasnod, ugyanis a jelenleg mindössze 15 euróért (cirka 4700 forint) vesztegetett program a befejezetlen állapot ellenére is korrekt szórakozás – már persze akkor, ha a játékos hajlandó néhány nem túl húsba markoló kompromisszumra.
VALAMI TÖRTÉNT, DE NEM EZ A LÉNYEG
A WTLO-nak persze van sztorija, valami furcsa történt a bolygónkkal, ami meglehetősen komoly nyomott hagyott az évezredeken át felépített civilizációnkon, de mindez csak laza körítés, amolyan díszlet, hogy kedvünkre bolyonghassunk egy meglehetősen lepusztult világban. Orosz fejlesztőkről lévén szó, a környezet ismerős lesz, a kezdő helyszínként szolgáló lakótelep például bármelyik magyar kisváros egyik szelete is lehetne, szóval a beleéléssel nagy gond itt biztos nem lesz. A játék kezdőképernyőjén egyrészt választhatjuk a Story opciót, ami egy animált képregény formájában meséli el a program hátterét, illetve rábökhetünk a Play gombra, ami után szervert kell választani (értelemszerűen valamelyik európait), majd megalkothatjuk karaktereinket.
A játék indítása előtt négy osztály (Hunter, Miner, Mercenary, Engineer) között csemegézhetünk, egy szerkesztőben minimálisan testre szabhatjuk a hősünket, illetve adott a lehetőség, hogy rögtön négy különböző szereplőt kreáljunk, hogy a kalandozásaink előtt mindig azonnal választhassunk, hogy kivel kívánunk visszatérni a nem túl barátságos senkiföldjére. Az osztályok természetesen hatással vannak a karakterek alaptulajdonságaira (erőnlét, ügyesség, állóképesség, pontosság, intelligencia, és szerencse), a használható eszközökre (pl. a vadász tudja használni a távcsöves puskát) és a képességekre (értelemszerűen a miner tud igazán jól bányászni), szóval érdemes pár pillanatot eltölteni azzal, hogy milyen stílusban szeretnénk játszani, és melyik szerepkör áll hozzánk a legközelebb.
Ha ezzel megvagyunk, akkor kezdődhet a móka, „elteleportálunk” a WTLO világába, ahol kezdésként csupán egy méretes kés az egyetlen tulajdonunk, és innen kell felküzdenünk magunkat a tápláléklánc olyan fokára, hogy hosszú távon is képesek legyünk életben maradni a biztonságos zónákon kívüli, igen veszélyes vidékeken.
NINCS ÚJ A NAP ALATT
Játékmenet szempontjából a WTLO egy teljesen hagyományos MMO, ennek megfelelően már a kezdő helyszínen találunk néhány olyan csókát, akik azonnal küldetéseket bíznak ránk, nem mellesleg pár perc után a kezünkbe nyomnak egy Makarov pisztolyt némi lőszerrel, ami máris jobb érzés, mint egyetlen pengével szaladgálni. Az AlphaSoft lelkes legényei és leányai ugyanakkor nem találták fel a spanyolviaszt, így mindenkinek fel kell készülnie arra, hogy a játék jelenleg úgynevezett fetch-küldetésekkel van tele, szóval a fejlődésünk záloga olyan roppant eredeti missziók megoldása, mint kamilla gyűjtése a helyi orvosnak, vagy mutálódott patkányfarkincák szállítása a fegyverárus csóka számára. A feladatainkat a térképen apró felkiáltójelek mutatják, és a helyszínre érve általában némi ellenállás felszámolása után tudjuk begyűjteni a szükséges vackokat, amivel az NPC-khez visszatérve pénz, felszerelés és tapasztalati pont ütheti a markunkat. Utóbbi idővel szintlépéshez vezet, ami azzal jár, hogy szépen fejlesztgethetjük az éppen aktuális karakterünket…
A játékot sajnos ezen a téren nagy kreativitással nem lehet vádolni, szóval, ha valakinek nem pálya, hogy oda-vissza futkározzon a küldetésadók és a térkép bizonyos pontjai között, annak ez a program aligha fog hatalmas örömet okozni. Ha viszont ettől el tudunk vonatkoztatni, elkap a hangulat és kicsit beleéljük magunkat a helyzetbe, akkor kiválóan el lehet szórakozni a WTLO-nal, ugyanis a korai hozzáférés ellenére már legalább 40 órányi elfoglaltságot biztosító tartalom került bele, de a játékidő ezen túl is kitolható, ha szeretnénk a hőseinket maximumra fejleszteni. A szinthatár jelenleg 35, amit elérni nem kis teljesítmény, ráadásul már az is több órányi elfoglaltságot biztosít, hogy normális felszerelést gyűjtsünk össze magunknak.
