A Centurion Developmentsről eleddig nem nagyon hallottunk, ami talán nem véletlen, elvégre a szlovák csapat jelenleg még az első játékán dolgozik, ám ha minden jól megy, év végén a stúdió talán sikeresen felhívhatja magára a figyelmet. Erre lényegében minden esélye meg is van, hiszen a Commandos óta nem sok, kifejezetten taktikai játékot kaptunk a világháború poklában, és ami volt, azt is sikerült idővel megfojtani. A Forgotten but Unbroken azonban úgy tűnik, hogy kitöltheti a hátrahagyott űrt, sőt egy kisebb csavarnak hála a körökre osztott ütközetek során nemcsak közismert, történelmi hírességekkel találkozhatunk, de akár még a tengelyhatalmak felett is átvehetjük az irányítást.
A fronton a helyzet változatlan
A Centurion Developments jóvoltából sikerült kipróbálnom az év végén, PC-re és előző generációs konzolokra (PS4, XOne) érkező, második világháborús játékot, mely bár egyelőre még keveset mutatott meg magából, az a kevés viszont kimondottan ígéretes. A játék elején ugyan elvileg ott a lehetőség a karakterek megválogatására és testreszabására, ez a próbaverzióban még nem élt, így fix csapattal indulhattam neki az egyetlen missziónak, mely során egy épületben és annak környékén lévő, hat fős csapatot irányítva kell elintézni a több irányból is támadó német katonákat.
Maga a mechanika lényegében az Firaxis játékaiból táplálkozik, avagy itt is körökre osztott, fedezékrendszeres harcot folytatunk a rendelkezésre álló akciópontokból, miközben az RNG keményen beleszól az elképzelésbe, ami mindig sokkal pozitívabban festi le a jövőt, mint ahogy az végül alakul. Szóval, ahogy mindig, embereinket egyenként kiválasztjuk, majd a rendelkezésre álló akciópontokból gazdálkodva kijelöljük, hogy hova menjenek, mit csináljanak. Ez lehet szimplán helyváltoztatás, ideális esetben természetesen valamiféle biztos fedezék mögött tartva emberünket, elvégre más esetben a következő fordulóban támadó ellenfelek igen gyorsan legyalulják ellenállásunkat.
Persze van számos mód a gyilkolásra is, avagy az adott személy felszerelése és szakértelme által rendelkezésre álló fegyverrel taníthatjuk jómodorra támadóinkat, illetve gránátot is dobhatunk eléjük-közéjük, ha kellő távolságra vannak, csak aztán vigyázzunk, hogy magunkat vagy egy-egy bajtársunkat ne sebezzük meg. Van még szokásos őrszem mód is, amelyet kiválasztva aztán a saját körében mozgó ellenséget tartóztathatjuk fel és kedvteleníthetjük el némi gyors golyószórással. Ami pedig a próbaverziónál a legjobb móka volt, az a rögzített gépágyú használata. A dobtáras fegyvert megragadva ugyanis közel 180 fokban ledarálhatunk mindent és mindenkit, ami egész jól működik, ha nagyjából egy irányból érkeznek a támadók, viszont ezúttal esélyünk sincs “célozni”, sőt a tűzvonalban lévő bajtársakat is könnyen megsebezhetjük. Azonban ez az eszközhasználat kifejezetten üde színfolt, és remélem, több módon, több helyen is találkozhatunk majd vele a végleges verzióban.
Év végén elszabadul a pokol
A végleges verzióban, melynek elvileg még csak egy rendkívül kis szegmensét tapasztalhattuk meg. Az XCOM-hagyománynak megfelelően nemcsak saját csapatot toborozhatunk, de bázist is építhetünk és fejleszthetünk, sőt ha kellőképpen lenyűgözzük és tetteinkkel meggyőzzük a nyugati vagy keleti szövetségeseinket, ők onnantól anyagi és emberi erőforrásokkal is támogatják harcainkat. Utóbbi többek között azt is jelenti, hogy elit egységeket kapunk segítségül, ami természetesen mindig jól jön. A hat eltérő kasztról egyelőre nem olyan sokat tudni, már persze a normál, alap eltéréseken felül, amik közé beleillik pl. a mesterlövész, valamint arról sincs tudomásunk, hogy miképpen jelennek meg a valós események és híres karakterek (többek között Vaszilij Grigorjevics Zajcev és Otto Förschner) a történetben és az akció során. De erre is vannak ígéretek.
A Forgotten but Unbroken az előzetes verzió alapján mindenképpen jófajta kis taktikai játék lesz, egy olyan időszakot alapul véve, amit mostanában mellőznek a kiadók, pedig a taktikai harctéren volna még mit mesélni, pláne egy olyan remek zsáneren belül, mint amilyen az XCOM által uralt taktikai vonal. A látvány már most is kellemes, bár a platformokat is figyelembe véve azért értelemszerűen nem emiatt kell majd gépépítésbe kezdenünk, emellett a hangulat is nagyon rendben van. Ha sikerül megtalálni a tökéletes egyensúlyt a nehézségben, emellett kellően változatos és hosszú kampányt készítenek (multiról egyelőre nincs hír), akkor az év végét egy igazán jól sikerült és hangulatos csatározással zárhatjuk. Ha támogatnád a projektet, mindenképpen tedd kívánságlistára a játékot, mert érdemes figyelemmel követni. Várjuk szeretettel!
