A kickstarteres gyűjtés még 2018-ban zárult, látványos sikerrel, de az eredeti, túl optimista, 2019-es indulás helyett a Black Geyser most jutott a Korai hozzáférés fázisába. Persze volt is min dolgozni: a csapat egy már létező univerzum használata helyett önállót alkotott, aminek egyik fő csavarja, hogy a világot megrontó, különösen gonosz erő a kapzsiság. A valósággal való bármiféle egyezés nyilván csak a véletlen műve. Hősünkkel erről nagyjából semmit sem sejtve éljük a kiszolgáló személyzet egyszerű, unalmas életét a helyi lord kedvenceként. Urunk a játék kezdetén éppen a többi nemessel folytat tanácskozást a politikai helyzetről, ahol feladatunk mindössze a megfelelő italok felszolgálása. Aztán különféle drámai fordulatok gyors egymásutánban ide-oda dobálnak minket, hogy végül megfelelő pozícióba kerüljünk a királyság, és idővel nyilván a világ megmentéséhez. Kalandunk itt egyelőre véget ért, mivel a korai hozzáférés induláskor csak az első három főküldetést teljesíthettük (ez közben ötre változott) – bár a mellékküldetésekkel még elszórakozhatunk egy darabig.
Korai állapotok
A történet kezdete előtt azonban megalkothatjuk még karakterünket – vagy választhatunk az előre létrehozott klasszikus típusokból. Itt kisebb sokkot okozott számomra avatárom 3D-s megjelenése, ami nem szép dolog, hiszen a korai hozzáférésbe belefér, hogy nem olyan kidolgozott a figuránk, akit amúgy is harmad ekkora méretben fogunk látni a játéktéren. Másrészt viszont az elsőnek feldobott, kissé berottyantott Zach Galifianakis nem segített a helyzet és világ komolyságának átélésében. Ahogy az sem, amikor az egyébként remek miniportrék alapján megpróbáltam létrehozni Mr. T-t, aki megfelelő arcszőrzet hiánya és a furcsa színkezelés miatt inkább egy répaszín bumburnyák lett. Itt elég sok fejlődésnek van még hely, vagy – bármilyen szörnyen is hangzik – lehet, hogy jobb elhagyni ezt a kinagyított 3D-s modellt. Kicsiben ugyanis már lényegesen jobban festünk, bár valami úgy is zavart a karakterben, de egyszerűen képtelen voltam meghatározni, hogy figuránk testtartása furcsa egy kicsit (na, jó, lopakodáskor egyértelműen az), vagy még a karaktergeneráló trauma hatása alatt állok. De lépjünk túl a grafikán, végtére is ez a játék nem 100 fős stúdió műve, így ezen a téren megérdemelnek némi kompromisszumkészséget.
Már csak azért is, mert játékmechanikai elemek terén viszont rengeteg extrával készültek. Már az oktatórészben kötelezően előkerül a szárítás, amivel növényeket és rovarokat alakíthatunk porrá, és később esélyesen főzeteket is készítünk majd, de más hasznos általános skilleket is választhatunk. Ezenkívül karakterosztályunknak is lehet valamilyen érdekesebb különleges képessége. Svindlerként például átcsaphatunk lopakodós játékba, látómezőket kerülgetve, sőt rükverc-zsebmetszéssel kompromitáló tárgyakat rejthetünk el másoknál. És persze csapatvezetőként is vannak külön lehetőségeink társaink irányítására, extra buffokkal, a csapatkohézió alapján. Aki szeret szöszölni a tökéletes csaták érdekében, ezt bizonyára imádni fogja, de remélem, nem lesz kötelező folyton min-maxolni mindennel. Az már biztos, hogy a csatákban néha muszáj kihasználni a pillanat-állj nyugalmát, de kisebb ellenfeleket valós időben is nyugodtan csapkodhatunk.
Óvatosan bizakodva
Akadnak még apróságok, amiket szinte biztos csiszolnak majd a fejlesztés ideje alatt. Ilyen például a szegényes hangválaszték karakterünknek, vagy a jó minőségű, de – érthetően – csak főbb karaktereknek jutott szinkron kihagyásai. Az írás stílusa alapvetően jó, némelyik elkapott párbeszédnél remek, viszont saját válaszaink között gyakran akad túlságosan 21. századi edgelordosra sikerült, legalábbis szerintem. A kapzsiság alakulása nem teljesen egyértelmű, volt, hogy halottak kizsebeléséért kaptam pár rosszpontot (joggal, de közben ez is kikerült), de élőkéért nem. És mindenképpen kellene kezdeni valamit a gyakori és még SSD-n is hosszú töltésekkel Összességében a Black Geyser ígéretes. Vannak Korai Hozzáférés-betegségei, és kisebb indie címként nem várhatunk (főleg én…), mondjuk, Pillars of Eternity vagy a Pathfinder: Kingmaker szintű külsőségeket – bár imádnám, ha rámcáfolnának. Másrészről az egyéni játékelemek némelyike nagyon érdekes, és remélem, sikerül azokat megfelelően kidolgozva valami igazán egyedit adni a CRPG műfajhoz.
