A tény, hogy három évvel a megjelenése után kategóriája és minden idők legjobbjai között is még mindig a top 3-ban tanyázik, szinte mindent elmond a Brass: Birmingham jelentőségéről. Martin Wallace, Matt Tolman és Gavan Brown társasának magyar változata tavaly év végén jelent meg, végre hivatalos formában is elhozva a hazai közönségnek ezen modern klasszikust, melynek gyökerei igazából sokkal régebbre nyúlnak. A Birmingham ugyanis lényegében egy folytatás, amely egyúttal eredetije, az időközben Brass: Lancashire-nak átkeresztelt előd újragondolását is elhozta, a gépezet pedig nem állt le, nyár közepén megérkezett a digitális változat is.
MÁGNÁS MISKÁK
A Brass: Birmingham ugyanakkor a digitális térbe való masírozást egyelőre csak óvatos lépésekkel kezdte meg, hiszen az adaptáció korai hozzáférésben érhető el és ez... sajnos nagyon is indokolt. Még úgy is, hogy az ezt jegyző Cublo a világon semmi mást nem csinált eddig, csak a Brassszal foglalkozott, hiszen ők voltak azok, akik 2017-ben az eredetit is adaptálták, és sajnos inkább kevesebb, mint több sikerrel. A hibák egy kis hányadát pedig a Birmingham is megörökölte.
Kezdődik mindez azzal a tutoriallal, amely a legnagyobb jóindulattal nézve is csak felületes gyorstalpalót kínál, de sem a részleteket nem bontja ki, sem az egyes elemeit nem helyezi abba a fókuszba, ami szükséges lenne. Elvégre a Brass: Birmingham nem véletlenül érdemelte ki 4-eshez közelítő nehézségi szintjét, ugyanis rendkívül komplex, komoly odafigyelést és tervezést igénylő, nem éppen sima tanulási görbével rendelkező társas. Az oktatómód sokkal inkább kínál egy gyors felfrissítést azok számára, akik az eredeti társas szabályait már ismerik, csak esetleg kiestek a gyakorlatból. Új, kezdő játékosként így jelenlegi formájában ez semmiképp sem ajánlott, sokkal célszerűbb inkább a társast megtanulni, és aztán a digitális változatba vágni.
GYAKORLAT TESZI...
Igaz, a gyakorlat hiánya a gép ellen még nem jelent hátrányt, az AI ugyanis jelenleg komoly hiányosságokkal küzd, és alapvetően egy olyan lineáris utat követ, amit nem csak kiismerni, de kijátszani sem jelent nagy kihívást. Legalábbis amikor épp kooperál: a korai verzióban hajlamos volt beragadni, esetlegesen túl sokat gondolkodni, de ez szerencsére folyamatosan javul. Ellentétben az online móddal, melynek folyamatos szerveroldali problémái rendkívül sok bosszúságot tudnak okozni, néha egyáltalán nem töltve be a játékot, vagy épp az adott kört, de az sem ritka, hogy egy bug miatt teljes egészében megakad a meccs.
Ha valamiben, hát a prezentációban a Brass: Birmingham köröket ver elődjére. Nemcsak azért, mert remekül vette át az eredeti társas elemeit és lenyűgöző tálalását (sőt a felcsavart kontraszt és színmelegség miatt még a fakóság is kikopott belőle), de a fejlesztők érezhetően sokat dolgoztak a kezelőfelületen is. Végre nincsenek almenük és kapcsolók mögé rejtve a kritikus információk, mindig látható a képernyőn a szén- és az acélpiac aktuális állapota, az egyes játékosok győzelmi pontjai és körönkénti bevételei, valamint a kártyalapok is ott várnak a képernyő alján.
A Brass: Birmingham mindezek ellenére azért még egy felemás adaptáció. A kidolgozatlan, felületes tutorial okán semmiképp sem ezzel ajánlott a társas megtanulása, a gyengécske mesterséges intelligencia, a számos bug és az instabil online mód miatt pedig egyértelmű, hogy komoly fejlesztésre szorul. A jelek viszont bíztatóak, hiszen a frissítések folyamatosan érkeznek, így remélhetőleg őszre kiderül, hogy a Cublo mennyire sikeresen tudta átültetni azt a társast, amely a komolyabb stratégiák kedvelőinek egyszerűen kötelező!
