A Frogwares néhány éve, a Chapter One képében egy előzménytörténettel látta el a 2000-es évek elejéig visszanyúló Sherlock Holmes-szériát, amely egy minden szempontból kellemes kis TPS kalandjáték lett, kissé ügyetlen lövöldözős szakaszokkal, de remek fő-, illetve mellékküldetésekkel. A legnagyobb revelációt a sztorival kapcsolatban én most nem lőném le, hátha akad még, aki nem játszotta végig Holmes és Watson különleges nyomozását. A Frogwares viszont szinte a kezdetektől fogva szeretett elkalandozni H. P. Lovecraft világa felé, és erre a 2007-ben megjelent Sherlock Holmes The Awakened is jó példa. Kultisták, Cthulhu, megannyi rejtély és persze Lovecraft novelláira utalgatás lépten-nyomon… a The Awakened igazi csemege volt a weird-fiction kedvelői számára, amely egy évvel később Remastered kiadást is kapott. A Frogwares a Chapter One sikerét látva úgy döntött, hogy ideje leporolni és felújított formában elhozni a Sherlock Holmes The Awakened-et, ezzel tovább terelve a The Sinking City halbűzös borzalmait.
Suttogás a sötétben
Az ukrán fejlesztőcsapattól kapott verzióban a játék 3. fejezetébe (The Mountains of Madness, újabb Lovecraft-referencia) kóstolhattunk bele, amely a Svájci-Alpokba visz, az Edelweiss elmegyógyintézetbe. Watson ide hivatalos ügyben érkezik, Holmes pedig egy Colby nevű, halott detektív álcájában, hogy Watson direkt lebuktassa őt az igazgatónő előtt, aki állítólag szörnyű kísérleteket végez embereken. Ezáltal Sherry bejut a színfalak mögé, és ott tud ténykedni, miközben Watson legálisan nyomoz. Sajnos a játszható rész egyáltalán nem hosszú, alig egy óra alatt a végére lehet jutni, de ez az idő még kevesebb, ha az ember ismeri a 2007-es eredetit. Lehet nyomozgatni egy picit, illetve segíteni egy Gerda nevű, totál elmeroggyant lánynak, akinek van egy brutál félelmetes babája, Heidi. Itt már előmászik egy kis horror-élmény is a sötétből, mert a démoni babának valamiért 16 oktávban változik a hangja, és ezt Sherlock úgy kezeli, mintha mindennapos lenne.
Csúnya dolgok történnek az elmegyógyintézet falai között (főleg az alagsorban), és ezekre mind szépen rá lehet jönni a különféle jegyzetekből, illetve a visszatérő koncentráció használatával, amikor egy múltban történt esemény elevenedik meg, és szépen be kell állítani, hogy pontosan mi történt, majd ha minden klappol, akkor lejátszódik a kérdéses jelenet – ez nem újdonság. Ugyanígy nem újdonság a Mind Palace sem, ahol a játék szépen összegyűjti a megszerzett információkat, és azokat lehet összekötögetni, hogy újabbak szülessenek. A párbeszédek alatt természetesen a megfelelő bizonyítékot kiválasztós mechanika sem maradhatott ki, Gerdánál például három dolgot kell eltalálni, hogy a sztori tovább haladhasson. Az álruhák is visszatértek: jelen esetben egy orvosi köpenyt lehetett felhúzni Sherlockkal, hogy az intézeten belül szabadabban tudjon mozogni.
Ami újdonság (legalábbis a Chapter One-hoz képest), az a zárfeltörés. Ennél a tolvajkulcsot kell úgy meghajlítgatni, hogy az passzoljon a zár négy részébe, ezáltal kinyitva az ajtót. Picit suta megoldás, de belefér. Sajnos a lopakodás minimálisan sem jelenik meg, pedig nagyon megdobta volna a hangulatot, hogy a zárkádból kijutva végig kell osonni a területen. Ilyesmi nincs, helyette altatóval meg köpőcsővel kell kiiktatni egy közelben strázsáló dokit, pedig sokkal egyszerűbb lenne csendben sunnyogni mögötte, vagy szimplán leütni egy vascsővel – oké, köztudott, hogy Sherlock nem az erőszak híve. A sztorit átgyúrták, hiszen ez mégiscsak Sherry és Watson első közös nyomozása, akik az eredeti játék karaktereihez képest sokkal fiatalabbak. A teljes verzióba még opcionális mellékküldetések is be fognak kerülni, talán a bandita-táborok is visszatérnek valamiképp (nem mintha hiányoznának!), és az egész The Awakened egy hatalmas főhajtás lesz nemcsak Sir Arthur Conan Doyle, hanem H. P. Lovecraft munkássága előtt is. Mi már nagyon várjuk!
