Ha minden igaz, a fejlesztőcsapat egyszemélyes: ebben az esetben le a kalappal a Thorus Games „mikrogárdája” előtt, hiszen ehhez képest egészen jópofára sikerült ez a klasszikus, real-time, hexás kis 4X játék. Aranyos, de azért van még mit csiszolgatni-hegeszteni rajta, ezt is érdemes megemlíteni. Mint ahogyan hegesztünk majd mi is, de előtte felderítünk, meg fejlesztünk, meg harcolunk, meg átépítünk megmegmeg elszakadunk a Földtől, az anyabolygótól. El bizony, hiszen a sztori szerint először teljes pénzügyi-gazdasági káosz tör ki a Földön, majd bejelentkeznek az „erős emberek” az eredetileg az emberiség közös, együttes programjaként indult Mars-kolóniáért („én adtam bele a legtöbb zsét, enyimé’!”), majd szerencsére – legalábbis azt hisszük – megszűnik minden kapcsolatunk. Vagy nem, de az még a jövő zenéje.
Itt nincs Val Kilmer
A kezdés a szokásos, minimalista felállás: van egy landoló modul, amit szétszedve némi alapanyagra teszünk szert, meg két automata jármű: egy felderítő és egy építő. ’Sztkész, ebből kell gazdálkodni. De sebaj, mert azért aránylag hamar, úgy a harmadik-negyedik újrakezdésre szépen letekeredik eléd a fenntartható fejlődés fonala: folyamatos felderítés, ez a kulcs. Ehhez azonban az kell, hogy mindig legalább 25-ös pluszban legyen az áramtermelés. Merthogy az amúgy egyszerre egyetlen hexát feltérképező gépezet is óriási étvággyal eszi a kutatásnál a delejt. Márpedig a játék sajátos logikája szerint havi elszámolás van: minden hónap elsején érkezik a raktárakba a meg/kitermelt cucc, legyen szó áramról, az építés alapanyagát adó vörös kristályról, a megtermelt élelmiszerről, az összeszedett „tudásadagokról”, a legyártott cuccokról, egyszóval bármiről. Ha huszadikán elfogy valami, az anyád vagy a haverod nem fog kölcsönadni: marad a várakozás.
Felfedezés és farmolás
A feladatok szépen, egymásra pattintva érkeznek, okosan felépítve: ahogyan haladsz előre a sztoriban, egyre nehezebb lesz a dolgod. Ahogyan érkeznek az újabb és újabb anyagok, erőforrások (amikre szintén folyamatosan figyelned kell, semmi se legyen mínuszban), esetleg becsapódik egy meteorit, ami magával viszi a gazdaság felét (persze megfelelő tartalékokkal a rombolóhatás elhárítható) vagy jön egy kis mágneses vihar, ami lenullázza a számítógépes hálózatot, úgy válik egyre komplexebbé a játék. Megjelennek a technológiai fejlesztési lehetőségek, majd hamarosan a civilizációs továbbfejlődés irányairól is dönteni kell. Ekkor már erősen menedzselőssé válik a játék és jól fog jönni, hogy az azóta is szorgalmasan térképezgető felfedező gépedet (vagy akár kettőt-hármat, ha belefektettél a kíváncsi kerekes fürkészekbe) egymás után több hexre is elküldheted, melyeket szépen, egyenként átvizsgálnak.
Mert szükség lesz minden egyes morzsára, minden erőforrásra: ahogyan nő a kolónia létszáma (főképp a Földről menekültekkel), úgy lesz egyre több éhes száj, akik nemcsak enni akarnak, de jól is élni. Ehhez azonban már kell a művészet, a sport, az irodalom… Nem robotokkal, emberekkel dolgozunk, na. S ahol ember van, oda jön a háború is. A bugokkal együtt és a néha érezhetően nem anyanyelvi angolsággal íródott szövegek ellenére kedves kis játék. Remélem, a fejlesztőnek nem megy el a kedve a jelzett problémák (láthatatlanná váló egységek és épületek, a terraformálás eredményének hibás ábrázolása etc.) és szépen javítgatja az errorokat. Fintorgás nélkül és nemcsak a tesztmeló miatt indultam neki újra és újra – ezekben a vészterhes időkben az apró örömöknek, egy korrekt kis korai hozzáférésű játéknak is illik örvendezni. Hát, tegyük azt!
