Hogy mennyire lehet nehéz a videojátékokban fellelhető ezernyi szörny közül kiválogatni ötöt? Nagyon nehéz, hiszen már a felsorolt programokban annyi remek kis monszta van, hogy azokból is összejöhetne egy-egy ötös lista. Szóval inkább gyerekkorom meghatározó szörnyedvényei közül próbáltam válogatni, megspékelve egy modernebb alkotással.

Természetesen ezúttal valódi szörnyekről van szó, nem olyan lényekről, amik bár rútul festenek, technikai és szellemi szinten egyenértékűek az emberrel, vagy éppen föléjük kerekednek. Állati ösztönöktől hajtott, pusztításra és rémítgetésre specializálódott teremtmények ezek. Emellett fontos tényező volt még, hogy videojátékban debütált mumus legyen, szóval bármennyire fájt, kizártam a xenomorfokat. És a zombikat, mert csömöröm van a zombiktól.

5. Fiend (Quake)

A Fiend a legelső Quake egyik meghatározó szörnyetege. Gyerekkoromban, amikor haverral együtt párban nyomtuk a játékot (én vezettem, ő lőtt) csak nemes egyszerűséggel piros szörnynek neveztük és nevezzük így a mai napig. Tulajdonképpen csak e cikk miatt néztem utána annak, mi a valódi neve: Fiend (ördög) vagy Demon (ezt talán nem kell lefordítanom).

Bár nem ez a Quake legerősebb réme, karmaival igen kellemetlen meglepetéseket tudott okozni, pláne, ha egy hatalmas ugrással hirtelen kivágódott valahonnan. Ilyenkor nem csak halálra rémítette az embert, hanem az életereje nagyobb hányadát is magával rántotta. Szerencsére nem volt nehéz kinyírni, a duplacsövű shotgunt közvetlen közelről nagyon nem szerette.

Külsőre elég érdekesen fest. Karja sarlószerű karomban, lába patában végződik. Nyaka nincs, farka van, pofája pedig mintha semmi másból nem állna, csak fogakból és két szarvból. Akárcsak a xenomorfok, ez sem rendelkezik szemmel. John Romero szerint ez azért van így, mert „a Quake világa sötét, nedves és félelmetes, és nincs szüksége szemre.”

Rossz napja van annak, akire ez a lény villantja bájos mosolyát.

4. Licker (Resident Evil 2)

Emlékeztek arra a jelenetre, amikor Leon Racoon City rendőrségének folyosóit járva egyszer csak valami cuppogó hangra lett figyelmes, és felnézve a plafonra megpillantott egy szem nélküli, hosszú nyelvű szörnyeteget? Nos, az a jelenet bennem akkoriban megfagyasztotta a vért, és máig kellemes borzongás fog el, amikor az újabb Resident Evilekben belefutok Licker valamelyik inkarnációjába.

Merthogy a Resident Evil 2-ben a T-vírus segedelmével megteremtett, vak, de ennek ellenére piszok veszélyes szörnynek rengeteg változata született már, kisebb, nagyobb, erősebb, gyengébb egyaránt. S bár ő sem a széria legerősebb szörnyetege, sőt, még a második részben is találni nála kellemetlenebb alakot, számuk és fürgeségük miatt igencsak megkeseríthetik az ember életét. Ráadásul van valami hátborzongató abban, ahogy hosszú nyelvükkel elkapják az embert, és mint valami béka a legyet, egyszerűen a fogaik közé ránthatják a fejét.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy viszonylag könnyű őket elpusztítatni a megfelelő célszerszámmal (magyarán a shotgunnal). Persze, ki a fene akar lövöldözni akkor, amikor öt-hat van belőlük egy pályán?

Ettől a drágaságtól tuti nem akarsz nyelves csókot kapni.

3. Imp (Doom 3)

Az Imp nem a Doom 3-ban, hanem az első Doomban debütált, ám a harmadik részbeli inkarnáció az ütősebb. Abban ugyanis már nem pusztán a pokol egyik mezei gyalogos katonája, hanem egy igazán ijesztő kis mocsadék. A legszűkebb helyekről tudnak előmászni, vagy egyszerűen csak eléd, melléd vagy mögéd teleportálnak, ráadásul nem egyszer csoportosan vadásznak.

