Nehéz szavakba öntenem, hogy mennyire szeretem ezt a játékot. Pedig sosem voltam nagy western-rajongó, hidegen hagyott a legtöbb – főként régi – spagetti-western, és a Red Dead Redemption is sokáig kimaradt az életemből, hiszen mikor megjelent (2010-et írtunk ekkor) én még a PC-s tábort erősítettem. Aztán később úgy alakult, hogy egy ismerősömtől megkaptam kölcsönbe PS3-ra. Nem tudnám megmondani, hogy hány órát öltem bele, de minden bizonnyal háromjegyű számról lenne szó. Egyszerűen magával ragadott a játék hangulata, és nem csupán a zseniálisan megírt története miatt, hanem mert olyat adott, melyet korábbi open-world játékoknál csak a GTA Vice City esetében éreztem: mégpedig, hogy nem untam a céltalan mászkálást sem. Lovagoltam a naplementében, vagy az éjszaka közepén, bóklásztam az elhagyatott szellemvárosokban, kincsek után kutattam, banditákra vadásztam és így tovább. Hihetetlen, hogy mennyi mindent lehet tenni ebben a Rockstar Games alkotásban is, holott az egész játék 1911-ben játszódik. Izgalmas idők voltak azok, a kietlen vadnyugatot elkezdte felemészteni az iparosodás, egyre több nagyváros és vasútvonal épült, miközben azért a bűnözés sem szorult háttérbe. A Red Dead Redemption piszkosul profi módon mutatja be ezeket a vérzivataros időket, a játék tele van emlékezetesebbnél-emlékezetesebb pillanatokkal (gondoljunk csak a végére), én viszont most azt szeretném kiemelni, mikor először lovagolunk át Mexikóba, és közben Jose Gonzalez megkapóan szép, Far Away című dala szól. A mai napig csodálatos jelenet.
A Red Dead Redemption megreformálta az open-world játékok műfaját és új mércét állított fel. A látványvilág, a narratíva, a zenék és a karakterek annyira tökéletesen passzoltak a Rockstar által a képernyőkre álmodott western-környezetbe, hogy John Marston története instant klasszikusként vonult be a videojátékok történelemkönyvébe. A Red Dead Redemption soha nem kapott épkézláb portot, csupán egy Game of the Year kiadást, amiben egybecsomagolták az Undead Nightmare DLC-vel. A Rockstar közben folyamatosan a GTA 5-tel haknizott és számtalanszor kiadták újra és újra, majd jött az emlékezetes GTA-trilógia fiaskó és idén előkerültek jelei annak, hogy remake-et kaphat a Red Dead Redemption is. Sokaknak egyből felcsillant a szeme, hiszen tényleg egy igazi klasszikusról beszélünk, ugyanakkor megvolt bennünk a félsz, hogy megint valami befejezetlen fércmunkát kapunk, mint a GTA-trilógia esetében. Aztán nemrég kiderült, hogy a Rockstar Games és a Take-Two Interactive végül is mit kotyvasztott eddig a boszorkánykonyhájukban. Az előzetes szivárgások és pletykák egy Red Dead Redemption remaster/remake-verziót sejtettek a háttérben, erre kiderült, hogy koránt sem erről van szó. Mindössze egy PS4-es és egy Nintendo Switch-portot kaptunk a játékból. Ez a bejelentés borzasztóan nagy vihart kavart a Red Dead Redemption rajongók körében, és nem csak azért, mert csalódottak amiatt, hogy nem egy teljes értékű remasterről van szó – az ár miatt is.
A játék jelen pillanatban 18 990 forintba kerül PS4-re a Store-on. Megveheted a második résszel együtt is bundle-ben, potom 34 490 forintért. Ismétlem, PS4-re kerül ennyibe. Ez azért elég meredek, tekintve, hogy mindez egy egyszerű port, komolyabb grafikai frissítés nélkül, és Xbox 360-ra vagy PS3-ra az ár töredékéért lehet kapni még mindig használt példányokat. A Take-Two azzal próbálta indokolni a magas árat, hogy a játék Undead Nightmare DLC-jét és a Game of the Year kiadás több tartalmát is belepakolták (bár a multiplayer lehetőségét épp nem), viszont ez még a manapság nagyon elszállt árak mellett is pofátlanul sok. Miért kéne ennyit fizetnünk? A 4K-felbontásért? A minimális vizuális frissítésekért vagy a trófeákért, amikből a multit igénylőeket elegánsan kivették? A képfrissítés továbbra is 30 fps-re van lockolva, így az élmény még egy PS5-ön játszva is kvázi pontosan ugyanolyan, mint 13 évvel ezelőtt. Ráadásul felugró és vibráló textúrákba is bele lehet futni, amik talán nem annyira zavaróak, mint a GTA-trilógiánál, de egyértelmű jelei a lusta fejlesztési munkának. Én a 19 ezer forintos árat lehúzásnak érzem egy szimpla PS4-es portért úgy, hogy már a PS5 Pro (meg a Slim) bejelentése is itt áll a küszöbön. Gyanítom, hogy ez az egész sokkal inkább a Take-Two sara, mintsem a Rockstar-os csapaté, de nagyszerűen példázza, hogy miként lehet kiárusítani és újra eladni a legszebb emlékeinket. Mert a Red Dead Redemption egy korszakalkotó játék volt 2010-ben, amelynek hírnevét a DLC-je és a 2018-as folytatása még tovább öregbítette. John Marston nem ezt érdemelte.
Ti mit gondoltok? Megéri az árát a Red Dead Redemption PS4/Switch-portja?