Persze az túlzás, hogy csak gyűjtögetni, szaladgálni és harcolni kell, hiszen túlélőjátékról van szó, ahol a karakterünk esetében figyelni kell az ital- és élelembevitelre, az eszközeink pedig kopnak, tehát azokat sem árt néha javítani.
A survival mód fontos része a programnak, így nem maradunk nyersanyaggyűjtés és tárgykészítés nélkül sem, amihez természetesen receptek kellenek. Kezdésnek például ott a tábortűz kérdése, amihez szükségesek alapanyagok, viszont, ha már lobog a tűz, akkor a leölt bestiák húsából könnyen készülhet vacsora, így kajára például aligha lesz gondunk, ha a sikeresen likvidált lények hullájáról szépen begyűjtjük a husikákat. Hatalmas forradalomról persze ezen a téren sem beszélhetünk, viszont a rendszer hibátlanul működik, és tényleg ad némi extra kihívást, hogy a küldetések megoldása közepette oda kell figyelnünk a karakterünk és a felszerelésünk állapotára is.
Ha valaki szeret ilyesmivel szöszölni, az könnyen azon veheti észre magát, hogy már az első indítást követően hosszú órákat ölt a játékba…
A VÉGCÉL HOMÁLYOS, DE AZÉRT INDULJUNK EL
A WTLO-ról süt, hogy még nincs kész, de az alkotók legalább figyeltek arra, hogy a fizető játékosok ne maradjanak hoppon. Egyrészt a program rendesen működik, apró bugok persze akadnak, de semmi olyan, ami igazán megkeserítené az életünket, és tényleg van tartalom dögivel.
Az persze kétségtelen, hogy a fejlődésen és a jobb cuccok hajkurászásán kívül egyelőre nem látszik, hogy mi a célja a játéknak, ahogy az sem teljesen világos, hogy a különböző klánokhoz csatlakozás lehetősége, illetve a S.T.A.L.K.E.R.-ből pofátlanul lenyúlt anomáliák felbukkanása miképp fogja befolyásolni a játékmenetet.
Egy Early Access játék esetében ez persze nem baj, viszont azzal tényleg mindenkinek tisztában kell lennie, hogy a küldetések ellenére főleg a játékoson múlik, hogy mennyi értelmet talál a fejlődéssel egyre táguló, egyre veszélyesebb lényeket biztosító programban – ha például nem hoz lázba, hogy több órányi matatással végre új irányzékot készíthess a nehezen megszerzett fegyveredre, akkor ez nem feltétlenül a te játékod lesz.
Ha viszont igen, akkor uccu neki, mert az Unreal Engine 4 hajtotta Will To Live a megfelelő vas birtokában egész pofásan néz ki, bőven akad annyi játékos, hogy a PvP sem értelmetlen, így nemcsak az AI irányította szörnyekre, de egymásra is lehet vadászni, ugyanakkor az sem elképzelhetetlen, hogy haverokkal közös szerverre verődve vessétek bele magatokat az ismeretlenbe.
A kezelőfelület ugyan kicsit rondácska, és példának okáért a tárgykezelésen bőven lenne még mit javítani, de a játék számlájára írható, hogy a fejlesztők láthatóan lelkesek, és szorgalmasan dolgoznak a portékájukon. Az AlphaSoft munkája nem váltja meg a világot, viszont 15 euróért egy olyan élményt kínál, ami az Early Access státusz ellenére is tartalmas, a hibái ellenére is hangulatos, ráadásul folyamatosan fejlődik, és simán benne van a lehetőség, hogy 2019-re egy igazán masszív, és összességében korrekt poszt-apokaliptikus MMO váljék belőle.
