Szögezzük le már az elején, hogy nem mondanám magamat Star Wars-rajongónak, viszont "antirajongó" sem vagyok, így nincsenek megalapozatlan ellenérzéseim a franchise-zal kapcsolatban. Láttam a filmeket, jó pár játékadaptációhoz is szerencsém volt, és alapvetően kedvelem az univerzumot, sőt kifejezetten szeretem a különböző páncélok, űrhajók, épületek és más elemek dizájnját, bár bevallom, a szélsőségekre alapozó Jedi-Sith vonal nem a kedvencem. Mivel 2019-es megjelenésekor kimaradt, így a PlayStation Plus kínálatába bekerülve kapva kaptam az alkalmon, hogy pótoljam a sokat dicsért Star Wars Jedi: Fallen Ordert, amit többen fénykardos Dark Soulsként írtak le, amivel ki is egyeznék, mert a FromSoftware játékait – nem téged, csúnya Elden Ring és Sekiro – alapvetően szeretem. Az eredmény azonban kicsit vegyes érzéseket keltett bennem.

Egy vagyok az Erővel, az Erő...velem van?

A kellemes felvezetést követően egész érdekesen alakult a kvázi nyílt színen rejtőzködő, túlélésre játszó padavan jediként és emberként való kibontakozásáról, no meg persze a Birodalommal való küzdelemről és a Jedi Rend feltámasztásáról szóló történet. Cal karakterét mondjuk, túlzottan nem kedveltem meg még a végére sem, de a mellékszereplőket egész érdekesnek találtam – BD-1 rulez –, még ha jobbára kisebb hangsúlyt is kaptak. A harcrendszer megízlelésekor ért az első kissé keserű élmény, ugyanis a fénykarddal való hadonászás meglepően lomhának, pontatlannak érződött, ahogy a kitérés és hárítás is. Ezt eleinte betudtam kezdeti benázásomnak, és idővel valóban jobban belejöttem, amire nyilván a fokozatos fejlesztések is rásegítettek, viszont még így is csiszolatlannak érződött, főleg, mondjuk, a FromSoftware játékaihoz mérten.

Az eltérő flórát és faunát felvonultató bolygók egész hangulatosra sikerültek, és bár a helyszínek ezt kvázi indokolták, hiszen többnyire lápokban, erdőkben, barlangokban és ősi romokban kalandoztunk, nem nyüzsgő városok utcáin, azonban sokszor így is néhol kissé üresnek érződtek. Persze lehet, hogy egyes terek csak szükségtelenül nagyra sikerültek, de én inkább úgy éreztem, hogy nem tudták eléggé megtölteni őket. Szerencsére így is akad elég felfedeznivaló, a gyűjthető tárgyaktól kezdve a más-más festéseket rejtő dobozokon át egészen az életünkre törő ellenfelekig. A többnyire az Erő használatára építő, elszórt fejtörők is kifejezetten ötletesek voltak, és navigáláskor a holotérkép ugyan nem mindig volt átlátható, de ahhoz képest még így is álomszerűen működött, amit Cal ugrándozva leművelt. A Star Wars Jedi: Fallen Order Achilles-sarka ugyanis a platformerezés, amivel alapvetően nem lenne gond, ha rendeltetésszerűen működne. A szakadékok, vermek és csúszós felületek azonban mintha a Birodalom titkolt szövetségesei lennének, ugyanis többször követelték az életemet, mint az ellenfelek, és ez már sajnos nem a kezdeti bénázásomnak tudható be. A kisebb szökellésekkel még többnyire nincs gond, de ha már falon futás, csúszás vagy elrugaszkodás is kerül a képletve, akkor garantáltan említésre kerül a teremtő, és nem éppen magasztaló szövegkörnyezetben.

Halálos ugróiskola

A legrosszabbak a csúszások, amiknél Cal irányítása menthetetlenebb, mintha egy Reliant Regal Supervan – a Mr. Beanből ismerős kék háromkerekű – kormánya mögött próbálnánk nagy sebességgel, borulás nélkül bevenni egy kanyart. A lehetetlen irányváltásra az tudja még feltenni a pontot, ha két szakasz között egy szakadékot is át kell ugranunk, amivel szinte biztos a zuhanás. Ha ugyanis még sikerül is valahogy irányba állnunk, sok esetben ha nem egy adott pontról rugaszkodunk el, akkor Cal éppen csak akkorát ugrik, hogy a feneketlen mélység közepében landoljon. A Respawn persze nem egy platformerre vállalkozott, de ha már ez is a játék része, nem tudom, hogy nem jöttek elő ezek a problémák már a Q&A csapat tesztelése alatt. Mindezt úgy, hogy már 3+ év eltelt a megjelenése óta, és ezek a hibák rengeteg más bug mellett a mai napig benne vannak a játékban, pedig nem próbáltam extrém módon direkt előhozni őket. Hozzáteszem, hogy a Star Wars Jedi: Fallen Order egyébként Opencriticen jelenleg 82 ponton áll.

Félreértés ne essék, a játék abszolút nem menthetetlen, sőt többnyire élvezetes, amikor épp nem Cal felmenőit vagy mesterét "magasztaljuk", amiért nem iratták be valami akrobata képzésre. Nem a megszokott módon, dea Star Wars-hangulatot is abszolút elhozza az otthonunkba, számos ismerős, ikonikus és új elemmel kísérve. A maga módján egy érdekes soulslike a közkedvelt univerzumra felépítve, emellett azonban néhány sebből igencsak vérzik, ráadásul évekkel a megjelenés után. A Respawn pedig ezeket nagy valószínűséggel már sosem fogja javítani, hiszen gőzerővel dolgozik a folytatáson. Csak remélni tudom, hogy legalább tanultak ezekből a hibákból, és a Star Wars Jedi: Survivor csúsztatása elég időt ad nekik az ilyen és hasonló elemek finomhangolására. Ellenkező esetben ugyan lehet, hogy Cal Kestis történetének következő fejezete is lebilincselő lesz, és pár visszakacsintással kiegészítve remekül megidézi a közkedvelt univerzum hangulatát, de ha az alapokat nem rakják rendbe, az ismét az élmény rovására mehet. Ez a cikk persze csupán egy utólagos élménybeszámoló, nem áll szándékomban előrevetíteni a folytatás bukását, sőt kifejezetten remélem, hogy jól fog sikerülni.