A szerkesztőségben már megállapítottuk, hogy érthetetlen, hogy eddig miért nem jutott senkinek eszébe keresztezni a Warhammer 40.000-univerzumot a retró shooterekkel. A kulcsszó az „eddig”, hiszen a hiányosság pótlásra került, és hamarosan remélhetőleg a nagyközönségnek is lehetősége lesz belevetni magát a Warhammer 40,000: Boltgun akció-orgiájába, melyet volt szerencsénk elvinni egy próbakörre, és megtáncoltatni az eretnekeket, illetve démoni átokfajzatokat. Ám mielőtt idáig jutnánk, muszáj egy cseppet kitérnünk a történetre, már csak azért is, mert a Boltgun helyszíne Graia kohóvilága, mely nem csak a keménymagnak lehet ismerős. Itt zajlottak ugyanis a Space Marine eseményei, Grimskull hadvezér inváziója és annak leple alatt Nemeroth ármánykodásai. Időben már bőven Titus kapitány hőstettei után járunk, ám úgy tűnik, hogy az Osztatlan Káosz erői nem adták fel a harcot. Mi magunk az aggasztó helyzetről érkező jelentések kivizsgálására küldött Inkvizítor rendelkezésére bocsájtott kevéske Űrgárdista, hogy egész pontos legyek, egy Ultragárdista páncéljába bújunk. Hogy egy maréknyi csatatestvér jelenléte mennyire összeegyeztethető az előírásokkal, azt most engedjük el, és térjünk rá a lényegre, amiért mindenki itt van.
Gyors eszkaláció
Az első három pálya nagyjából egy órányi tartalommal bír, és remélhetőleg éppen csak kóstolót ad a játékból – ellenfeleink szektások és válogatott kisebb Nurgle-démonok, elszórtan megjelenő Tzeentch horrorok és flamerek, valamint ránézésre a Fekete Légió Eretnek Gárdistái (bár Nemeroth talpnyalói is hasonló színekben grasszáltak). A későbbiekben a teljes panteon és válogatott szolgálói felvonulnak. Maga a játékmenet a már bejáratott retró vonalon mozog, vagyis kipipálhatjuk a gyors és pergő akciót, melynek szinte folyamatos golyózáporát igény szerint gránáthajigálással vagy lánckardos rohammal spékelhetjük meg. Már amikor éppen nem kulcsok után kajtatunk, vagy titkos helyszíneket keresgélünk, ahol néhány alkalmi fejlesztésre is bukkanhatunk, hogy a nagyobb arénaharcokra a lehető legalaposabban felszerelkezve érkezzünk. A fegyverarzenálból viszont csak három távolsági gyilkolóeszköz került páncélozott kesztyűinkbe, ez a megjelenésre minden bizonnyal tartogat még meglepetéseket.
A pixelhalmok brutális lemészárlása és miszlikbe aprítása kifejezetten élvezetes, az Auroch Digital elkapta azt a megfoghatatlan és nehezen körül írható miliőt, ami miatt az immáron „retró” jelzővel illetett shooterek a mai napig nem mentek ki a divatból. Mindezt pedig nagy hozzáértéssel igazította a Warhammer 40,000 sötét világához, persze ehhez el kell fogadnunk, hogy ahhoz, hogy a játék játék legyen, egy névtelen Űrgárdista is képes felkoncolni komplett démonseregeket. A látott pályák felépítése csak itt-ott tartogatott látványosabb elemeket, egynéhány hatalmas tüzérségi ágyú itt, egy titán a háttérben amott, nyomokban gótikus stílussal megszórva a hatás kedvéért. Az univerzum rajongójaként és a retró shootereket nem megvető játékosként a Warhammer 40,000: Boltgunnal játszani olyan volt, mint amit az egyébként zseniális kedvcsinálója sugall: mintha tényleg egy régi, elfeledett nagy kedvencet halásztam volna elő a padlásról.
Két „nagy” gondom akadt csupán a Warhammer 40,000: Boltgunnal, melyeket nem tudok az előzetes demó-bétateszt számlájára írni. Az egyik a mozgás, melynél az Űrgárdistáktól kifejezetten szokatlan sebességet még el tudom fogadni játékmechanikai sajátosságnak, ám az egész kicsit olyan, mintha jégen manővereznénk, az ugrásnak pedig furcsán „lebegős” érzése van, ami nagyon nem illik egy több mint két méter magas, páncélban fél, vagy akár egy tonnás (!) Ultragárdistához. A másik maga a névadó Boltgun, melynek ereje és hatásfoka ugyan látványos, ám hangja nem árulja el, hogy itt bizony egy .75-ös kaliberű, azaz kicsivel több mint 19 milliméter átmérőjű (a világháborúban ekkora lövedékeket pl. légelhárításnál használtak), gyakorlatilag miniatűr robbanófejeket katapultáló, magasan fejlett és robosztus fegyverrendszerről van szó. Igen, tudom, az olyan elvetemült rajongókon kívül, mint jómagam, ez nem sokakat aggaszt, ráadásul minden esély megvan arra, hogy a megjelenésre megváltoztassák, javítsák ezeket. Imádkozzunk hát az Istencsászárhoz, hogy a tech-adeptusok alaposan megtöltsék tartalommal, és még tökéletesebbre csiszolják a Warhammer 40,000: Boltgunt, hogy ikonikus névadójához méltó legyen ez az archeotech.
