A Driver-franchise az elmúlt években szinte egyáltalán nem hallatott magáról (leszámítva az érkező élőszereplős adaptációt), a széria utolsó része pedig még 2011-ben jelent meg, Xbox 360-ra és PS3-ra. Oké, valóban igaz, hogy volt egy mobilos Driver: Speedboat Paradise is, de az egyrészt nem fővonalbeli cím, másrészt semmi jót nem lehet elmondani róla. A Driv3r (Driver 3) egy érdekes játék volt annak idején, mivel ez volt az első a sorozatban, amely a hatodik generációs konzolokra jelent meg, sokkal szebb látványvilággal (azért a Driver 2 szögletes emberei a mai napig kísértenek), új városokkal és érdekes mechanikákkal kiegészítve. Bár a megjelenésekor sokan megköpködték, de akadtak szép számmal, akik az idők folyamán mégis megszerették, köszönhetően elsősorban a gengszterfilmes hangulatú, remekül megírt és előadott, igazi alvilági történetének.
Isztambul, tarka képzeletem kitárul
A Driver 3 néhány évvel a második játék eseményei után játszódik, és egy parázs lövöldözéssel nyit, Isztambul utcáin, amikor Tanner és társa, Jones, a régi ellenségüket, Jerichót üldözik. Hamar kiderül azonban, hogy ez az első jelenet már a játék vége felé játszódik, Tanner-t meglövik, kómába esik (sőt, úgy néz ki, meg is hal) és visszaugrunk hat hónnappal korábbra. Ekkor már Miami párás és neonfényes utcáin járunk, ahol Tanner egy South Beach-i székhelyű autócsempész-bandát leplez le, amelynek szálai kezdenek átnyúlni Európába. A sztori a maga kategóriáján belül nagyszerű (egyetlen évvel járunk a Vice City után, és csak néhány hónappal a San Andreas előtt), és olyan színészek hangját hallhatjuk az átvezetőkben és a küldetések alatt, mint Michael Madsen, Ving Rhames, vagy Iggy Pop – nem mellesleg Iggy írta a játék zenéit is, persze egyéb licencelt muzsikák mellett.
A Driver 3 elődeihez (de leginkább a második részhez) hűen egy nyitott világú akciójáték, a Grand Theft Auto legszebb hagyományait követve, de itt egy város helyett három is van: a napfényes Miami, a francia Nizza, és a török Isztambul. Mindegyik város más, egyedi, és kifejezetten részletesen lettek átültetve digitális formába, arról nem is beszélve, hogy ugyebár valódi helyszínekről van szó. Több különböző játékmód adott: van a sztori-mód (ez itt Undercover), aztán a Take a Ride, ahol szabadon lehet szórakozni, és azt csinálsz, amit csak akarsz, végezetül pedig adott a kihívás mód is, ahol igazából csak túl kell élni.
A játékmenet alapjai többnyire a vezetésből állnak (pont, mint korábban), de hozzáadtak gyalogos küldetéseket is, lövöldözéssel, ezeknél azonban az irányítás meglehetősen pocsék lett. Oké, mondjuk, azt ki kell emelni, hogy Tanner legalább tud úszni. Hallod ezt, Tommy Vercetti? A vezetés ellenben a játék erőssége, ahol az autóknak valódi, érezhető súlyuk van, ahogy a kanyarokban befarolsz velük, miközben hallod a gumiabroncsok sikolyát. A kocsik többnyire jól kezelhetők, nem érződnek „szappantartónak” az akkori GTA-klónokhoz képest, és tényleg kifejezetten realisztikus érzetet keltenek. Persze a hollywoodi, B kategóriás akciófilmek stílusa itt is visszaköszön, azaz 200 km/h-val is bármikor be tudunk venni tökéletesen egy kanyart, és az ugratásoknál sem megy tropára a futómű.
Ez a rész a garázsban maradt
Grafikailag a Driver 3 a 2004-es szinthez képest abszolút korrekt: a karaktermodellek ugyan nem a legszebbek, mivel menet közben nagyon tömbszerűnek hatnak, és nagyon kevés részletet látni belőlük, a környezet ellenben egész szépen fest, például a napfényben fürdőző Miami és isztambul szűk utcái is egész pofásak. Az autómodellek fantasztikusan néznek ki, tényleg parádés részletességgel lett megáldva minden egyes járgány, és a törésmodell is kidolgozott. Konkrétan láthatod, hogy az autód darabokra hullik szét, amikor max. sebességgel nekimész egy falnak.
A Driver 3 nem a világ legjobb játéka, de a kiváló történet, a videójátékokban kevésbé használt (valódi) városok, Michael Madsen remek alakítása és a nagyszerűen megkoreografált átvezetők elviszik a hátukon. Ha van otthon egy PS2 vagy Xbox, érdemes lehet beszerezni még manapság is. A PC-s port azonban messzire kerülendő, mert az hírhedten bugos, képes random kifagyni, az irányítás pedig rettenetes. 2006-ban érkezett a folytatás, a Driver: Parallel Lines képében, amely már egészen a ’70-es évek végére vitt vissza minket – de erről majd egy másik alkalommal mesélünk nektek!