Az Imp közelharcban és távolsági támadásokban egyaránt kiváló. Távolra tűzgömböket ereget, testközelben pedig karmaival marcangolja szét ellenfelét. Az már csak hab a tortán, hogy akárcsak a Fiend és a Licker, ez is képes hatalmasakat szökkenve komoly sebzést okozni. És remekül fest, az id igazán kitett magáért, amikor újratervezte eme szörnyikét (bár talán a Hell Knight és a Demon még az Impnél is jobban néz ki, ám ők kevesebbszer ijesztik meg az embert).

Az Imp a pokol egyik legemlékezetesebb szörnye, ami nem erejével, hanem váratlan támadásaival és sűrű megjelenésével lophatja be magát a játékosok szívébe, legalábbis amíg valami hathatós eszköz – újfent a szörnyek réme, a shotgun – jobb belátásra nem téríti.

Ez egy pokoli helyzet.

2. Hydralisk (Starcraft)

A zerg fajba tartozó Hydralisk olyan, mintha az alien királynőt összevegyítették volna a Fienddel, a Predatorral és egy kígyóval – talán pont emiatt ez a lény ugrik be először az embernek, ha azt hallja, zerg. Vagy azért, mert ebből van a legtöbb a StarCraftban és folytatásaiban. Persze a Hydraliskok annyira nem félelmetesek a program keretein belül, mint mondjuk a Licker a Resident Evil 2-ben, hiszen egy RTS-ben nem igazán a horror dominál, mégis, nem szívesen futnánk össze ezzel a csimbi pofával a sötét sikátorban.

Már csak azért sem, mert ahol egy van, ott valószínűleg több száz másik is akad, azokat pedig követi az egész zerg sorscsapás. Ez az, ami miatt a Hydraliskoktól a StarCraft világában egész kolóniák rettegnek, mert ezek a jámbornak aligha nevezhető jószágok nagyon hamar képesek komplett bolygókat bedarálni. És még az sem gátolja őket ebben, ha lelőnek közülük pár százat. Sebaj, van ezer másik. S ez a tény valahol félelmetesebb, mint egy szűk folyosóból elővágódó pokoli lény, vagy egy plafonon kúszó szörnyeteg.

Jajj, ne, egy alien királynő... Ja nem, ez csak egy Hydralisk, akkor megnyugodhatunk...

1. Hunter (Dead Space)

A Hunter a Dead Space első részének egyik legkellemetlenebb mumusa, és pont ezzel érte el, hogy az első helyre kerüljön. Habitusát tekintve olyan, mint a Nemesis a Resident Evil 3: Nemesisben, vagy a Pyramid Head a Silent Hill 2-ben: csak jön és jön, és nem tudod megállítani. Régen e két rém alaposan megcincálta idegeimet gyerekkoromban, és a Hunter ugyanilyen hatást tudott rám gyakorolni huszonéves koromban.

E dögöt az őrült tudós, Challus Mercer teremtette azáltal, hogy nekromorf szövetet juttatott egy élő emberbe. A Huntert elpusztítani hagyományos fegyverekkel lehetetlen. Hiába daraboljuk fel, mint a többi nekrót, ez a mocsok újranöveszti a testrészeit és ott folytatja a vadászatot, ahol abbahagyta. Legfeljebb lelassíthatjuk a sztázissal, megfagyaszthatjuk egy arra alkalmas eszközzel, esetleg felgyújthatjuk egy űrkomp hajtóművével. Ám nagyon sokat kell futnunk előle, mire az utóbbi kettő, véglegesnek mondható megoldást kínáló lehetőség az utunkba kerül.

Mindemellett a Hunter a Dead Space legveszélyesebb, nem boss jellegű szörnyetege, s már ezzel is a listán szereplő többi mumus fölé kerül. Utódja is akadt, lendületből kettő: az Ubermorph a Dead Space 2-ben kísér minket el egy rövid szakaszon, a Dead Space 3-ban pedig a Regeneratorok szórakoztatnak minket. Ám ezek már csak halvány utánzatai a Hunternek, ami a fél Ishimurán végigkergetett minket.

Vannak pillanatok, amikor úgy érzed, minden jól alalkulhat. Ha egy Hunter így néz rád, az nem olyan.

Ezek hát szerintem a játékvilág legjobb szörnyei, de mint mindig, most is kíváncsiak vagyunk a ti véleményetekre. Nektek melyik monszták a kedvenceitek, melyik szörnytől rémültetek meg a legjobban vagy melyik nyűgözött le benneteket leginkább?

A cikk a szező, és nem a szerkesztőség egyöntetű véleményét tükrözi.