Tisztán emlékszem még a nagy MOBA-lázra. 2011-2013 között arra az időszakra, amikor minden nagy kiadó free-to-play MOBA-t próbált kihozni és megdönteni vele LoL, a SMITE, majd a DOTA 2 sikerét. Ez egy kreativitás és identitás tekintetében is korlátolt mezőnyt generált, melyben az egykaptafára készülő érdekesebb-érdektelenebb klónok hadából csak azok a felemás érzéseket keltő címek emelkedtek ki, melyek ismertebb és jóval komplexebb sorozatokat erőltettek a MOBA-formulába (DC hősök, A Gyűrűk Ura-karakterek). A battle royale-mezőny kísérteties pontossággal idézi fel ezt az időszakot: hiába tűnik egyértelműnek, hogy a Warzone, Fortnite, PUBG (esetleg az Apex) mellett nem igazán lehet már szeletet vágni a piacból, a próbálkozások valahogy mégsem akarnak elapadni.
Ezt remekül szemlélteti a szeptember elején korai hozzáférésben elrajtolt free-to-play Vampire: The Masquerade – Bloodhunt is, mely a World of Darkness-t használja az egyre csökkenő területű csatatéren zajló gyilkolászás körítéseként. A White Wolf Publishing láthatóan tanulni próbál a Games Workshop példájából, már abban a tekintetben, hogy népszerű sorozatait elkezdte kisebb-nagyobb méretekben licencelni különböző fejlesztőcsapatoknak, ám szemben a a Warhammer-jogok tulajdonosainak lépéseivel, ez a kezdeményezés eddig nem hozott igazán meggyőző eredményt. Ugyan a minimalista, szöveges RPG-kalandjátékok jól muzsikáltak a keményvonalas rajongóknál, az év elején megjelent Werewolf: The Apocalypse nem sikerült valami túl meggyőzően, a Vampire: The Masquerade – Bloodlines 2 pedig ijesztően régóta csúszik.
Klánháború
A Bloodhunt túlzások nélkül érdekes szerzet. Egy vámpírháború közepén állunk az Anarchok, egy, a vámpírokra vadászó rejtélyes szervezet és a különböző klánok között. A játékosok egyedül vagy három fős csapatokban küzdhetnek az életben maradásért, miközben a csatateret szépen lassan körbezárja egy, a vámpírokra halálos vörös köd. A tetőkön és utcákon elszórva találhatnak fegyvereket, páncélokat, vérrel teli, életerőt adó tasakokat, illetve halandókat, akiket, ha elkapnak egy kis nyammogásra, nemcsak életerejüket tölthetik vissza, de esetenként különleges képességeket is nyerhetnek, amiket egyébként földre került riválisaikból is kiszívhatnak. Karakterünket összesen hat lehetséges kasztból választhatjuk ki, klánonként – Brujah, Toreador, Nosferatu – két lehetséges altípusból, melynek következményeként minden karakter egy, a konkrét kasztja, és egy, a klánja számára specifikus különleges képességget kap. A Brujah esetében ezek inkább a fizikai erőt és a harctéri teljesítményt növelik, a Toreador illuziókkal és csapdákkal operál, míg a Nosferatu erősségei a gyorsaság és a lopakodás.
A koncepciót tovább bonyolítják a Vampire: Masquerade világának megfelelő elemei. Az utcákon szép számmal akadhatunk vámpírvadász NPC-kre, akik automatikusan megtámadnak minden játékost (ám cserébe általában igen busás jutalmat is őriznek), illetve, ha tevékenységünkkel felborítjuk a Maszkabált (vagyis emberi NPC-k előtt szívunk vért vagy használjuk vámpírképességeinket) hajtóvadászat indulhat ellenünk. Szerencsére, ha földre kerülünk, ám nem végez velünk egy másik vámpír vagy vámpírvadász egy kritikus találattal, akkor néhány másodperces regenerálódást követően ugyan minimális életerővel, de visszatérhetünk még egyszer a csatatérre. A rendszer komplexitását még tovább tetézi a játékmenet sebessége. Vámpírjaink épületek tetjén ugrálnak, falakon futnak, komplett utcákon suhannak át pillanatok alatt. Szemben a legtöbb battle royale taktikus, fedezékharcra, szabad tér és épületbelsők között váltogató összecsapásaival, a játékosok küzdelme mindig iszonyatosan gyors, intenzív és több szintet, több utcát felölel. Ebből következik a relatív nehézség is: bár nem vagyok tapasztalatlan a battle royale műfaj tekintetében, a gyors navigálás, a különleges képességek és fegyverek váltogatása olyan kihívásnak bizonyult, hogy első próbálkozásaim során kaszttól függetlenül talán egy percig tartott a pályafutásom.
Ez nem feltétlenül kedvez a kezdő játékosoknak (a játék pedig a matchmaking során nem igazán tesz különbséget kezdő és profi között), a számok azonban másról árulkodnak. Átlagosan még a legkevésbé népes pillanatokban is legalább 2000-2500 fő játszott egyszerre a Steam statisztikái szerint, és bármikor is indítottam új meccset, alig néhány perc alatt mindig talált is játékot, melybe becsatlakozhattam. Ha a fejlesztőcsapat képes meglovagolni ezt a népszerűségi hullámot, és úgy fejleszteni, csiszolni, bővíteni a Bloodhuntot, hogy ez a szám megmaradjon, vagy akár még nőjön is, ki tudja, talán, ha egy, a Fortnite-al nem is vetekedő, de nagyon komoly battle royale játék is kerekedhet belőle.
Azt mellékesen megjegyzem még, hogy a bővítés alatt remélhetőleg nem a játék monetizációs rendszerére koncentrálnak majd. Ugyan eddig kizárólag kozmetikai tárgyakat láttam a shopban, de kissé aggasztó, hogy az Early Access hajnalán, egyetlen pályával, valamint optimalizálatlansággal és bugokkal küzdve, a Battle Pass mellett már arra is van lehetőség, hogy 15-20 eurós áron vásároljak magamnak egy látványosabb, stílusosabb öltözéket. Ettől eltekintve, ha szeretitek ezt a világot és a battle royale műfaját is (vagy legalábbis nem tántorít el titeket), érdemes tenni vele egy próbát. Még ha nem is túl kezdőbarát, lényegesen jobb és szórakoztatóbb cím, mint amire a bejelentés és az első előzetesek alapján számítottam.
